Bár a legtöbb antibiotikum már ízesített, sok gyerek még így is nehezen akarja bevenni. Pedig egy bakteriális fertőzés esetén fontos, hogy a megadott ideig és mennyiségben szedje be a gyógyszert, különben a betegség könnyen újból fellángolhat.
Gyerekkoromban még szó nem volt probiotikumokról, és arról is keveset lehetett hallani, hogy milyen mellékhatásai lehetnek az antibiotikumok szedésének. Ma viszont sokkal tájékozottabbak vagyunk ezzel kapcsolatban, sőt gyakran találkozom olyan szülőkkel, akikben már túlzott a félelem az antibiotikumoktól. Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna csecsemő- és gyermekgyógyász elmondja, mire figyeljünk az antibiotikumok szedésekor, és hogy mivel győzzük meg a nagymamát arról, hogy nem kell minden betegségre antibiotikum.
Mikor indokolt az antibiotikum szedése?
Minden olyan betegség és állapot esetén, amikor gyaníthatóan vagy bizonyítottan bakteriális fertőzés áll a háttérben. Legtöbbször a gyanú felmerülése esetén jön szóba az antibiotikum szükségessége. Ilyenkor a beteg kórelőzménye és a fizikális, esetleges képalkotó vagy laboratóriumi vizsgálat során talált eltérések vetik fel az orvosban a bakteriális fertőzés lehetőségét, és tapasztalati alapon, az ilyenkor legvalószínűbb kórokozó érzékenysége alapján választ antibiotikumot.
Ritkábbak azok az esetek, amikor bakteriológiai vizsgálat, tenyésztés eredménye (pl. vizelet, széklet, vér, orr-, torok- vagy sebváladék) és a kitenyésztett konkrét baktérium antibiotikum-érzékenysége alapján történik a gyógyszerválasztás.
Ne hagyjuk abba hamarabb
Az antibiotikumot az orvos előírása szerinti adagban, gyakoriságban és a megbeszélt időtartamig szedjük és adjuk. Saját döntésünk alapján ne kezdjünk a gyógyszer szedésébe, és ne hagyjuk abba magunktól, ha a panaszok, tünetek javulnak. Kivéve, ha az orvos másként nem rendeli, ugyanis előfordulhat olyan, hogy időközben bizonyosságot nyer, hogy a tünetek hátterében mégsem bakteriális, hanem vírusos fertőzés áll. Ilyenkor az orvos javallata szerint abbahagyható az antibiotikum szedése. Ha az előírt időtartamnál előbb abbahagyjuk a szedést, könnyen lehet, hogy a szervezetet megbetegítő baktériumok egy része életképes marad, és ez ismételten a betegség fellángolását okozhatja.
Fontos: tilos a korábbról megmaradt és eltett, bontott antibiotikum szuszpenzió későbbi felhasználása!
Az antibiotikum mellett érdemes probiotikumot is szedni, mely olyan, nem kórokozó baktérium- és gombatörzseket tartalmaz, amelyek a bélflóra védelmét szolgálhatják és szerepet játszhatnak az úgynevezett antibiotikum-asszociált hasmenés megelőzésében. Ezen készítmények között vannak olyanok, amelyek bevétele és az antibiotikum beadása között két-három óra szünetet javasolt tartani, míg például az élesztőgombát tartalmazó készítmény időköz tartása nélkül szedhetők.
Mit mondjunk a nagymamának, aki szerint kell az antibiotikum?
A gyermek- és a felnőttkori fertőző betegségek többsége vírusos fertőzés, amelyekre az antibiotikumok hatástalanok. Nem rövidítik le ezen betegségek lefolyását, és nem segítik megelőzni a szövődményeket sem.
Ráadásul a feleslegesen adott antibiotikumok számos mellékhatás és következmény lehetőségét rejtik magukban, mint például az allergiás reakció, az antibiotikum asszociált hasmenés, illetve az antibiotikummal szembeni rezisztencia növekvő gyakorisága.
Jobb, ha nem keverjük bele semmibe
A gyerekek számára készült antibiotikumok jellemzően szuszpenziók, melyeket a gyártók ma már próbálnak ízesíteni, de azért sok gyerek még így is ódzkodik a gyógyszerek bevételétől. Mindenképpen fontos elmagyarázni a gyermeknek, akármilyen kicsi is, hogy ezt muszáj bevennie, mert erre van szüksége a gyógyuláshoz. Legtöbbször a kedves, elfogadó, mégis határozott szülői hozzáállás elegendő ahhoz, hogy a kicsik és a nagyobbak bevegyék a gyógyszert.
Fontos, hogy betartsuk az orvos által javasolt adagolást, és a készítményt a leírásnak megfelelően adjuk be a gyereknek. Ha ebben például étkezés előtti bevétel szerepel, akkor lehetőség szerint ne keverjük semmivel. Ha nincs ilyen megkötés, akkor elvileg keverhető, de az a tapasztalat, hogy a kis mennyiségű, gyakran kellemetlen utóízű szuszpenziót könnyebben beveszik a gyerekek, mintha feloldjuk nagyobb mennyiségű folyadékban. Az előírt mennyiség beadása után segíthet, ha bő folyadékkal megitatjuk a gyermeket vagy kap valamilyen finom falatot. Előfordulhat az is, hogy nem sikerül a szuszpenziót beadni a gyermeknek vagy kihányja azt. Ezt mielőbb jelezni kell a gyógyszert felíró orvosnak.
Mi az a CRP?
Az antibiotikumok vonatkozásában egyre gyakrabban találkozni az úgynevezett CRP-értékkel. A CRP jelentése C-reaktív protein (fehérje), amelynek értéke rendszerint a szervezetben jelen lévő gyulladás esetén emelkedik meg. A CRP-vizsgálat már régóta egy teljesen rutinszerűen használt, elérhető laboratóriumi vizsgálat. Nem csak "nagylaboros" körülmények között, hanem már sok háziorvosi rendelőben egyfajta gyorsteszt formájában is elérhető. Segítségével az orvos eldöntheti, hogy szükséges-e az antibiotikum például egy elhúzódó köhögés esetén vagy sem.
A CRP a májban termelődik, és az a feladata, hogy támogassa az immunrendszer bizonyos sejtjeinek munkáját a saját sejtektől idegen és a fertőzések következtében károsodott sejtek bekebelezésében. Emelkedését külső tényezők, például vírusok, baktériumok, gombák okozta fertőzések is okozhatják, de az autoimmun betegségek és a daganatos betegségek (például reumatoid arthritis, gyulladásos bélbetegségek) is járhatnak ilyen eltéréssel.
