Az utóbbi években egyre fontosabb és megkerülhetetlenebb téma a klímaváltozás, és ezzel együtt a környezettudatos életmód. Ha gyerekünk van, akkor valószínűleg még érzékenyebbek vagyunk a témára, hiszen innentől nemcsak egy absztrakt, de legalábbis másokat érintő problémáról van szó, hanem szeretett porontyaink jövőjéről.
Amellett, hogy mi magunk igyekszünk környezettudatosan élni, érdemes a gyerekeknek is időben megtanítani, mit is jelent mindez. Hiszen sokkal könnyebb továbbvinni egy, a gyermekkorban kialakult jó gyakorlatot, mint berögződött szokásokat felnőttként megváltoztatni.
Magyarul, akit egész gyerekkorában autóval vittek mindenhova, egy kukába dobta az összes szemetet, és epret evett februárban, annak felnőttként sokkal nehezebb átszoknia a biciklire, a szelektív gyűjtésre, és a szezonális gyümölcsökre. De hogyan neveljünk környezettudatos gyerekeket? Adunk néhány tippet.
1. Vizespalack és tartós dobozok
Már a játszótérre járással elkezdődik és valószínűleg sosem ér véget, hogy a gyerekkel ennivalót és innivalót kell vinnünk (illetve később tízórait csomagolnunk). Az innivaló lehet bolti ásványvíz PET-palackban, gyerekeknek készült gyümölcslé PET-palackban, vagy a népszerű kétdecis szívószálas almalé – csakhogy ezekkel rengeteg szemetet termelünk.
Már a pici gyereknek érdemes egy vagy két megfelelő kulacsot vásárolni, és az italát ebbe tölteni. Legjobb, ha ez csapvíz vagy édesítetlen, lehűtött házi gyümölcstea, de ha feltétlenül ragaszkodunk a cukros nyálakhoz, abból is vehetünk nagy kiszerelésben, és áttölthetjük a kulacsba.
A kekszekkel, rágcsákkal, ennivalókkal ugyanez a helyzet: előrecsomagolt termékek helyett legyen a gyereknek elmosható uzsonnás doboza, és vigye abban az ennivalót.
2. Szelektív szemétgyűjtés
Jó ötlet, ha a gyerek már úgy nő fel, hogy három kukát ismer: vegyes, papír, fém és műanyag (vagy ahogyan a mi lakóhelyünkön szétválogatják a szemetet – a fenti a leggyakoribb kombináció). Tapasztalatunk szerint a hároméves gyerek már simán veszi ezt az akadályt, a papírt elég jó találati aránnyal felismeri, a többiről pedig meg szokta kérdezni, hogy melyik kukába dobja.
Ha kreatívnak érezzük magunkat, készíthetünk közérthető kis ábrákat a szemetesek tetejére vagy oldalára, vagy jelölhetjük őket színekkel, a gyerekek ugyanis előbb megértik azt, hogy „a kék / a madaras kukába dobd”, mint azt, hogy „a jobb szélsőbe”.
3. Újrafelhasználás!
Ha gyerekünk van, akkor nyilván észrevettük, hogy minden igyekezetünk ellenére egyre több tárgy ömlik az otthonunkba: babakorban elkezdődik a kiskáddal, játszószőnyeggel, babaszékkel, és ezzel párhuzamosan gyűlnek a plüssök és mindenféle egyéb játékok. A tárgyak egy ponton feleslegessé válnak, a játékokat pedig kinövik vagy megunják – ilyenkor ne dobjuk ki, hanem a gyerekkel együtt keressük meg az adott dolog következő „otthonát”.
Cserélgessünk játékokat ismerős gyerekekkel: a plüssök például simán nyaralhatnak átmenetileg egymásnál, de a cserekereskedelem is jó ötlet. Nagyobb gyerekeknek szervezhetünk játékcserés zsúrokat, amikor mindenki elhozhatja régi játékait, és a többiek választhatnak közülük.
Emellett jó ötlet az adományozás: sok játéknak bölcsiben, oviban is örülnek, mások otthonra találhatnak a gyerekorvosi váróban, van, ahol a védőnő is segít a rászorulók megtalálásában.
