"Minek fizesd a tandíjat, ha egy hónap alatt megtanulhatsz mindent a netről?"

“Manapság trendi azt állítani, hogy a hagyományos oktatási modell megtört, hogy működésképtelen, pedig nem így van. Ezzel a nagyszerűen felépített rendszerrel csak az a gond, hogy mára értelmét vesztette, mivel egyszerűen nincs rá szükségünk” - vallja Sugata Mitra világhírű angol-indiai oktatáskutató, a Newcastle-i Egyetem professzora, aki a Budapest School meghívására érkezett Magyarországra. A TED-díjas oktatási szakértővel egy sajtóreggeli alkalmával beszélgettünk az önvezérelt tanulásról - vagyis arról, hogy a gyerekek bármit képesek önállóan, irányítás nélkül megtanulni -, missziókról, víziókról és az úgynevezett Felhő Suli működéséről.

“Gyorsabb processzort és egy jobb egeret adjál!” – mondták Sugata Mitrának mélyszegénységben élő gyerekek, akik életükben először láttak számítógépet – és angolul sem beszéltek –, miután az akkoriban programozást oktató szakember néhány hónapra egy interneteléréssel rendelkező PC-t hagyott egy indiai falu közepén. Amikor visszatért, lenyűgözve figyelte a helyi gyerekeket, ahogy egymásnak mutogatják, mi mindent lehet a számítógépen csinálni. 

"Adtál nekünk egy gépet, ami csak angolul működik, ezért meg kellett tanítanunk magunkat angolul, hogy használni tudjuk, magyarázták a gyerekek. Ekkor találkoztam először a megtanítjuk magunkat kifejezéssel annak lehető legtermészetesebb értelmében” – mesélte Sugata Mitra.

Sugata Mitra
Sugata MitraFotó: www.rotera.hu

Ennek lassan húsz éve, a kísérletet a szakember azóta számtalanszor megismételte - többek között Új-Delhi nyomornegyedeiben –, és rendre ugyanazt tapasztalta. A pozitív eredményeknek köszönhetően született meg aztán a minimálisan beavatkozó oktatás elve, majd jött létre a Self Organized Learning Environment, azaz a gyerekek önvezérelt tanulását minőségi internethasználattal támogató módszer. A SOLE egy globális kísérletként is felfogható, de Mitra szerint a legcélravezetőbb az lenne, ha a jelenlegi kimenetközpontú oktatás helyett átállnánk erre a megközelítésre, a módszer ugyanis igazolhatóan növeli a szövegértési kompetenciát, hasznos internethasználatra tanít, és még a feldolgozott témát is jobban megtanulják a gyerekek, mint egy hagyományos előadás révén. A miértekről és a hogyanokról is kérdeztük a professzort. 

Ma már nem a jó memória az érték

Többek között a magyar iskolarendszer is pendrive-ként tekint a gyerekek agyára, hiszen telepakolja azt hatalmas mennyiségű tananyaggal, holott az emberi memória mára értelmét vesztette, hiszen a könyvtárakat a zsebünkben hordjuk és minden számunkra szükséges információt ki tudunk guglizni. Einstein is megmondta, hogy nem szükséges – és nem is lehet – mindent megjegyezni, azt viszont nem árt tudni, hogy hol keressük, vagy hogy hogyan találjuk meg a választ egy-egy kérdésre.

“Így hát joggal kérdezte tőlem egy egyetemista hallgató, hogy minek fizet be évi tízezer fontot tandíjra, ha a két szemeszter alatt megszerzett tudást egy hónap alatt elsajátíthatja az internet segítségével. Másrészt az agyunk úgyis eldönti, hogy mire akar emlékezni. A tudás lényege a tények ismételgetése: tudom például, hogy milyen messze van légvonalban Új-Delhitől Budapest, vagy tudok háromjegyű számokat összeszorozni, vagy tudom, hogy a barátom éppen nincs jó passzban. Ezek a tudásnak különböző fajtái, de az oktatásban ma már nem ezt kellene elsődleges szempontnak tartani, hanem a tanulást, aminek középpontjában az új, mély kérdések megválaszolása, valamint a kreativitás és a képzelőerő áll. Ehhez pedig kiváló eszköz az internet, ha okosan használjuk azt” – véli a szakértő, aki egyébként többször megkapta már azt a kritikát, hogy azzal, hogy engedélyeztetné az internethasználatot a vizsgákon, tulajdonképpen csalásra ösztönzi a tanulókat.

