Ilyen volt gyereknek lenni a családok évében Magyarországon

Vajon mennyit éreznek a változásokból a szegénységben élő vagy munkanélküli családok gyerekei, a pszichiátriai kezelést igénylő vagy tartósan beteg gyerekek, a tanulási nehézségekkel küzdő vagy speciális nevelési igényűek, vagy azok, akik bántalmazás áldozatává váltak? A Hintalovon Alapítvány 2018-as Gyermekjogi jelentése vizsgálta a helyzetet.

Politikától függetlenül, nagy odafigyelést igényelnek a gyerekek

Ha gyermekjogokról beszélünk, akkor mindig a gyerek szükségletéről és legfőbb érdekéről beszélünk. Ezért is értelmezhetőek a gyermekjogok világnézeti, de nem politikai vagy ideológiai kérdésként. Ebben segít a 2018-as évről szóló Gyermekjogi jelentés is: meglátni az élet legkülönbözőbb területein, hogy mi szolgálja a gyerekek javát most és a jövőben.

A tavalyi év gyermekjogi szempontból legfontosabb történéseit összegző jelentés az előző évekhez hasonló módon, változatlan módszertannal készült. A jelentés összeállításakor minden évben komoly kutatómunka folyik, erre alapozzák a szakemberek a jelentést, illetve a döntéseket, hogy az egyes gyermekjogi területeken mit látunk, mi volt a legfontosabb történés, változás, esetleg kihívás.

Mit tekintünk családnak?

A „családok éve” nem csak arról szólt, hogy mennyi pénzt és hol költ el az állam, elindult egy nyilvános vita is arról, hogy egyáltalán mi a család. A Gyermekjogi egyezmény elfogadja, hogy a család jelenthet egy sor olyan formát és megoldást, amely biztosítja a gyerek gondozását, védelmét, fejlődését. Ez lehet a nukleáris család, de lehet más, hagyományos vagy modern közösségi alapú egység is, amennyiben az a gyerek legfőbb érdekének megfelel.

Gyermekjogi szempontból tehát nem lehet kérdés, hogy a család meghatározása rugalmas, a gyerek van a középpontban, és mindenkinek bele kell férnie ebbe a fogalomba, aki a gyerek számára a bizalom, a kötődés, a figyelem, a felelősség, a gondoskodás és a nevelés feladatait ellátja. De mi a helyzet Magyarországon az elvált szülőkkel? Hogyan működik az örökbefogadás? Hogyan gondoskodik az ország a családjukon kívül, állami gondoskodásban nevelkedő gyerekekről?

Ezen a területen is kettősséget tapasztalhattunk 2018-ban. Bár a hivatalos családok éve kommunikációja nem érintette a válás és az elvált szülőkkel együtt élő gyerekek kérdését – hiszen a téma még mindig tabu –, de jelentős állami támogatás mellett megnyitott az Egyszülős Központ Budapesten. Nőtt az örökbefogadott gyerekek száma is, miközben még mindig nagyon kevés az ilyen módon családba kerülő gyerek.

Ugyan a jelentésbe a 2018-ra vonatkozó statisztikai adatok még nem kerültek bele, az elmúlt években folyamatosan nőtt a szakellátásban élő gyerekek száma a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. A törvényi kötelezettségnek, miszerint 2015. december 31-ig minden, családjából kiemelt 6 éven aluli gyereket nevelőszülőnél kellett volna elhelyezni, 2017 év végéig sem tudott Magyarország eleget tenni: 2017-ben a szakellátásban élő kiskorúak kb. 30 százaléka élt gyermekotthonban. Bár a Gyermekvédelmi törvény szerint el lehet tekinteni a nevelőszülői elhelyezéstől, ha a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyerek befogadószülőnél történő elhelyezése nem áll a gyerek érdekében, vagy arra állapota miatt nincs lehetőség, illetve a testvéreket nem lehet együttesen a befogadószülőnél elhelyezni, 2017. december 31-én a 2530 szakellátásban lévő, kizárólag a kora miatt különleges szükségletű, tehát 0–3 éves gyerekből 289 gyermekotthonban élt.

Annak ellenére, hogy itthon sok volt a vita a család és a szülők szerepei körül is, a Gyermekjogi egyezmény elég egyértelműen fogalmaz: „A férfiakat és a nőket közös felelősség terheli gyerekeik felnevelésében és fejlődésük biztosításában, értve ezalatt azt, hogy

a gyerekek érdeke minden esetben elsődleges fontosságú szempont.”

Az egyezmény megfogalmazása szerint tehát az anyaságról nem lehet úgy beszélni, hogy ne foglalkoznánk az apaság kérdésével is.

Ez pedig magával hoz olyan témákat is, mint például a családalapítás, hogy a gyermekvállalás csak az egyén szintjén dől-e el, és hogy van-e helye az államnak a hálószobában. Ha csak a családtervezést nézzük, elképesztően komoly feladatok vannak a gyerekek információhoz való joga és oktatása területén, hogy jó minőségben és minden gyerekhez időben eljusson a szükséges tudás, információ és persze érzékenység. Izgalmas, hogy 2018 januárjában az Emberi Erőforrások Minisztériuma egy olyan szexuális felvilágosító program mellett tette le a voksát, amely – bár az érzelmi biztonsággal és a kamaszok önértékelésével is foglalkozik –, az önmegtartóztatást tekinti alapértéknek, és a szüzesség megőrzését propagálja. Ezzel lehet egyetérteni vagy lehet vele vitatkozni, de egy olyan országban, ahol 2018-ban a 15-19 éves lányok körében nőtt legdinamikusabban a teherbeesések száma, mégsem az tűnik a legjobb stratégiának, ha a szex tiltását hangsúlyozzuk ahelyett, hogy megtanítanánk a gyerekeket arra, milyen módszerekkel tudnak védekezni, vagy mi kell a jó döntéshozáshoz.