Fontos, hogy minden esetben tájékozódjunk először arról, hol mire van szükség, mit fogadnak be – hiszen végül is elképzelhető, hogy egy anyaotthonban vagy kórházban örülnek, ha beállítunk egy tonna plüssel, de az is lehet, hogy semmi szükségük rá.
4. Mutassunk példát!
Ugye, ezt nem kell túlragoznunk? A kisgyerekek szüleiket utánozzák, azaz, ha mi megfelelő szokásokat alakítunk ki e téren, akkor a gyerekeknek is ez lesz a norma. És fordítva, ha a szülők kerülik a környezettudatos szokásokat, akkor a gyerekbe se fogjuk tudni belenevelni egykönnyen.
5. Ültessünk növényt!
A gyerekek többnyire érdekes játéknak tartják a kertészkedést és a növények megfigyelését: ahogyan az elültetett magból kis növényke fejlődik, vagy a tavaly ültetett és a gyerekkel együtt lefényképezett fa mennyit nőtt a fotóhoz képest. Ki nőtt gyorsabban, Pistike vagy a fenyő?
Ha van kertünk, szuper, de ha nincs, néhány szobanövényt vagy balkonládát érdemes beszereznünk, hiszen a gyerek ezen is meg tudja tanulni, hogy a paradicsom az egy növény, és nem a hipermarketben keletkezik műanyag dobozban. A mi gyerekünk ráadásul utálja a paradicsomot, de a balkonládában termő ez alól kivétel: azt lelkesen öntözgette, szüretelte és mindet megette.
6. Vigyük ki!
Közhely, de nem lehet eleget hangsúlyozni: a gyerekek akkor fogják szeretni a természetet, ha megmutatjuk nekik, mi az. Nem a tévében, nem szuper természetfilmes videókon, hanem a valóságban. Ehhez persze ki kell menni, de több szempontból is megéri: a tapasztalat szerint ugyanis abból lesz környezetvédő, aki szereti a környezetet.
Ráadásként a gyerek kisebb eséllyel lesz agresszív és figyelemzavaros is, ami szintén nagy előny.
7. Menjünk piacra!
Iszonyú kényelmes dolog kisgyerekes anyukaként online bevásárolni és házhoz szállíttatni a család havi tápanyagszükségletét, és mi nem is akarjuk ezt megtiltani. Ugyanakkor érdemes legalább a gyümölcsöt, zöldséget, mézet, esetleg tejtermékeket piacon, a kenyérárut pékségben vásárolni.
Keressük meg a legkönnyebben elérhető termelői piacot (ugyanis nem túl környezettudatos hetente elautózni a város másik végébe egy kiló almáért), és a piacon belül is keressünk őstermelőket! Sok vidéki és fővárosi piacon ugyanis vegyesen vannak jelen az őstermelők és a viszonteladók.
Ezeket könnyű megkülönböztetni: az őstermelőknél szezonális terményeket találunk, amelyeknek gyakran elég hétköznapi a külsejük, azaz nem minden alma pontosan egyforma méretű tökéletes gömb és egységesen csudipiros, hanem vannak kisebbek, nagyobbak, furcsa alakúak és foltosak is. Őstermelőknél nem fogunk epret találni februárban.
Mi három jól bevált árushoz szoktunk járni a közeli piacra, ahol a hároméves lány segíthet a választásban: azaz eldöntheti, piros vagy sárga almát vegyek, vagy inkább körtét. Ráadásul szívesebben meg is eszi azt a répát, amit ő maga vásárolt, különösen, ha még haza is cipelhette kézben.
8. Olvassunk neki szakirodalmat!
Nem feltétlenül komposztálási szakkönyvekre gondolunk, hanem olyan mesékre, rajzfilmekre, amelyben a szereplők környezettudatosan viselkednek. Vannak kifejezetten ilyen célból íródott mesekönyvek, remek listát találtunk például itt.
De emellett is nagyon sok mesében előkerül a téma: amikor a Bob, a mester egyik részében mintegy mellesleg szelektíven gyűjtik a szemetet, érdemes felhívni a csemete figyelmét arra, hogy jé, nézd, ők is így csinálják. Mi nemrég a Némo nyomában kapcsán beszéltük meg, hogy nem túl jó ötlet a tengerben élő halakat nejlonzacskóban kifogni, és hazavinni az akváriumunkba.
