Mi határozza meg, mikor kell egy kisgyereknek lefeküdnie, és mi történik, ha egy kicsit későbbre tolódik a lefekvés ideje? Svájcban kevesebb hiszti lett az engedékenyebb szülők ajándéka.

A kérdés amúgy egy ötévestől származik: "Miért kell lefeküdni, ha egyszer még világos van odakint?" Kayla ezzel sarokba is szorította a szülők és szakértők nagy részét, úgy tűnik ugyanis, a gyerekszempontból nyaranta különösen idegesítő korai lefekvéseket csupán egy adott társadalom normái és szokásai írják elő. A Kayla kérdésére válaszoló cikket a Science of Us foglalta össze.

A gyerekeknek persze valóban sokkal több alvásra van szüksége, mint a felnőtteknek: az ovisoknak akár 10-14 órára is szüksége lehet, míg az általánosba járó gyerekeknek nagyjából 9-11 óra jár. Az viszont pusztán logisztikai kérdés tehát, hogy ennek fényében mikor kell ágyba parancsolni valakit: csak jöjjön ki az a 11 óra!

A probléma a FiveThirtyEight szerint az, hogy annak ellenére, hogy az alvásszükségletet a biológiánk határozza meg, az, hogy egy-egy kultúrában kit mikor küldenek ágyba, általában az adott társadalom szokásaira, nem pedig a tudomány eredményeire épül. A 10-14 órás előírás is mutatja, hogy gyerek és gyerek között számottevő különbségek vannak e tekintetben, sok esetben tehát jó ötlet lehet hagyni, hadd alakítsák ki a gyerekek a saját ritmusukat.

A lefekvés nagyon gyakran nem egy zökkenőmentes folyamat, olyannyira nem, hogy ezzel, a szülők és a gyerekek huzavonájával kapcsolatban viszont számos kutatásra sor került már. Az amerikai kétéveseknek például a negyede lázadozik rendszeresen az ágybamenetel ellen, ami később csak rosszabb lesz, 5 éves korukra ugyanis már a gyerekek fele csatlakozik az ellenállók nem is annyira maréknyi csoportjához.

Felmerül viszont a kérdés, hogy talán nem is magával a lefekvéssel van a baj, hanem azzal, hogy társadalmi beidegződések miatt olyan - túl korai - időpontban akarjuk ágyba parancsolni a gyereket, ami belső biológiai órája szerint még indokolatlan.

Erre utal legalábbis egy kiterjedt svájci kutatás. Az alpesi országban az utóbbi évtizedekben későbbre tolódott a fektetés átlagos időpontja, ezzel párhuzamosan pedig kevesebb lett az ezt övező hiszti. 

Svájcban például egészen más a helyzet: ott 2-4 éves korban volt a legnagyobb az ellenállás, de a legrosszabb esetben is csak a gyerekek 18 százaléka küzdött a korai alvás ellen. A hetvenes években még ott is több gyereket érintett a probléma, akkor még a harmaduk hisztizett rendszeresen esténként. A svájciak azonban azóta kitolták a lefekvés idejét, ami úgy tűnik megoldotta a problémákat, azóta ugyanis egyre kevesebb a vita a gyerekek és a szülők között ezügyben.