A gyerekek információhoz való hozzáférése kapcsán fontos megemlíteni a vloggerek befolyását, akik online biztonságról, szexualitásról és más tabutémákról szóló Youtube-videói több tízezres nézettséget érnek el a fiatalok között. A gyerekek számára hiteles, hétköznapi karakterek marketingcélú tevékenységük mellett a társadalmi célú kampányok új szereplőiként is feltűntek, de változó megbízhatóságú és érzékenységű tartalmaik miatt fontos figyelnünk a vloggerek tevékenységét is. Az információhoz való szabad hozzáférés az iskolai oktatás rendszerében a 2013-as közoktatási reform óta csak korlátozottan érvényesül a tankönyvpiac államosítása miatt. Ebben az ügyben 2018-ban marasztalta el Magyarországot a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, bár nem gyermekjogi jogsértésre hivatkozva, de kimondván, hogy az állami monopólium létrehozása alapjogokat sért.

A gyermekekről való gondoskodás minősége sem mindegy

A gyerekeknek nem elég megszületni, arra is szükség van, hogy a szülészektől a gyerekorvosokon át a tanárokig megfelelő számú szakember és elég jó minőségű intézmény legyen elérhető a gyerekek és családjaik számára. Ha nincs elég férőhely a bölcsődékben, ha közel 3000 betöltetlen tanári állás van, ha nem lehet babakocsival tömegközlekedni, ha bármilyen speciális igénye vagy betegsége van a gyereknek, annak kielégítésére nincs vagy erősen korlátozott kapacitású az állami ellátórendszer, akkor tényleg csak kalandvágyból fognak belevágni a fiatalok a szülőségbe. Ez pedig biztosan nem szolgálja egyetlen gyerek érdekét sem.

A teherbeeséses pillanatától a gyermekjogok már jelen vannak, azonban a Gyermekjogi egyezmény nem mondja meg, hogy mikor kezdődik a gyerekkor. Viszont ami biztosan nem kérdés, az az, hogy az újszülött gyereknek vannak-e jogai, és hogy ezek a jogok milyen elképesztően szoros összefüggésben vannak az anyák, a szülők jogaival.

Szükség van arra, hogy ne csak a gond nélküli terhességekre, a tudatos családtervezésre és a „problémamentes” gyerekekre legyenek felkészülve az ellátórendszerek, hanem azokra a helyzetekre is, amelyek távol esnek az ideálistól. Ezért is gond, hogy az olyan témákat, amelyek a családi élet negatív oldalát jelentik, még mindig inkább figyelmen kívül hagyni, mintsem megoldani próbáljuk. A családokkal sokat foglalkoztunk 2018-ban, a családon belüli erőszakról és az Isztambuli egyezmény ratifikálásáról vagy a gyermekbántalmazásokról viszont nem. Mintha ezek a jelenségek nem is léteznének.

A korábbi évek Gyermekjogi jelentéseiben is megjelent, azonban továbbra is probléma, hogy nincsen elegendő számú fogyatékossággal/speciális nevelési igénnyel rendelkező gyerekek ellátására szakosodott nevelőszülő. A kapacitás- és erőforráshiányból eredő problémák miatt a vidéki és a megyeszékhelyektől távol élő gyerekek a fővárosi/nagyvárosi gyerekekhez képest még több hátrányt szenvednek el, ami strukturális diszkriminációnak tekinthető.

Erre számíthat egy iskoláskorú gyerek

A OECD hazai oktatásról szóló jelentésében megállapította, hogy nemzetközi szinten Magyarország még mindig keveset, a magánpénzekkel együtt is a bruttó nemzeti termék 3,8 százalékát költi az oktatásra, míg az OECD-átlag 5 százalék. Az Európai Bizottság országjelentése a pedagógusbéreket vetette össze a tagállamok között, és aggasztónak találta, hogy a béremelések ellenére még mindig 31 százalékkal alacsonyabbak a többi diplomás fizetésnél. Az állami oktatási rendszerrel szembeni elégedetlenség egyre vonzóbb lehetőséggé teszi az alternatív nevelési-képzési megoldásokat a szülők szemében. Az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tájékoztatása szerint ötszörös a túljelentkezés a magániskolákba, a tanulókörök, tanulócsoportok száma 60-80 körül mozog. Emellett egyre gyakrabban fordul elő az is, hogy egy gyerekből magántanuló válik.

A diákok túlterheltsége évek óta az egyik leggyakoribb kritika a jelenlegi oktatási rendszerrel szemben. A diáktüntetések, diákképviseleti szervek visszatérő motívuma, a szakma átalakító törekvéseinek és az általános visszajelzések megbízható eleme. Az oktatási államtitkár szerint a diákok túlterheltsége sztereotip, és az óraszámcsökkentés helyett a tanulás hatékonyságának elősegítésében, a tananyag súlyozásában látná a megoldást. Ezzel ellentétben az MTA szakértői szerint az óraszámok olyannyira magasak, hogy az iskoláskorúak egészséges fejlődését is veszélyeztethetik. A szabadidő értelmezésében azonban mindenképpen szembetűnő, hogy az túlnyomóan a tanítási-tanulási idő vonatkozásában jelenik meg, és kevés figyelem jut a szabadidő eltöltésére, a minőségi pihenés és kikapcsolódás lehetőségeire.

Általánosságban elmondható, hogy vannak olyan családok és gyerekcsoportok, melyek kedvezményezettjei a bővülő támogatási rendszernek, de vannak olyanok, akik továbbra is láthatatlanok maradtak. A mi feladatunk, hogy mindent megtegyünk ezekért a gyerekekért is.