Nem eszi a gyerek a gyümölcsöt? Megmondjuk, mit tegyél és mit ne!
Valljuk be, a Kárpát-medence tényleg maga a tejjel-mézzel folyó Kánaán, májustól novemberig egymást érik a fákon és bokrokon (meg a piacon) a finomabbnál finomabb gyümölcsök. Micsoda, hogy a gyerek nem eszi meg a gyümölcsöt? Adunk pár kipróbált és néhány minden bizonnyal megvalósíthatatlan tippet: így etesd gyümölccsel a gyereket. Sőt, korábban már arról is írtunk, hogy etesd meg bármivel a gyereket.
1. Ne akard, hogy megegye!
A gyerekek, és most még nem is a kamaszokról, hanem az óvodás korosztályról beszélek, kifejezetten trükkös kis lények. Ha valamire ráfeszülsz és nagyon szeretnéd náluk elérni, akkor egészen biztosan visszafeszülnek, megmakacsolják magukat és nem sikerülhet (nem véletlenül nem adok tippeket altatáshoz). Ha észreveszi rajtad, hogy neked szívügyed az ő gyümölcsevése, márpedig észreveszi, akkor rá fog jönni, hogy ez kiváló terep a játszmákra: ha fel akarom idegesíteni anyát, kiköpdösöm a kis krokodilformákra vágott mangószeleteket is, ha be akarok vágódni, akkor megeszek három szilvát, máris a gyereknél a kontroll. (Ha szeretnél olvasni róla, hogyan tudsz kiszállni ebből a játszmából, itt írtunk egy nagyon hatékony módszerről)
Sok szülő ott rontja el, hogy az összes gyümölcsöt, vagy legalább a többségüket szeretné megszerettetni a gyerekkel, de a gyerek csak az almát eszi. Jó, és? Semmi baja nem lesz, egyen csak almát, előbb vagy utóbb fel fog neki tűnni, hogy a többiek mindenféle más alakú és színű dolgokon csámcsognak vidáman.
Persze, erőltetéssel, ráfeszüléssel, a jutalom és a büntetés kényes egyensúlyával és a gyümölcsök állatfigura-formára vagdosásával is rá lehet venni a gyereket a gyümölcsevésre, csak akkor nem belső motivációból, hanem engedelmességből eszi, a kiskamaszkori lázadáskor azonnal abba fogja hagyni és 10 és 20 éves kora között egy fél szem áfonyát fog elfogyasztani véletlenül, mert a Sex on the Beach-koktéljában az volt a díszítés.
2. Mutass jó példát, de ne adj neki!
A jó példa ugye köztudott, anya, apa egyen sok finom gyümölcsöt látványosan, és akkor a gyerek is megkívánja. Az én gyerekem nem kívánja meg. Különösen nem kívánja meg, ha meg is kínálom vele. Egyetlen esetben akar enni a gyümölcsömből: ha nem akarok adni. Persze, ez egy okos gyerek, így nem elég eljátszani, hogy nem akarok adni, hanem érezni is kell. Például áfonyás-mascarponés tortát szeretnék készíteni, amibe 30 dkg áfonya kell – veszek 30 dkg áfonyát, a gyerek úgyis utálja, mehet mind a sütire. Aha. Abban a pillanatban rájön, hogy várj, anya, hadd kóstoljam meg, és megeszi a 30 dkg áfonyámat, én meg ott állok a meztelen mascarponés pitével.
A másik verzió a gyümölcsdobozom: ha van időm, szoktam magamnak előre kockákra vágni gyümölcsöket, és kis dobozokban a hűtőbe tenni. Vasárnap megcsinálom szerdáig, és minden reggel megeszek egy dobozzal. De tényleg magamnak készítem. Az összes családtag totál rá van izgulva a gyümölcsdobozaimra, persze, csak kiennék belőle a nekik tetsző alkotóelemet (ami kiszámíthatatlan módon lehet szőlő, őszibarack, vagy kb bármi), nekem meg marad az összetrutyizott maradék. Nem szívesen adom oda a gyümölcsdobozomat. Mindig kérik. Természetesen abban a pillanatban, hogy készítek a gyereknek is az ő kis dobozkájába sajátot, azonnal elmúlik a varázs, és a dolog vonzereje.
3. Indirekt marketing
A rejtett marketing az, amikor például a filmekben James Bond egy bizonyos márkájú telefont használ, és akkor az ember hirtelen és megmagyarázhatatlan módon venni akar egy pont olyat. A gyerekkönyvek egy része dicséretes módon alkalmazza ezt a hatást. Vegyük észre, melyikek azok a könyvek, amiben a szereplők gyümölcsöt esznek, és meséljük azokat sokszor. Ha a gyerekünk nagyon mulya, fel is hívhatjuk a figyelmét, hogy nézd, itt a süni almát eszik!
