A csúzliból kilőtt madaras játék mozifilmként csak annyira vicces, mint egy Sas kabaré, viszont legalább olyan kínos is.
A csúzliból kilőtt madarakkal hódító okostelefonos játék még 2009-ben kezdte menetelését, azóta rengeteg változat készült belőle: a telefonos platformok mellett számítógépen és egyéb játékkonzolokon is bemutatkozott, közben pedig a plüss-, az üdítőital- és a tévépiacra is kiterjeszkedett. Most itt a moziváltozat. Na, ezt nem kellett volna.
Manapság már nemcsak filmekből lesznek játékok, hanem játékokból filmek is készülnek: ez utóbbihoz sorolható a nemsokára megjelenő Warcraft, a decemberben érkező Assassin's Creed-filmek, és a mozikban ma bemutatott Angry Birds film is.
Üdítő állatkák a plüssiparban
A Rovio Mobile nevezetű finn cég 2009 decemberében adta ki az első Angry Birds játékot IOS-re. Azóta számos további része jelent meg a sorozatnak, többek között Star Wars-os és Transformers-es feldolgozásban is. Az első rész (amit egyébként már több mint 50 millióan töltöttek le) sikerének köszönhetően már mindegyik játék elérhető Androidon, Symbianon és Windows alapú operációs rendszeren is. Ezen kívül az üdítő és plüss iparban is nagy sikert hozott az Angry Birds név.
Öld meg a malacot, ontsd ki a vérét!
A játék menete abból áll, hogy különböző színű és képességű madarakkal lövöldözünk akadályokkal körbevett, körbeépített malacokra. A sztori pedig abban merül ki, hogy a malacok ellopták a madarak tojásait, és ezért dühösek a madarak.
A Sony Pictures által kiadott film nem épít erre a történetre, viszont a játékban fellelhető karakterekre nagyon is, persze hozzá is tesz még néhány már megszokott tulajdonságot a tollasokhoz. A főszereplő Red az a karakter, akinek soha nem jön össze semmi, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan kellene. Aztán ott van Chuck, a túlságosan is hiperaktív, kicsit néha már idegesítő sárga madár, a kicsit szerencsétlen, de alapvetően szerethető Boom, aki mérgében általában felrobban, és végül a malacok borotválatlan vezetője, Leonard.
Mint a Simpson család
A forgatókönyv hozza az elvárt Jon Vitti szintet, aki már túl van több mint 90 Simpson-epizód és számtalan Office-rész megírásán. Ez a rutin viszont nem mondható el egyik rendezőről sem, hiszen mindkettőjüknek ez az első filmje, igaz, ez előtt is a filmes szakmában dolgoztak: Clay Kaytis animátorként, Fergal Reilly pedig storyboardokat, azaz képes forgatókönyveket készített olyan filmekhez, mint a Hupikék törpikék és a Hotel Transylvania.
A stáblistánál, azon belüli is a magyar szinkronhangoknál feltűnhet egy sokak számára ismert, ám nem a szinkroniparban dolgozó személy, aki nem más, mint Szirma Gergely filmkritikus, vlogger, akinek több mint 334 000 feliratkozója van az egyik youtube (mert hogy több is van neki) csatornáján, amivel a harmadik legnépszerűbb magyar nyelvű youtube-channel tulajdonosa.
Sas kabaré egyéb szárnyasokkal
Vagyis minden adott lenne ahhoz, hogy jól szórakozzunk, ráadásul az egész nem több másfél óránál, a zenék jók, az animációs kivitelezés profi. De nem szórakozunk jól, mert a csúzlis szárnyasok sztorija a filmvásznon unalmas és erőltetett, és több mint kínos, ahogy az alkotók igyekeztek folyamatosan humorosak lenni. Mint egy – legyünk stílszerűek – egy Sas kabaréban. Itt is van sas, hivatalosan az Erős Sas, kinek hosszúra nyúló anyagcserés jelenetén bizonyára a térdemet csapkodva kellett volna nevetnem, ám egyszerűen kínosan éreztem magam. Ostobább és gusztustalanabb volt, mint a legeslegrosszabbul sikerült Adam Sandler vígjáték.
A film készítői egyszerűen rosszul pozicionálták a filmet. Ha jóféle intellektuálisan bunkó humorra vágyom, arra ott van a South Park vagy a Family Guy. Amennyiben meg is akarom fűszerezni a röhögés tárgyát egy kis gusztustalansággal, mindenképpen újranézem a Tedet. Az idétlen madarak applikációnak jók, filmvászonra ezek szerint nem valók.
