Ha hagyod sarazni, ellenállóbb felnőtt lehet belőle

Neked is feltűnt, hogy manapság mintha egyre többen küzdenének különféle allergiákkal és asztmával? Ez volt David Strachan brit tudós megfigyelése is, aki 1989-ben első ízben vetette fel a higiénia-hipotézist. Azt állította, hogy azért nem működik megfelelően a mostani generációk immunrendszere, mert sok gyerek olyan körülmények között nő fel, hogy nincs alkalma találkozni különféle mikroorganizmusokkal: kevés időt tölt a szabadban, nem érintkezik eleget a földdel, nem simogat rendszeresen állatokat, nem hagyják sarazni vagy éppen összekoszolódni.

Később mások annyiban pontosították ezt az elméletet, hogy hangsúlyozták: nem a betegségeket okozó baktériumokkal való találkozás hiánya számít igazán, hanem az, hogy a gyereknek nincs esélye kapcsolatba lépni azzal a több millió fajta jótékony talajbaktériummal sem, amelyek hozzájárulhatnának ahhoz, hogy az egész hátralevő életében hatékonyabban működjön az immunrendszere. Ennek elmulasztása az indokoltnál hevesebb és hosszabb ideig tartó gyulladásos folyamatokhoz vezethet a későbbiekben, ami nemcsak a testi, hanem a lelki egészségére nézve is káros lehet.

Ne a ruháját féltsd, hanem az egészségét!

„Miközben egyre távolabb költöztünk a farmoktól, és felhagytunk a vadászó-gyűjtögető, illetve a földművelő életmóddal, elvesztettük a kontaktot azokkal a mikroorganizmusokkal, amelyek segítették szabályozni az immunrendszerünket, és elnyomták a szervezetünkben keletkező nem megfelelő gyulladásokat” – nyilatkozta a Neuroscience News újságírójának Christopher Lowry integratívfiziológia-professzor, aki szerint a régibarát-hipotézis vagy a farmeffektus szerencsésebb kifejezés volna a jelenség leírására. A Colorado Egyetem oktatója már több tanulmányában is kimutatta a baktériumoknak való kitettség és a mentális egészség közötti kapcsolatot.  

A falusi gyerekek szervezete ellenállóbb lehet

Lowry 2018-ban publikált kutatásában 40 egészséges, 20-40 év közötti német férfit vizsgált. A résztvevők fele faluhelyen nőtt fel, ahol állatokat tartottak és földet műveltek, míg a másik felük városban töltötte a gyerekkorát, és háziállata sem volt. A személyeknek először egy faarcot vágó hallgatóság előtt kellett beszédet tartaniuk, majd időre megoldaniuk különböző matematikai feladatokat. A stresszt jelentő helyzetek előtt 5 perccel, majd 5, 15, 60, 90 és 120 perccel utána vér-, illetve nyálmintákat vettek tőlük. Azt az eredményt kapták – igaz, nem túl nagy létszámú mintán –, hogy a városlakók megnövekedett gyulladást okozó immunválaszokat adtak, és ez a hatás még 2 óra múlva is fennállt. Egészen pontosan megemelkedett aktivitást mutattak az úgynevezett perifériás vér mononukleáris sejtek, valamint az IL-6 nevű fehérjék (interleukinek), amelyeknek gyulladást fokozó hatása van. A gyulladást gátló IL-10 pedig inaktívvá vált. 

Nem érezzük a stresszt, mégis be vagyunk gyulladva

A fenti kísérlet egyik izgalmas tanulsága volt továbbá, hogy noha a városlakók szervezete megemelkedett gyulladáskeltő immunválaszokat adott, a szubjektíven megélt stressz szintje az ő esetükben alacsonyabb volt. Tehát nem érezték azt, hogy különösebben megviselné őket a stressz, holott testükre komoly terheket rótt. Ráadásul ezeket a túlzottan heves immunválaszokat egyes vizsgálatok összefüggésbe hozták olyan mentális nehézségek kialakulásával, mint a depresszió, a pszichotikus állapotok vagy a PTSD. 

Egy zsírsav okozza a talajbaktérium hatását

A közelmúltban Lowry és munkatársai olyan felfedezést tettek, amely megmagyarázza, hogy az M. vaccae baktérium miként csillapítja a stresszel összefüggő testi és lelki panaszokat. „Úgy gondoltuk, hogy ebben a baktériumban van egy speciális koktél, amely a protektív hatásokért felel, és most rájöttünk, hogy mi az egyik fő összetevője ennek a koktélnak” – magyarázta a professzor. Legújabb, a Psychopharmacology című szaklapban megjelent tanulmányukban arról számolnak be, hogy sikeresen azonosítottak, izoláltak és szintetizáltak egy lipidet, az úgynevezett 10(Z)-hexadecenoic zsírsavat. Ezt követően meg tudták nézni, hogy a kémiai vegyület miként lép interakcióba az immunsejtekkel. Azt találták, hogy a sejten belül a lipid úgy viselkedett, mint a kulcs a zárban. Megkötötte ugyanis a peroxiszóma proliferátor aktivált receptorokat (PPAR), ami azért érdekes, mert így meggátolták a szervezetben a gyulladás útját. Amikor a sejteket előzetesen kezelték az M. vaccae baktériumban található lipiddel, akkor stimuláció hatására később is rezisztensnek bizonyultak, azaz nem jött létre olyan hamar a gyulladás. 

Karnyújtásnyira van a stressz elleni védőoltás?

Lowry amellett érvel, hogy a 10(Z)-hexadecenoic zsírsav felfedezése fontos első lépés lehet egy olyan vakcina létrehozásához, ami segít megbirkózni a szervezetnek az extrém magas stresszel. Ilyen oltásokat kaphatnának például a katonák, mielőtt bevetésre mennek, hogy megelőzzék a poszttraumásstressz-zavar kialakulását. A kutatási irányzat persze etikai dilemmákat is felvet, hiszen nem véletlen, hogy más emberek életének kioltása hatalmas terheket ró a testi és a lelki folyamatainkra, függetlenül attól, hogy a nagyhatalmi érdekek mentén épp ellenségnek minősülnek-e az embertársaink. Mindez motiválhat minket arra, hogy minden energiánkkal és tudásunkkal megőrizni igyekezzünk a békét. Annyi mindenesetre elmondható, hogy ezek az ígéretes kutatások a jövőben egyre hangsúlyosabb szerephez juthatnak a stresszel összefüggő testi-lelki problémák gyógyításában. 

Erre figyelj szülőként!

Az immunrendszeri folyamatok sajátosságai kora gyerekkorban alapozódnak meg, és nagyrészt a mikrobiális környezetünk alakítja őket. A fent bemutatott 10(Z)-hexadecenoic zsírsav csupán egyetlen baktérium egyetlen vegyülete, de tudósok szerint milliónyi jótékony kémiai anyag lehet a talajban, amelyet belélegezhetünk. Így kiemelten fontos, hogy a gyerkőc legyen sokat a szabadban, homokozzon, sarazzon. Ha pedig még egy háziállata is van, akivel megoszthatja ezeket az élményeket, akkor jó eséllyel kapcsolatba kerül azokkal a mikrobákkal, amelyek a későbbi élete folyamán is segítenek neki a stresszel való megküzdésben.