Ha nem látsz ki a hátsó szélvédőn: utazás. Ha a kölykök összevesznek, ki hol ül: tutira utazás. Ha lézerharc helyszíneket kell keresgélned: utazás.
Nos, összeállt a családi szabadság programja. Remek hír. De biztos benne, hogy valóban szabadságról van szó? Álljunk csak meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el egy kicsit ezen. A szabadság legjobban egy olyan időszakként írható körül, amely a lehető legtávolabb áll a munkától/megszokástól, a mindennapi mókuskerékkel járó frusztrációtól, a célja pedig a pihenés és a szórakozás.
Igazán senkit sem szeretnénk lehangolni, de akinek gyereke van (és a gyerek vele van), gyakorlatilag semmi esélye arra, hogy szabadságra menjen. Helyette valami olyasmire megy, amit jobb, ha… utazásnak hívunk inkább. A Hufftington Post cikkében levezeti, hogy miért.
Tudják, az utazás az, amikor egyszerűen elmegyünk valahová. Az utazással végül is a világon semmi baj nincs – sőt, bőven szerezhetünk ilyenkor a családi összetartozást erősítő élményeket, közös emlékeket – de ezt soha, soha ne tévesszük össze a szabadsággal! Ha mégis összetévesztenénk, az könnyen a megbánás és a hitvesünkben való csalódás váratlan érzéséhez vezethet – holott valószínűleg ő is éppen annyira össze van zavarodva, és ugyanúgy átverve érzi magát.
Hogy csalhatatlanul megállapíthassuk, hogy mivel lesz dolgunk, szabadságra vagy utazásra számítsunk-e, elég lesz elolvasni útmutatónkat, majd eszerint lőjük be az elvárásainkat. Úgy értem, egy-két fokkal lejjebb. Íme a HuffPo kalauza:
Hogyan utaztok?
Ha kocsival mentek, akkor jó eséllyel utazásról van szó. Ha csomagoltál hányós zacskót, akkor nyilvánvaló, hogy utazás lesz. Ha van nálatok bili, az nem szabadság. Utazás, ha ezek közül bármelyik is veletek megy. Ha beleizzadsz, míg megtöltöd a kocsi csomagtartóját/tetőboxot, amire egy kisebb vagyont költöttél, mert azt gondoltad, hogy az eléggé cool lesz, akkor az egy utazás. Ha közelharcot vívsz a házastársaddal, hogy melyikőtök pakolási módszere a jobb… hát,barátom, utazni mész.
Ha nem látsz ki a hátsó szélvédőn egész úton, míg vezetsz: utazás. Ha a kölykök összevesznek azon, hogy ki hol ül, határozottan utazás. Ha a kocsiban végig fing- és gyorskaja szag van, nos, utazás. Ha egész úton azon aggódsz, hogy a bringák le fognak esni a kocsi hátuljáról, bocs, hogy ezt mondom, de utazás. Ha út közben ráébredsz, hogy elfelejtetted elhozni a napszemüvegedet, mert a forgalom miatt hajnali négykor indultatok, és a nap még csak most kel fel, hát, utazás lesz az. Ha kitör belőled a „nekünk felnőtt fejjel is csak egy kempingezésre telik”, akkor hivatalosan is utazásról beszélünk. És ha mindebből egy kukkot sem hallanak a kölykök, mert a fülüket már rég bedugaszolták a fülhallgatóval, akkor egészen bizonyos, hogy utazás.
Kivel utazol?
Ha az egész családod, sőt, még a férjedé is ott van… na jó, ez erős volt. Utazás. Szóval, ha azt terveztétek, hogy a teljes rokonság együtt nyaraljon, köztük olyan passzív-agresszívek, akik miatt inkább leharapnád a nyelved, de hát sajnos megnyerted őt a férjeddel együtt, hát mit lehet erre mondani: utazás. Ha a házastársad rokonságával kell megosztanod a fürdőszobát, ami miatt végig azon parázol, hogy milyen fullgáz helyzetbe kerülhetsz, utazás. Ha veletek van a kutya, utazás. Ha egy másik családdal mentek, akik rátok nyomják a családi elmebajukat, akkor az meg a pokolbéli utazás speciális esete.
Hová utaztok?
