Ha a guglira hallgatsz, tuti nem lesz zökkenőmentes a terhesség. Inkább vettem pár könyvet, például használati utasítást terhes nőhöz és gyerekhez.
Szóval ott álltunk, és néztük a Mindent Tudó Műanyagdarabot, ami azt mondta, hogy gyerekünk lesz. Mivel mindketten láttunk már elég filmet és olvastunk elég blikkborsot, egy műanyagdarab nem darab felkiáltással aznap vettünk még kettőt, és másnap leellenőriztük, nem hazudott-e az első. Korábban volt egy olyan hét, amikor Timi nem volt jól, és olyan tünetei voltak, mint most, a kiderülés előtt, de akkor nem volt kék csík, vagy csak egy, mittudoménmár, melyik gyorsteszt mivel jelzi, hogy széna vagy szalma, de most a kontrollcsoport is integetett, tuti, gyerekünk lesz.
És most mi lesz?
Mármint az világos, hogy gyerek, de egészen pontosan milyen lépések kellenek ahhoz, hogy a végtermék (értsd a lányunk vagy fiúnk) minden további nélkül megszülessen, és átvegye a hatalmat az életünk felett? Kinek kell szólni? Van még olyan, hogy gyes? Vagy gyed van? Bába? Védőnő? Szülész? Melyik klinika? Magán vagy állami? Mit kell ilyenkor csinálni? Honnan tudja az ilyet az ember?
Mert tuti kell valamit csinálni már az ötödik hétben is, de van az a babona, hogy a 13. hétig nem mondod el, mert mittudoménmiért, elviszi a rézfaszú bagoly, nem értek a népi bölcsességekhez. Ilyenkor az ember a nála okosabbakhoz fordul, értsd gugli ill. Szily Laci Kitolás című könyve.
A Kitolás egy elképesztően jól megírt, vicces könyv arról, hogy Szily csaja terhes lett Borisszal, az első gyerekkel, és nagyon sokat röhögtem a hasonlatain, amik 99 százalékban Szekeres Imrén csattantak, mint egy jól eleresztett buzivicc Semjén Zsolt seggén, de gyakorlati hasznát sajnos nem vettem. A gugli és az internet ebben az esetben az ember legnagyobb ellensége, mert minden futóbolond blogol és tumblizik, fórumozik és tanácsol, így nagyjából félóra elég volt ahhoz, hogy megbolonduljak, és az egészet hagyjam a picsába. Irány a könyvesbolt.
A babaiparra rágyógyult könyvréteg pont olyan, mint az összes többi leágazás: pofátlanul drágán adnak mindent, és csak egy hét múlva jössz rá, hogy a felének semmi értelme, a gyerek például az első héten tuti nem tudja mi a különbség a Budmil és a Nike rugdalózó között, éppúgy teleszarja és kinövi mindkettőt.
A könyvek terén a holisztikus megközelítéstől az Etesd fénnyel és szitárzenével a magzatot! típusú New Age bullshitig minden van a polcon, de a helyzet nem annyira kétségbeejtő, mint a guglinál, ésszel kell félni. Mit keresünk? Használati utasítást terhes nőhöz és gyerekhez, valami könyvet, amiből kiderül, nekem, apának mi a dolgom, meg egy olyat, amit ha a csajom elolvas, nem kap rohamot, hanem röhög a sorstárs személyes élményein.
Ebből az lett, hogy két oldalnyi röhögés után megvettem Kalas Györgyi kollléganő Anyakönyvét, magamnak meg az Apukák könyvét, mert azt írták, hogy “minden, amit a terhességről tudni kell”, illetve a Tantusz könyvek sorozatból A terhesség címűt, ami angolul Pregnancy for Dummies címen futott, azaz Terhesség hülyéknek, és baszki, pont ez az, amire szüksége van az embernek.
A végén persze nem tudtam ellenálni egy Babanapló nevű kiadványnak sem, ami egy emlékkönyv, egy határidőnapló és egy Lutra-album szerelemgyereke, és azért vettem meg, mert volt a borítóján egy kis narancsszínű kezeslábas, ami annyira cuki volt, hogy nem bírtam otthagyni. Ott kellett volna, elég haszontalan egy valami, de mindegy, ilyenkor nem gondolkozik az ember racionálisan, meg sehogyse, például nettó egy perc elég neki, hogy ráleljen a világ legdrágább babakocsijára, és komolyan elgondolkodjon azon, hogyan lesz meg a pénz a 435 000 forintos Stokke típusú parasztvakításra, de ez majd valamelyik következő poszt témája lesz.
