Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szavalóversenyre való verssel válaszolt a hisztiző szülőknek Lackfi János, akinek a Fiúk dala és a Lányok dala című verse is kihúzta a gyufát egy szülőnél. Elég gyász, hogy magyarázni kell a viccet, de Lackfinak jól sikerült, mi imádjuk!
Tankönyveket nézegetni mostanában egészen csodálatosan szórakoztató és izgalmas élmény, már amennyiben az ember el tud vonatkoztatni attól, hogy mégiscsak az ezekből szerzett tudást fogják számon kérni a gyerekétől. Mi is számos blődséget fedeztünk már fel az állami tankönyvekben, egy részüket a jelzésünk nyomán sikeresen át is írták azóta.
Mostanában azonban, úgy látszik, nemzeti sporttá nőtte ki magát a tankönyvi hibakeresés, és vers legyen a talpán, ami átmegy a művelt, és a gyerekük iskolai előrejutását mindennél jobban a szívükön viselő szülők szigorú rostáján.
A minap például pont két Lackfi-vers akadt fent a társadalmi minőségellenőrzésen, és a népi nyilvánosság legfőbb csatornáján, a Facebookon kelt ki ellenük valaki, aminek a híre villámgyorsan el is terjedt a sajtóban.
Lackfi János Lányok dal és Fiúk dala című vicces gyerekversei, amikről egyébként ordít az irónia, arról szólnak, hogy hogyan látják egymást a kiskamasz fiúk és a lányok. Aki szokott beszélgetni az ilyen korú gyerekével, az tényleg csak kuncogni tud egyébként, mert a mester megint fején találta a szöget.
Ha rajtam múlna, már a születéskor elvégzett Apgar-tesztbe is bevennék a humorérzéket, de legkésőbb a PISA-tesztnek feltétlenül mérni kellene, hogy a gyerekek milyen eséllyel ismerik fel, ha valaki tréfál – sőt, esetleg ő maga is képes-e erre a bravúrra. Most tényleg, magyarázni kell, hogy mekkora szükség van a humorra, és, hogy anélkül milyen szomorú, sőt reménytelen tud lenni a világ egy ilyen ronda januári napon?
Szerencsére van remény, idén már benne lesz a PISA-tesztben az álhírek felismerésének képessége, innen már csak egy apró lépés, hogy felismeri-e valaki az iróniát is. A rossz hír viszont, hogy valószínűleg nem fog túl jól szerepelni az ország ezen a teszten (sem).
Hogy miért? Hát azt egy újabb Lackfi-vers fogja megmondani, amit a szerző a minap posztolt, válaszul a költeményei körül kitört hisztériára. Érdemes elolvasni. De természetesen megérti azt, akinek baja van a műveivel, le is írta egy KIÁLTVÁNY-ban, ebből idézünk most:
"Úristen, gyerekek! Gyanútlanul lapozgatok egy tankönyvet, mert azt remélem, toleranciára, szeretetre nevelő művek tárulnak majd elém. Erre mit látnak guvadó szemeim? "Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök". Na, azt a beteges, sötét véglényt, aki ilyeneket leír, azt is a vonat elé kéne lökni! Elképzelem a felnőtté érés gondjaival küszködő, hiperérzékeny kamaszainkat, milyen hatással lesz rájuk ez a szennyirodalom!"
Habár nincsenek illúzióink, simán lehet, hogy még évek múlva is fel fog bukkanni megosztásban az eredeti poszt, és mindig lesznek, akik tartalmi vitába szállnak egy irodalmi alkotással.