Ha a végső úti célod a konyha, nem vagy szabadságon. Helyette utazáson vagy. Ha be kell tenned a lábad egy élelmiszerüzletbe a távolléted előtt vagy alatt, utazás. Ha bármikor a tartózkodásod alatt be vagy ki kell pakolnod a mosogatógépet, akkor az egy piknik stílusú utazás.
Ha a szobában összecsukható járóka/kiságy van, utazáson veszel részt.
Ha egy hotelszobában két franciaágy van: iti-úti utazáááás. Ha azon aggódsz, hogy szerencsétlen módon összetalálkozol a pubertáló, meztelen fiaddal vagy lányoddal: utazás. Ha a kölkeid este nyolckor lefekszenek és neked néma csöndben kell a szobában kuksolnod velük, nos, az egy klasszikus utazás, barátom.
Ha az úti célotok egy sátor, akkor nem vagy szabadságon. De nem is utazol. Akkor egy kempingezésen veszel részt, és ott könnyek lesznek. Általában a tieid. A kempingnek, érthető módon, megvannak a maga sajátosságai. Ha ki kell lépned, hogy elmenj a fürdőszobáig vagy zuhanyozni, akkor kempingezel. Ha aprópénzre van szükség, hogy meleg vízben zuhanyozhass, akkor nagyon-nagyon nem szabadságon vagy. Mit is mondhatnék…
Mit fogtok csinálni?
Ha erődöt néztek vagy akváriumot: utazás. Ha negyven fokban egy csata helyszínét fogjátok meglátogatni, utazás. Ha közben kirakóztok, utazás. Ha esik az eső, és lézerharc játék helyszíneket kell keresgélned a neten, utazás. Ha többet költöttél giccses szuvenírekre (amiket hamarosan úgyis kihajítasz), mint a kocsi törlesztője, akkor utazáson vagy.
Mi a szereped a családban?
Ha te vagy az Alapértelmezett Szülő/Háztartásbeli, már hogy is lennél szabadságon? Munkaúton vagy, és egy tökéletes világban az a bizonyos „családi utazás” adócsökkentő tényező lenne. Az egyetlen ismert és mérhető „szünet” nagyjából egy héten át, hogy nem kell megnézned az e-mailjeidet. Minden más a szokásos ügymenet része.
Ha házon kívüli állásod van, és szintén szülő vagy, akkor a munkádtól ugyan szabadságon vagy, ám szintén egy családi utazáson veszel részt. Ugyanazt fogod csinálni, amit az Alapértelmezett Szülő, ami az első négy napban ugyan jobbnak tűnik, mint a saját munkád, ám ahogy hazafelé autóztok, azon fogod kapni magad, hogy a Hófehérke vidáman takarítós betétdalát dúdolod, miközben az irodád nyugalmáról és biztonságáról álmodozol, a főnököd pedig roppant szimpatikus és szeretni való emberré nemesült idő közben.
Pillanat! Létezik egyáltalán szabadság gyerekkel?
Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy nem. Hacsak be nem veted a családi utazások varázsládikóját: 1. Trópusi szálloda. 2. All-inclusive. 3. Gyerekprogram, ami a kölyköknek is bejön. Ezek olyan pillanatokkal fognak megajándékozni, amelyek már gyanúsan hasonlítanak a szabadsághoz, de azért jobb, ha tisztában vagy vele, ez a legjobb esetben is legfeljebb egy Szabadság-Utazás-Hibrid.
Az álom
Van egy mondás: Ha elég szerencsés vagy ahhoz, hogy szabadságon legyél, akkor elég szerencsés vagy. Minden más családi utazás. Ezek a „helyekre menések” különleges jelentést nyernek a családi legendáriumban, és egy bizonyos mennyiségen és időn túl már talán nevetni is tudsz azokon az időkön, amikor a lányod nyakon hányt, miután egy órát álltatok sorban, hogy találkozhasson Mickey egérrel. Alighanem akkor hallotta először a te szádból, hogy b.sszameg, de fogja még, nyugi.
De az igazi álom mégiscsak az, hogy egyszer elég bátorságot gyűjtesz, és magad mögött hagyod a kölyköket, felszállsz egy gépre, és elutazol oda, ahol pincér hozza a piña coladá-kat, amíg te a parton lebzselsz. És akkor nem lesz szükség útikalauzra, magadtól is tudni fogod: EZ a szabadság. Mert a naptejet csak a saját bőrödre kell felkenned, senki máséra, és a hullámok hangjára bármikor elalhatsz egy könyv fölött. Na, ez a szabadság.