A Boribon-könyvek kiválóak ebből a szempontból, minden másodikban szamócát vagy almát esznek, Kipp-Kopp cinkéi diót lakmároznak. A kislányom kedvenc könyve egy időben a varázsbabról szóló angol nyelvű hajtogatós könyv volt, amiben egy kismalac kismotorozott és almát evett – több tonnányi almát megettünk abban az időszakban.
4. Nyelvészeti kérdések
Apró, de hasznos trükk, az interneten olvastam, amikor az ételek nevét kiegészítjük valami pozitív jelzővel – a magyar nyelv legaljasabb átverése ebből a szempontból minden bizonnyal a finomfőzelék, aminél azért, valljuk be, létezik ízletesebb étel. A trükköt a kereskedők is ismerik, sok zöldségesnél már nem őszibarackot és szilvát, hanem „mézédes őszibarackot” és „muskotályos szilvát” lehet kapni. Nem baj, ha a gyerek azt hiszi, hogy létezik mézédesőszibarack meg sima, és anya megörül, ha a zöldségesnél pont van a mézédes.
Nálunk a finomalma (a Gála almára használom, mert az édesebb a többinél), a mézesbarack és az édesszilva honosodott meg, valamint a sógorom vidéki birtokáról származó petigesztenye - reméljük, nem lesz gond abból, ha majd az iskolában a gyerek létező szóösszetételként egybe akarja írni ezeket.
5. Kertészkedés, piacozás
Az én gyerekem néhány fajta gyümölcsöt hangulattól függően megeszik otthon, dobozból is, de sokkal többfélét megeszik, ha ő szedheti le a fáról-bokorról. A málnát például kizárólag bokorról hajlandó enni, ha már leszedjük és tányérba tesszük, vége. Utálja a paradicsomot, de a teraszon termesztett balkonparadicsom nem ér el a konyháig, mert leeszi a bokorról – halál komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy miután leérett, elkezdjem-e a hiperben vásárolt koktélparadicsomot odacelluxozni a bokrunkra, de aztán eszembe jutott az 1-es pont.
Nem annyira hatékony, mint a kertészkedés, de kert híján a piacozás is megteszi: a lányomat odavezetem az árushoz, megkérdezem, mit akar venni, „vesz magának” tetszőleges gyümölcsöt, kis szatyrában hazaviszi – sokkal szívesebben megeszi. Pláne, ha még a füle hallatára eldicsekszem az apjának, hogy ezt a szőlőt Zsuzsi vette!
6. Matrica
A matrica mindenre megoldás az életben. Nem az én ötletem volt, egyszerűen csak feltűnt, hogy a boltban némelyik almán, narancson és paradicsomon matrica van, míg másokon nincs, és a lányom ezekért megőrül. Amelyiken matrica van, azt meg akarja enni (persze, először leszedi a matricát és felragasztja a lakás tetszőleges pontjára, ahova nem kéne).
Ha nagyon válságba kerülne a gyümölcsevésünk, akkor vennék a papírboltban pár dínós, lepkés vagy szívecskés matricát, random ráragasztanám a körtékre, és csak úgy lazán az asztal közepén hagynám a gyümölcsöstálat. Biztos vagyok a sikerben.
7. Ne adj édességet!
Ez a „bort iszom és vizet prédikálok”-bekezdés, az én gyerekeim sajnos esznek fagyit és csokit is. Nem egyfolytában, de azért igen, sőt, tudnak a gumicukor és a kindertojás létezéséről is. De állítólag jobban eszi a gyerek a gyümölcsöt, ha nem kap másfajta édességet, mert akkor kénytelen az édes ízt a barack révén beszerezni.
8. Legyél zen!
Ez alatt azt értjük, hogy nyugodj le, és ne feledd, hogy az Élet = Változás. Vagyis, ha Fincike ma utálja a szőlőt, az nem jelenti azt, hogy soha többé ne vegyél szőlőt. Hiszen jövő héten érthetetlen okból szeretni fogja, majd azutáni héten érthetetlen okból ismét utálja. A gyerekek többnyire ódzkodnak az új ételektől, ezért ha valamire nemet mond, azt érdemes még sokszor felkínálni – de szigorúan nem azzal a céllal, hogy egye meg! Csak megmutatni, hogy nézd, van megint körte, anya megeszi, megkóstolod? nem? nem baj.
A fordítottja is igaz: nagymamám fő érve gyermekkoromban az volt, hogy „dehát ezt szoktad szeretni!”. Jó, és? Ma meg utálom. Valljuk be, mi magunk is ilyenek vagyunk, változik az ízlésünk, néha megkívánunk valami újat, néha a kedvenc ételünket sem kívánjuk. Engedjük meg a gyereknek is, hogy páros napokon szeresse a körtét, páratlanokon meg ne. Csak ne adjunk helyette gumicukrot.
