Ezért egyre népszerűbbek a fekete-fehér babakönyvek

Napjainkra egyre népszerűbbek azok a csecsemőknek szóló, fekete-fehér képeskönyvek, amelyekben csupán különböző geometriai formák, vonalak, absztrakt alakok és minták láthatók. Ez nem véletlen, hiszen talán már magunk is tapasztaltuk, hogy az akárcsak pár hetes vagy egy-két hónapos kisbabák is nagyobb érdeklődést, hosszabban kitartott figyelmet tanúsítanak az ilyen jellegű oldalak iránt, mint bármilyen más játékeszközzel szemben. Egy újszülött vagy csecsemő számára még nem különösebben izgalmas egy színes plüss, takaró vagy más, őt körülvevő játékszer. Ha valamin megakad a szemük, az inkább a mi tekintetünk. A fekete-fehér, kontrasztos képek esetében viszont más a helyzet, hiszen ezek már nagyon hamar képesek magukkal ragadni a kisbabák tekintetét és figyelmét, ráadásul szakértők szerint még a látási képességeiket is fejlesztik.

Kezdetben a babák nem látnak színeket

A születést követő első két hónap során a csecsemők látása még igencsak fejletlen. Bár szemkontaktusra (nem kitartva ugyan, de) szinte egyből képesek, meglehetősen homályosan látnak, és a szemük mozgásának koordinálása sem könnyű feladat, ebből adódóan pedig gyakran tűnik úgy, mintha csak ábrándoznának. Sem az arcokat nem látják tisztán, sem a színeket. Ennek egyik fő oka, hogy a szemben található receptorok – amelyek a fényt felfogják és továbbítják az idegpályákon keresztül az agynak – még nem elég fejlettek, valamint nincs meg a használatukhoz szükséges képesség sem.

A szemben két receptortípust különböztetünk meg: a pálcikákat, amelyek a szürkületben való látásért és a fekete-fehér árnyalatok megkülönböztetéséért felelnek, valamint a csapokat, amelyek a színek elkülönítésére és felismerésére szolgálnak. A pálcikareceptorok születéstől kezdve jelen vannak és munkaképesek, ezért már a csecsemők is fel tudnak figyelni és különbséget tudnak tenni erős kontrasztú látnivalók között. Ezzel szemben a csapreceptorok csak később, fokozatosan fejlődnek ki teljesen, így a színérzékelés csak jóval később válik látványossá. Az első hónapok során tehát a gyerekek figyelmét a közeli (nagyjából 30 centiméteren belüli) és viszonylag nagy célpontok keltik fel, amelyekben a fekete-fehér árnyalatok dominálnak. Az erős kontrasztú képeskönyvek vagy hasonló mintás tárgyak azért kötik le a csecsemők figyelmét, mert ezeket valóban látják, ezeket el tudják különíteni a háttértől, és éppen ezért fel is kelti az érdeklődésüket.

A kontrasztos könyvek fejlesztő hatása

A tanulás és fejlődés mindig inger(ek)hez kötött. A gyerekek ingergazdag környezete is azért kap nagy hangsúlyt a gyereknevelés témakörében, mert ez segíti elő, esetleg gyorsítja fel a fejlődésüket. A fekete-fehér kontrasztos képeskönyvek vagy a hasonló mintájú takarók, illetve plüssök fejlesztő hatása is abból adódik, hogy ezeket az ábrákat a csecsemők már látják, már leköti a figyelmüket, azaz kellő ingert adnak a tanuláshoz, fejlődéshez. A kiváltott figyelem következtében a csecsemők gyakorolják a tárgyakra fókuszálást, a szemek összerendezését, egy mozgó célpont követését, mindazokat a feladatokat, amelyek fejlődésre szorulnak. Az említett képességek célzott fejlesztése pedig akár a formák típusának gondos megválasztásával is erősíthető. A különböző geometriai alakzatok nézegetése segíti a csecsemők fókuszálását, az éleslátás kialakulását, míg a vonalszerű ábrák éppen az összerendezett szemmozgáshoz, a mozgó tárgyak követéséhez járulnak hozzá. 

A változatos fekete-fehér ábrák tehát szinte teljes körű támogatást nyújtanak a kicsik látásának fejlesztésére, ez azonban nem jelenti azt, hogy a színeket teljesen ki kellene iktatnunk az élet legkorábbi szakaszából. Bár a csecsemők 4 hónapos koruk előtt szinte egyáltalán nem látnak színeket, az erre való képességük csak akkor fog megfelelően fejlődni, ha lehetőséget kapnak a színekkel való találkozásra. Legyenek fekete-fehér mintás képeskönyveik vagy plüssállataik, amelyek kezdetben jobban motiválják majd őket, de legyenek mindezekből színesek is, hogy amint lehet, megláthassák a színek szépségét.

A gyerekek egészséges fejlődéséhez megfelelő ingerekre van szükségük, azok biztosításához pedig nem árt, ha mi is tudjuk, miként zajlik ez a folyamat. Ezek mellett viszont nincs más teendőnk, mint végignézni, kísérni és csodálni, ahogy apróságaink napról napra ügyesednek, és egyszer csak majd felnőnek.