Nem kell aggódni akkor sem, ha komoly marad a csemetéd: lehet, hogy őt más foglalkoztatja. Vagy csak gyenge a műsorod.
Tényleg segítenek a személyre szabott tánc és pantomim koreográfiák a What to Expect szerint, bár először könnyen lehet hogy nevetés helyett könnyekkel ajándékozzák meg a szüleiket az összezavart kisbabák. Az is előfordulhat persze, hogy komoly babát húztál, és a gügyögés és a kuncogás után rögtön a költségvetési hiányról és ontológiai kérdésekről tárgyalna a csemetéd. De ez meglehetősen ritka jelenség azért.
Veled nevetnek, nem rajtad!
A kezdetben gügyögéssel és különféle meghatározhatatlan zajokkal operáló babák szép lassan haladnak: általában egyhónapos korukban kezdenek hozzá a dologhoz, nevetni pedig 3-4 hónapos korukban szoktak először. Nem fognak persze rögtön röhögőgörcsöt kapni, többnyire kuncogással és kacarászással kezdik.
Sok esetben a kedvenc játékuk, kisállatuk vagy a szüleik jelenlétének örülnek így a kicsik, bár előfordul az is, hogy egy kétbalkezes anyuka vagy apuka bénázása nevetteti meg őket. Mivel a szülők általában még náluk is jobban élvezik a dolgot, sokszor „csak úgy”, a reakciók kedvéért is felnevetnek majd.
Hogyan?
A magától értetődő és előbb-utóbb minden szülő repertoárjának részévé váló vicces arcok, hülye táncok és fura hangok mellett az is sokat segít, ha valaki sokat beszél a gyerekéhez, időnként időt és helyet biztosítva a kicsiknek arra, hogy ők is hozzátegyék a magukét. Gügyögés formájában, többnyire.
Mikor?
A felnőttekhez hasonlóan a babák sem éhesen és fáradtan érzik magukat a legjobban, jobb tehát a megetetett, megfürdetett és kipihent babákkal próbálkozni. Persze akkor sem kell aggódni, ha nem nevet a baba, előbb-utóbb kiderül majd, mivel lehet előcsalogatni belőlük azt a kacajt.
