Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A százéves soproni kilátó mellé most épült egy szuper játszótér, akadálypálya, kávézó, és interaktív, gyerekbarát múzeum is. Mi nagyon élveztük!
Nem tudom, mások hogy vannak vele, én a „fejlesztés” szó hallatán egyből megrémülök, hogy na tessék, mindjárt letérkövezik az egészet, plusz mélygarázs. Már majdnem egy hét eltelt azóta, hogy négyéves kislányunkkal a soproni Károly-magaslaton jártunk, és még mindig nem tértem egészen magamhoz.
A terület ugyanis fejlesztésen esett át, de ettől nem rosszabb lett, hanem jobb! De nem egy kicsit jobb, hanem sokkal! Olyannyira, hogy bár reggel mentünk fel, a négyéves délután kettőkor sírva könyörgött, hogy maradjunk még. Ha Sopronban jársz, ne hagyd ki!
Mi ez és hol van?
Sopron mellett van egy jó nagy erdő, abban pedig egy csomó kilátó. A Károly-magaslat elég közel van a városhoz (1-2 km), ezért mindig nagyon népszerű kirándulóhely volt, különösen gyerekes családok számára, a gyerekek ugyanis a jóistennek se hajlandóak elgyalogolni a Várhelyig (8 km). A Károly-magaslatra többféleképpen el lehet jutni: ha lusták, fáradtak vagyunk, számtalan apró gyermekünk van és harminc fok, akkor a Lővér-uszodánál induló aszfaltozott úton felautózunk egy parkolóig, ahonnan pár száz méter gyaloglás után elérjük a kilátót egy kényelmes, aszfaltos sétaúton. Ennél közelebb nem lehet jönni kocsival, ami szerintem szuper dolog, hiszen így a kilátó és a játszótér környékén nyugodtan rohangálhatnak a gyerekek és a mókusok.
Ha úgy érezzük, gyalogolnánk, akkor érdemes a Lővér szállónál hagyni az autót (vagy leszállni a buszról), innen a sárga vagy a kék jelzésen jutunk fel a hegyre. A sárga út rövidebb (1,2 km), de meredekebb és kövesebb-göröngyösebb, a kék hosszabb (kb. 2 km), de nem olyan meredek és útközben vannak kis pihenőhelyek padokkal. Mi a kéken mentünk a négyévessel, néha leültünk egy padra mogyorót enni, így gond nélkül teljesítette a távot szűk egy óra alatt (ebben az is benne van, hogy minden fűszálnál, lepkénél és bogárnál megállunk).
Végre egy jó játszótér
A kilátó mellett az átlagos játszótérnél nagyobb területen találunk egy játszóteret, ami egyrész nagyon szép, erdei motívumokkal, természetes színekkel operál, szuperul illeszkedik a tájba. Ami még jobb: a játszótér tervezője egészen biztosan látott már gyereket! Egyik játék sem látványelem, mindegyikre számtalan módon lehet felmászni, lecsúszni, kötélpályák, hinták, kisházak és mini-mászófalak váltogatják egymást. És végre nem egy hinta van, hanem négy, és nem egy csúszda, hanem négy. A játékok tervezése során mindenféle életkorú gyerekre gondoltak, egészen piciknek van babacsúszda, de a kötélpályákat a tízévesforma fiúk is szemlátomást élvezték.
Az összes gyerek, beleértve a sajátomat is, a mezítlábas akadálypályát élvezte legjobban, ezen egyébként felnőttek is rendszeresen sétálnak, hiszen Kneipp óta tudjuk, hogy a szúrós köveken sétafikálás egészséges. A mezítlábas pálya több részből áll: gyalogolhatunk óriás sziklákon, kőzúzalékon, kis kavicsokon, szalmán és tobozokon is. Szerintem a tobozok a leggyilkosabbak, a lányom szerint, aki úgy harmincszor körberohangált rajta, papírkutya vagyok. A pálya végén lábmosó csap és egy pad várja a cipőjük után vágyakozó népet.
A játszótér mellett találtunk egy tájékoztató táblát a hangyák életéről, kicsit jobban körbenézve kiderült, hogy nem csupán elméleti tudát nyerhetünk róla, hiszen a tábla mellett egy dombnyi hangyaboly van, nyüzsgő óriáshangyákkal. Nem bántanak, nyugi, te se bántsd őket.
Kiállítás , fagyi
A kilátó melletti kis házban az úgynevezett Erdei büfé működik. Itt lehet kávézgatni-limonádézgatni-aperolfröccsözgetni, amíg a gyerek lefárasztja magát, meg persze jégkrém és szívószálasital is van. És kulturált mosdó. Plusz egy vízcsap a kutyáknak. Meg kiállítás: néhány négyzetméreten az erdei állatok életét mutatja be interaktív formában. Az interaktív azt jelenti, hogy mindenfélét lehet mozgatni, pl. a gyerek egy tárcsát tekergetve változtathatja a szalamandra színét, meg lehet kirakózni, dominózni is, és valamit tableten, de azt nem próbáltuk.
A büfénél időnként ingyenes programokat is szervez az erdőgazdaság, erről Facebook-oldalukon lehet tájékozódni, a Múzeumok Éjszakáján pl. értelemszerűen éjszakai túra a program az erdő hangjainak meghallgatásával, de volt már téli állatetetés és állatnyom-alkotás gipszből.
Ja, és van egy jó kilátó is
Nem tartozik az új fejlesztések közé, de itt van még a Károly-kilátó is, ahonnan meg lehet nézni a város látképét háttérben a Fertő-tóval, gyönyörű. Ezért már belépőt kell fizetni, kedvezménytől függően pár száz forint, a gyerek ingyen volt. A magasba rendes lépcsősor visz fel, így picik és idősebbek is könnyen fel tudnak gyalogolni az első szintre. Innen még pár métert tovább lehet menni egy fém lépcsősoron, azt már tériszonyosoknak nem annyira ajánlom.
A kilátó onnan kapta a nevét, hogy 1869-ben Romwalter Károly nyomdászt és lelkes turistát már nagyon zavarta, hogy nincs itt egy kilátó, ezért építtetett egyet saját költségén, fából. Ez később az időjárás viszontagságai miatt megrongálódott, végül 1930-ban a Városszépítő Egyesület akkori elnöke, Heimler Károly a várostól kapott kölcsönből, valamint tombola- és színielőadások szervezéséből és bevételéből összeszedte a pénzt egy kőkilátóra – ma is ez áll ott.
Lefelé meg sokkal könnyebb az út, a négyéves, miután sírt egy sort, hogy itt akar maradni, szűk fél óra alatt leért velünk a civilizációba, és persze azóta azt hallgatom, mikor megyünk legközelebb.