Csakhogy előbb-utóbb a kooperatív, eszközhasználattal történő problémamegoldás lesz a tanulás alapja, a jó eredményekhez, a sikerélményekhez, az életben való boldoguláshoz ugyanis erre van szükségünk, nem tankönyvekre meg rengeteg haszontalan információ bebiflázására. 

Sugata Mitra
Sugata MitraFotó: www.rotera.hu

"Azzal is szoktak érvelni, hogy attól, hogy utána tudunk járni az információknak, még nem feltétlenül fogjuk tudni a megfelelő választ egy kérdésre, holott maga a kutatás, az utánajárás egy praktikus tanulási folyamat. Ilyenkor egyébként mindig visszakérdezek, hogy mit is jelent a tudás, és erre senki nem tud válaszolni. De a lényeg, hogy mégis mennyire fontos az a bizonyos tudás, ha egyszer sikeresen elvégeztem a munkám vagy jól megoldottam egy feladatot?" 

Fel kell készítenünk a gyerekeket az ismeretlenre 

Az oktatás a múltban és a jelenben úgy folyik, hogy tessék, itt vannak a feladatok, így és így kell megoldani azokat. A professzor szerint azonban túl kellene végre lépni ezen a módszeren és arra kellene megtanítani a fiatalokat, hogy hogyan birkózhatnak meg egy olyan váratlan vagy bizonytalan helyzettel, amire nincs kész recept. Ehhez pedig olyan kompetenciákra kellene fókuszálni, mint az értés, megértés és a nagy egészben az összefüggések felismerése, a kommunikáció, vagyis a megértett dolgokról beszélgetni, vitatkozni, kérdezni kell, valamint a problémamegoldás, azaz darabjaira szedni egy feladatot, kiválogatni a szükséges elemeket, majd megfelelően összerakni azt.

"Tudományos bizonyíték van arra, hogy az emberi agy legmélyebben fekvő, legősibb és legprimitívebb része, a hüllőagy veszély esetén blokkolja az agy többi részét. Lezárja például a prefrontális kérget, ami az ismeretszerzésért felel. Márpedig a büntetést és a vizsgákat veszélyként érzékeljük. Mit csinálunk ma a gyerekekkel? Fogjuk őket, lezárjuk az agyukat és azt kérjük tőlük, teljesítsenek. A régi birodalmak korában még hasznos volt ez a rendszer: aki egyedül állt a lövészárokban és nem halt meg, az átment a vizsgán, aki meghalt, az megbukott. Ám a birodalmak kora lejárt. Vissza kell tehát billentenünk a mérleget a veszélytől az élvezet felé" – mondja az oktatáskutató.

"A vizsgákra, felvételikre gyorsabban és hatékonyabban, a felesleges anyagok kiiktatásával kellene felkészíteni a gyerekeket, és emellett az ismeretlenre való felkészítésre kellene helyezni a hangsúlyt. Nehéz munka, de megtérül, és akár a következő 4-5 évben meg is valósulhat. Indiában három éve még arról cikkeztek, hogy az iskolai vizsgák előtt - ami odahaza 30 millió gyereket érint - a tanulóktól el kell kobozni az okostelefonjukat. Egy évvel később egy hasonló cikk jelent meg arról, hogy a telefonok mellett az okosórák viselése sem engedélyezett, tavaly pedig a bluetooth fülhallgatókra is kiterjedt ez a korlátozás. Hogy mi lesz a következő lépés? Talán átvilágító berendezéseket fognak üzembe helyezni? És ha pár év múlva egy gyerek azt mondja, igen, van nálam okoseszköz, a gyomromba beültetve, akkor ott, helyben megoperálják azt a gyereket?" 

"Mindez azért jó hír számunkra, mert az iskolarendszer szabályozásáért felelős emberek is rá fognak jönni, hogy nem sokáig tartható fenn ez a helyzet, és előbb-utóbb engedélyezni fogják az internethasználatot a vizsgákon. Ha pedig ez megtörténik, a jelenlegi oktatási rendszer valóban összeomlik - valószínűleg még a mi életünkben. Éppen ezért ideje, hogy elkezdjünk átállni egy modern és észszerű tanulási struktúrára. Persze nem csak az oktatásban, de a HR területén is várhatók hasonló változások, így az állásinterjúk is át fognak alakulni" – fűzi hozzá. És hogy hogyan is képzeli el a jövő iskoláját? Egy hatalmas felhőként, ahol a fiatalok intellektuális kalandokban vesznek részt. 

