Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Van a gyereknek bicskája? Nincs? Akkor legalább egy öngyújtója? Mert kéne!
Az ön gyerekének van zsebkése? Csak egy kis bicskára gondolunk, nem ilyen félméteres machetére, nincs abban semmi, nagyon hasznos szerszám. Nincs? Jó, de legalább egy öngyújtója? Az sincs? Hogy miért?
Egy számítógépekkel foglalkozó tudós, Gever Tulley, aki nem mellesleg a Tinkering School (kb: Barkácsiskola) nevű program megalapítója, úgy véli, hogy minden gyereknek a kezébe kellene adni kést, hagyni kell, hogy játsszanak a tűzzel, és még másik három ilyen hasonlóan hajmeresztő dolgokat csináljanak.
A gyerekek ugyanis nemcsak szívesen csinálják ezeket, rendszerint be is bizonyosodik, hogy nem hülyék, és igenis tudnak felelősséggel bánni az eszközökkel, ha megbíznak bennük, ráadásul egy csomót okosodnak, ügyesednek közben. Nézeteit egy TED előadásban fejti ki, amikkel ugyan nem kell egyetérteni, de mindenképpen érdemes megismerkedni velük, és fontolóra venni.
A Barkács Iskola egy nyári program, ahol a gyerekek megtanulnak elkészíteni, megépíteni mindenféle dolgokat, amiket megálmodtak, és ehhez elektromos szerszámokat is kapnak a kezükbe. Időnként persze érik vágások és horzsolások is őket, de nagyobb baj még nem történt. Vagyis, ha történt volna, gondolom, megemlítette volna az előadásában (vagy nem).
Minden esetre Tulley szerint olyan világban élünk, amiben lépten-nyomon gyermekbiztonsági szabályokba botlunk: minden műanyagra rá van írva, hogy fulladásveszély, ráírják a bögrére, hogy lehet, hogy forró ital van benne, és lassan ott tartunk, hogy minden túl éles egy tíz év alatti gyereknek, ami nem úgy néz ki, mint egy golflabda. Vagy, hogy a saját kedvenc témámat említsem: az ikeás függönyösszehúzóval nem lehet összehúzni a függönyt, nehogy megfulladjon tőle a gyerek három méter magasságban.
Ennek pedig olyan negatív következményei vannak (a szülők idegbaján túl), hogy a gyerek nem tanul meg viszonyulni a valósághoz, és amint először találkozik valami potenciális veszélyforrással, azonnal megsebzi magát.
Emellett egy csomó jó dologtól, tapasztalattól és kalandtól is megfosztják a gyerekeket. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek úgyis ki fogják cselezni a felnőttek összes igyekezetét, amit a megóvásukra tesznek, és úgyis mindenképpen meg fogják találni a legveszélyesebb helyzeteket.
Ahhoz tehát, hogy magabiztos gyerekeket neveljünk, akik tisztában vannak a környezetükkel, ugyanakkor kreatívak és ügyesek, a következő öt dolgot kell megengedni, megtanítani nekik feltétlenül.
1. Játék a tűzzel:
A természet legnagyobb erejét ismerni és kordában tartani egy hatalmas tapasztalás a gyerek életében. Ezeket a titkokat csak azok fedezhetik fel, akiknek hagyják, hogy játsszanak a tűzzel. Megtanulják közben a működését: a beömlés, a gyulladást, a kiégést, ez a három feltétlen kell hozzá, hogy jól kezelhető tüzünk legyen.
Nyilván nem a nagyi asztalát kell felgyújtani hozzá, hanem szabadtéri tűzrakáskor lehet hagyni hogy a gyerekek kísérletezzenek a saját elképzeléseik szerint. Hatalmas tapasztalás lesz a részük. (Persze nem árt közben szemmel tartani őket, és elmagyarázni a szabályokat, valamint a tűz meggyújtásán kívül az eloltását is megtanítani nekik – teszem hozzá, Primilla).
2. Saját zsebkés
A zsebkések sajnos kisodródtak a kultúránkból, ami borzasztó, mert a zsebkés egy univerzális szerszám, ami erőssé és hatékonnyá teszi a gazdáját. Azon kívül, hogy éles, használható spatulaként, csavarhúzóként, feszítővasként is. Számos kultúrában, például az inuit indiánoknak már totyogó koruktól van zsebkésük, és úgy használják, mint a testük kiterjesztését. Ismerik a szabályokat: mindig a testedtől elfelé vágj, tartsd az élét élesen, sohase erőltesd. Sokat gyakorolnak, (úgy is, mint használat), gyakran megvágják magukat, de nem baj, hamar begyógyul.
3. Lándzsa hajítás
Kiderült, hogy az agyunk tárgyak eldobására van programozva, és ahogy az izmok elsorvadnak, ha nem használják őket, az agyunk ezen része is ugyanígy elsorvadhat, ha nem használjuk. De ha használjuk, akkor a tárgyak eldobásának gyakorlása stimulálja a frontális és a parietális lebenyeket, melyek az éleslátásért, a 3D megértésért, és a strukturális problémamegoldásért felelősek. Ezáltal segítik a vizualizációs készség és a becslés képességének fejlődését is. A dobás maga fizikai és analitikai készségeket is igényel, és így hatásosan megmozgatja az egész testet. A célzás alapú gyakorlatok szintén, így fejlesztik a gyerekek figyelmét és koncentrációs képességeit.
4. Berendezések szétszedése
Minden gép belsejében egy totálisan érdekes világ van, amit szét lehet szedni, meg lehet ismerni és meg lehet fejteni. Legközelebb, ha tönkre megy valamelyik háztartási gép, mielőtt kivinnék a szeméttelepre, adják oda a gyereknek, és adjanak neki szerszámokat, hadd szedje darabokra. Lehet, hogy rájön, mi mire való benne, és hogyan működik az egész. Ez pedig végeredményben azt a tudást ajándékozza neki, hogy a dolgok megismerhetőek.
5. Szabályok megszegése
Vannak olyan törvények, amelyek azért vannak, hogy megakadályozzák, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amit egyébként megtehetnénk. Például filmek letöltése, CD-re írása, ami máris szerzői jogokat sért. Vannak dolgok, amiket feltörünk, szétszedünk és másra használjuk.
Akkor is szabályt szegünk, amikor megengedjük a gyereknek, hogy autót vezessen. Pedig ez igazán lelkesítő tevékenység egy gyereknek, és nem is olyan nagy baj, ha már tud, mire odakerül, ahelyett, hogy óránként sok-sok pénzért tanulna meg. Ez egy csodás szakasz a gyerek életében, az autóvezetés olyan irányítást ad a kezükbe, ami azelőtt nem volt. Csak egy jó, üres parkolót kell találni, meg kell győződni róla, hogy senkit nem zavarnak, és indulhat a móka.
Ha jobban megnézzük, ez már hat dolog. Az ön gyereke ezek közül hányat csinált már? És melyiket műveli mesterfokon?
Az előadás magyar felirattal is nézhető!
