Több mint száz embert vizsgáltak, hogy kiderüljön, vajon a gyermekbántalmazás miként hat az agyunk szerkezetére, és hogyan befolyásolja a később kialakuló depresszió súlyosságát.
Nils Opel társaival 110 depresszióban szenvedő felnőtt agyát vizsgálta. A Münsteri Egyetem kutatói az agyszkennelés technikáját alkalmazva keresték az összefüggést a felnőttkori depresszió és a gyermekkori érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás között. Az eredményekről a New Scientist számolt be.
Hátránnyal indul felnőttként, akit gyerekként bántottak
A statisztikai elemzés kimutatta, hogy azoknak az embereknek az esetében, akik gyermekkorukban valamilyen visszaélés áldozatai voltak, kisebb az érzelmi tudatosságért felelős agykérgük (insular cortex).
Az elemzést követő két évben a résztvevők közül 75-en tapasztaltak újabb depressziós tüneteket. A kutatók megállapították, hogy azok, akiknél jelentkeztek a depresszióra utaló tünetek, kivétel nélkül gyermekbántalmazás áldozatai, valamint esetükben az insular cortex is kisebb méretű.
„Az eredmények arra a mechanizmusra mutatnak rá, mikor a gyermekkori trauma az agy szerkezetének megváltoztatásához vezet, emellett pedig nagyobb a depresszió megismétlődésének és súlyosbodásának a kockázata is” – állítja Opel.
Megoldást jelenthet, ha azok a depressziótól szenvedő felnőttek, akiket gyerekként bántalmaztak, speciális kezelésben részesülhetnek. A kutatócsoport szerint az agy változásai reverzibilisek lehetnek, amennyiben sikerül megtalálni, hogy mely típusú kezelések segítenek leginkább az elváltozások visszafordításában.
