Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Aki próbált már nyűgös csecsemőt altatni, az tudja, hogy nem egyszerű a dolog. A rendszerre szoktatás viszont óriási segítség lehet.
Éppen a napokban olvastam egy kissé régebbi kutatási eredményt, mely azt taglalja, hogy az „alternatív” nevelés, vagyis amikor a gyerek kedvére azt tehet, amit csak akar, megbukott. Sokan örülnek ennek, másokat teljesen hidegen hagy, viszont tény, hogy minden gyereknek szüksége van korlátokra és szabályokra, mert ezek segítenek neki abban, hogy biztonságosnak érezze a hétköznapi életet.
A legkisebbekkel kapcsolatban rengeteg szülő rontja el a dolgot ott, hogy nem visz rendszert a mindennapokba. Saját tapasztalatom szerint ez egy darabig még működik is, hiszen a kicsik is rugalmasak. Egy idő után azonban azzal kell szembesülni, hogy a gyerek kialvatlan, nyűgös, valahogy semmi nem jó neki.
A gyerekre figyelő szülők gyakran számolnak be arról, hogy eljön a baba életében az a pont, amikor látszik, hogy körvonalazódni kezd egy napirend, amihez egyszerűen alkalmazkodni kell, és a továbbiakban betartani. Mondjuk az összevissza alvó csecsemő szülei idővel azt veszik észre, hogy a gyerek nagyjából délelőtt és délután is hasonló időpontokban kókad el - erre pedig már lehet építkezni, amíg nappal kettőt alszik a gyerek, ezek lesznek az alvásidők, amiket aztán nekünk, szülőknek kell betartanunk.
Kell a rendszer?
Mivel az ad hoc rendszer nem vált be, így arra gondoltunk, talán lehet abban valami, amit minden idősebb nő szajkóz, hogy kell a rendszer egy gyerek életébe. Oké, csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Hogyan kell felállítani egy rendszert? Egyszer csak azt mondom, hogy most alvás van, most evés, és kész?
Én ezzel is megpróbálkoztam, nem ajánlom senkinek. Bár a babák még tevőlegesen nem igazán tudnak ellenkezni, a hangjukkal annál inkább. Hiába akarom én elaltatni, ha ő nem álmos. Ez esetben semmi mást nem érek el, mint hogy a fülembe fog ordítani, amíg én hintáztatom, énekelek és rázogatom. Az evésről már nem is beszélve. A nyelvével folyamatosan kitolja a cumisüveget, a cici sem kell, amikor nem éhes, azon is csak komfort szopizik.
Tehát a rendszer. Hogy működőképes legyen, nagyjából be kell lőni az időpontokat. Mikor szokott reggelizni, mikor álmosodik el, ha odafigyelünk a gyerek ritmusára, a rendszer beállítja önmagát. A viszonylag állandó napirend nem csak a szülő számára ad valamiféle keretet, de meglepő módon a gyereknek is biztonságot ad.
Tipikusan ilyen például, ha van fix esti rutin. Ha a baba megszokja, hogy minden este először a fürdetés jön apával, utána egy összebújós kaja a kislámpa fényénél anyával, és végül az ágy, mindehhez pedig mondjuk mindig hasonló zene szól, vagy ugyanazt a dalt énekeljük el neki, akkor nem fog meglepődni, amikor egyszer csak letesszük aludni, hiszen az egész folyamat már az alvás előtti ráhangolódásról szól, és minden egyes nap ugyanígy történik.
Ha néha fürdetünk este, máskor nem vagy délután, ha időnként először enni kap, máskor csak fürdés után, ha néha hagyjuk, hogy a játszószőnyegen aludjon el, máskor az ágyába tesszük, sosem fogja tudni, mire számítson, ami néhány gyereknél egyébként nem gond, többségüknél viszont nagyon megnehezíti az esti fektetést.
A rendszer keretet ad, segít biztonságban érezni magát.
"A rendszer hiánya nyugtalan, elégedetlen, divatos szóval frusztrált babát eredményez. Ha egy kicsi önmagától ilyen, érdemes tudatosan törekedni arra, hogy kialakítsuk az életkorának megfelelő napirendet. A kezdet nehéz, de megéri kitartani.” – mondja Pomázi Katalin védőnő
„A rendszer kialakítása azzal kezdődik, hogy megfigyeljük a babánkat, és igyekszünk az ö igényeihez alakítani a napirendet. Természetesen a „főnökszerepet” érdemes megtartani, hiszen pár hónaposan még egyetlen gyerek sem képes felelős döntéseket hozni a saját életével kapcsolatban. Tisztában kell lennünk az életkori igényekkel, legyen az ételmennyiség, alvásigény, közös, ill. önálló játéktevékenységgel töltött idő. A rendszer keretet ad, segít biztonságban érezni magát.
Már pár hónaposan érdemes felállítani egy bizonyos rendszert, amit a baba növekedésével folyamatosan korrigálunk. Minél később szánjuk rá magunkat, annál nehezebb dolgunk lesz.
A jó rendszer rugalmas. A hosszú utazást pl. érdemes a kicsi alvásidejére időzíteni, az aktuális etetéshez pedig meg lehet állni egy parkolóban, vagy pihenőben. Étterembe érdemes jóllakott csecsemővel érkezni, mert ha nem is alszik, tele pocakkal szívesebben nézelődik a sok újdonság miatt. Ilyen helyre érdemes a babakocsijában vinni.” – tanácsolja a szakember
Éljen a rendszer!
Bár nem vagyok a szigorú szabályok híve, azt kell, hogy mondjam, ezúttal kivételt teszek, méghozzá a saját érdekemben. Mióta a rendszer működik, és több-kevesebb sikerrel be is tartjuk, azóta a fiam kiegyensúlyozott, kis Buddha baba. Nagyon ritkán sír, az etetések könnyen, zökkenőmentesen mennek.
Hogy egyszerű-e betartani a felállított szabályokat? Nem mindig, de érdemes rá törekedni, mert ezzel saját magunknak teszünk jót. A kiegyensúlyozott baba csöndes baba, és az is lehet, hogy a szüleit is hagyja pihenni, aludni, mikor mire van szükségük.
