Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A lány fellázadt a kötelező BMI számolás ellen, és inkább esszét írt arról, miért hülyeség ez. Ugyan egyest kapott, de nagyon büszke rá az iskola.
Egy amerikai iskolában az volt a feladat, hogy a gyerekek számolják ki a testtömeg-indexüket – írja a Hufftington Post. Tessa Embry az eredménye alapján az elhízott kategóriába került. Aztán másodszor is feladták ugyanezt a feladatot, Tessa beintett, és helyette írt egy esszét, ami később fekerült a Facebook-ra, és egy csomóan megosztották.
Az írásban Tessa visszautasította, hogy egészségtelenül túlsúlyos lenne: „Amióta az eszemet tudom, egy nagydarab lány vagyok, és a világon semmi bajom ezzel. Erős vagyok és tele vagyok energiával” – írta.
A lány egyébként két csapatban is softballozik, ami a baseball női változata, és szerinte az ő kezében a labda és az ütő valóságos halálos fegyver.
Aztán rátér arra is, hogy miért teljesen értelmetlen a BMI-t (testtömeg-indexet) használni mutatóként. Azt írja, a BMI egy túlhaladott mutató a normál súly, a soványság, a túlsúly vagy az elhízottság definiálására, mivel az csak a testsúlyt és a magasságot veszi figyelembe, viszont egyáltalán nem törődik azzal, hogy az a bizonyos testtömeg izomból vagy zsírból épül-e fel. Nézzünk csak egy kisportolt testű nőt, aki helyesen táplálkozik, 165 centi magas és 86 kilós, és a teste nyolcvan százaléka csupa izom. Csakhogy ez nem számít a BMI kiszámításánál. Hogy lehet valaki, aki erős, egészségesen táplálkozik és rendben van az anyagcseréje, veszélyeztetett a szívinfarktustól vagy a diabétesztől?
Azt is elmagyarázza, hogy miért nem kellene az iskolában kiszámoltatni a gyerekekkel a testtömeg-indexüket. „A BMI egy idejétmúlt mutató, és semmit sem árul el az egészségi állapotról. Az iskolában meg pláne nem kellene ezzel foglalkozni, mivel a gyerekek már eléggé öntudatosak, viszont még nem valószínű, hogy elfogadták a saját testüket.”
A BMI-t úgy kell kiszámolni, hogy a testsúlyt (kg) el kell osztani a magasság (m) négyzetével. Vagyis egy 167 cm magas, 60 kg-os ember méterben kifejezve 1,67, ennek kell a négyzetét venni, (1,67x1,67=2,79), és ezzel kell elosztani a testsúlyt: 60:2,79=21,5.
Ezen látszik, hogy a BMI (Body Mass Index) nem veszi figyelembe az olyan tényezőket, mint a nem, az életkor, a csontok felépítése és a zsír eloszlása. Az University of California kutatása szerint a normál BMI-vel rendelkező emberek több mint 30 százaléka más egészségügyi adataik szerint kimondottan egészségtelennek számítana, miközben 2 millió, a testtömeg-indexe szerint elhízott ember valójában egészséges.
Az „első elhízott” eredményt egyébként Tessa édesanyja sem hagyta annyiban, és kivizsgáltatta a lány vércukor és koleszterin szintjét. Mindent rendben találtak, az orvos szerint Tessa teljesen egészséges. Az anyuka ezután megnyugodott, és véleménye szerint a lánya is megnyugodhat, mivel érzi, hogy az anyja és az orvos mellette áll, a BMI pedig innentől kezdve kit érdekel?
Amikor másodszor is megkapta Tessa ugyanezt a feladatot, elhatározta, hogy nem fogja megcsinálni. Megkérdezte az édesanyját, hogy nem lenne-e gond, ha egyest kapna érte, az anyuka pedig teljesen egyetértett a lányával.
Végül az iskola is megszólalt az ügyben, és azzal magyarázta a feladatot, hogy ez egy nagyobb feladatsor része, amiben mindenki magának számolja ki a testtömeg-indexét, az eredmény pedig nem kerül nyilvánosságra. Emellett a diákoknak kormányzati és egészségügyi website-okon is kutakodniuk kellett, hogy jobban megértsék, mik azok a dolgok, amelyek befolyásolják az egészséges életmódot.
Egyúttal meg is dicsérték a lázadó lányt a kritikus gondolkodásáért és különösen azért, mert a tevékenysége nyomán témává vált az iskolában az egészséges életmód. Azt mondták, kimondottan biztatják a kritikus gondolkodásra a diákjaikat, mert szerintük az kimondottan jó és értékes, és Tessa válasza éppen ezt a célt szolgálta.
