Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Elballag a gyerek az óvodából, aztán szépen végigjárja a júniust és az augusztust. Aztán szeptember elsején hirtelen iskolás lesz. Fura rendszer.
Hamarosan, egy szép, szerdai napon elballag a gyerekem az óvodából. Másnap, csütörtök reggel pedig feladom rá a mackónadrágot, és elviszem őt az óvodába, mintha mi sem történt volna egy nappal korábban.
Nem mintha azt gondolnám, hogy az óvodai ballagásnak – ami mögött közel sincs akkora teljesítmény, mint mondjuk egy diplomaosztó mögött – sátoros ünnepnek kellene lenni. Bár miért is ne, de hát ettől végül is mindannyian hajlandóak vagyunk eltekinteni, mivel úgysem sikerült összetrombitálni a családot. Osztálykirándulásra, fuvolavizsgára, munkaidőre hivatkoznak, ami eléggé indokolt távollétnek tűnik. Szóval tényleg nem a csinnadrattát hiányolom, amikor ennyire nem adják meg a lehetőséget, hogy ünnepeljünk, hanem a korszakhatárt, valaminek a lezárását.
Egyébként nem is olyan nagy baj, hogy nem húzunk éles határt, mivel ekkor kezdődik még csak az óvodai élet legjava. Szombaton buli lesz az oviban ugrálóvárral, és egy csomó jó programmal, a következő héten pedig kezdődik az óvodai úszásoktatás, oppardon, játékos vízhez szoktatás.
Igaz, egy szerdai nap kimarad nevelési szünet miatt, hát nem is tudom, mit mondok a fiamnak, amikor megkérdezi, hogy ez már a nyári szünet-e. Nem kisfiam, az még arrébb van egy kicsit. És igen, elballagtál az oviból, de talán annyira mégsem. Más az elmélet, és más a gyakorlat, ezt tanuld meg kisfiam.
Nyilván vannak szülők, akik megtehetik, hogy a ballagás után már ne vigyék óvodába a gyereket, de ahhoz azért elég szerencsésen kell együtt állniuk a körülményeknek: kell hozzá legalább egy fő nem dolgozó felnőtt a családban, aki hajlandó nap nap után szórakoztatni, és főleg etetni a hétévest. Mi nem vagyunk ilyenek, és különben sem hagynánk ki az úszást, de legalább is, amíg a nagyobbnak tart az iskola, az óvodát is igénybe vesszük inkább. A többit meg majd megoldjuk valahogy.
Természetesen megkérdezték az óvodában, minden nyomás nélkül, hogy meddig szeretném vinni a gyereket. Amikor benyögtem egy szintén szép szerdai napot (visszatérő elem ez ebben a posztban, de csak véletlenül), felajánlották, hogy ne bohóckodjunk, beírják péntekig. Ami nagyon rendes tőlük, de tényleg semmi szükség rá, mivel ha nem kell a nagyobbat iskolába vinni, a kisebbikkel nem fogok reggel nekizúdulni, hogy óvodába vihessem. Nyáron, miután már úgyis elballagott.
Azután ott van még az óvodai szünet után az egész augusztus, nyilván sok szülő még akkor is kénytelen oviba vinni a gyerekét, az utolsó napig (majd jövőre rájön, hogy mekkora ajándék a négy hét szünet az iskolai 11 héthez képest).
Augusztus utolsó napján forró öleléssel elbúcsúzik a gyerek a kedves óvónőktől, dajkáktól, másnap pedig a hátára veszi a degeszre tömött táskáját, és akkortól az iskolában folytatja a napjait, minden átmenet nélkül.
Önök tudják a jó megoldást? És arra sikerült már értékelhető választ kapniuk, hogy a nyári programok előtt ballagnak az ovisok, és nem június végén? Ha igen, feltétlenül kommenteljék ide.