Nagy kérdések, nagyifelhő és a jövő tanulói

Sugata Mitra szerint hagyni kell, hogy a tanulás folyamata magától kialakuljon, vagyis egyszerűen csak be kell indítanunk azt és figyelnünk, ahogy a tanulás magától életre kel. Egy olyan önszerveződő rendszerben tehát, mint a SOLE, a hagyományos tanárszerep elveszti jelentőségét. Nem, nem arról van szó, hogy Sugata Mitra professzor meg akarna szabadulni a tanároktól, és hogy miatta a pedagógusok elveszíthetik az állásukat. Éppen ellenkezőleg: nagyon nagy szükség van rájuk, csak a szerepüket kellene átalakítani.

"A tanárok feladata, hogy feltegyék azokat a nagy kérdéseket, amikre a gyerekek nem gondolnak – mert még túl kicsik, még nem elég tapasztaltak –, ezért tudni kell jól kérdezni. Persze van, hogy éppen a legkisebbek teszik fel a legmélyebb kérdéseket: Igaziak vagyunk? – ezt például egy öt éves kisfiútól hallottam. Szóval mivel különbözőek vagyunk, más-más dolgok foglalkoztatnak minket, és ez jó, hiszen így tanulhatunk egymástól. Fontos, hogy őszintén érdeklődjünk, olyan kérdéseket tegyünk fel, amikre tényleg tudni szeretnénk a választ."

"Például: Nemrég találkoztam valahol a gruffacsór szóval, de fogalmam sincs, mit jelent. Ki tudjátok deríteni, mi az? Tizenöt percen belül megkapod a gyerekektől a választ. Az idősebb korosztályt, a kamaszokat érdemes gyakorlatiasabb kérdésekkel inspirálni, például: Mi a legegyszerűbb módja annak, hogy megtanuljak hegedűn játszani? Vagy ha éppen a saját jövőjük kerül szóba: Hogyan találhatunk az elvárásainknak megfelelő munkahelyet? Ez persze mindjárt beindítja a fantáziájukat, így ők is további kérdéseket vetnek fel. Az egyik kedvencem: Hogyan lehet abbahagyni a sulit és egy hónap alatt YouTube-milliomossá válni?"

Sugata Mitra
Sugata MitraFotó: www.rotera.hu

Ahhoz, hogy a SOLE rendszerben is legyenek ilyen nagy kérdések, a professzor létrehozta a Granny Cloud szervezetet, vagyis a nagyifelhőt, így született meg a Felhő Suli intézménye. A Granny Cloud olyan önkéntesekből áll, akik vállalják, hogy heti egy alkalommal Skype-on beszélgetnek gyerekek egy csoportjával, majd a beszélgetés végén feltesznek egy nagy kérdést: Nálunk most elég csúnya idő van. Tudjátok, hogyan keletkezik az eső? A következő alkalommal pedig a gyerekek elmesélik, amit kiderítettek a témáról. A nagyik másik fontos szerepe ezenkívül az, hogy egy-egy kedves szóval bátorítsák, dicsérjék a tanulókat: nagyszerű, ügyesek vagytok, tyűha, csak így tovább! Ez az apró gesztus rengeteget segít abban, hogy a gyerekek valóban élvezzék a tanulást.

A Granny Cloudhoz természetesen nem csak nénik és bácsik csatlakozhatnak, hanem a világ bármely pontjáról bárki, aki úgy érzi, hozzájárulna a jövő tanulási modelljének működtetéséhez – aminek egyébként nem elhanyagolható mellékterméke a fiatalok idegennyelv-tudásának fejlődése. Sugata Mitra hiszi, hogy ez lehet a megfelelő kiindulópontja annak, hogy boldog, egészséges, és a társadalom számára hasznos gyerekeket neveljünk.

Sugata Mitra a Magyarországon egyedülálló iskolai hálózat, a Budapest School tanulásirányítást fejlesztő csapatának a 12 év fölötti gyerekek számára induló oktatási rendszer megtervezésében, valamint a már működő programok továbbfejlesztésében fog segíteni. A Budapest School küldetéséről és terveiről az iskola alapítójával, Halácsy Péterrel beszélgettünk. A vele készült interjút itt olvashatod el:

Mustra