Több mint száz éve létezik nyári vakáció, az egészet az elkényeztetett, gazdag gyerekeknek köszönhetjük.
Teszi fel a kérdést a Mental floss, aki igyekszik választ adni a kérdésre. A hivatalos anekdota szerint, azért van szükség a nyári szünetre, mert a XIX. században a gyerekeknek dolgozniuk kellett a földeken. A történet szép, de nincs sok köze a valósághoz.
Inkább ahhoz van köze, hogy a gazdag, nagyvárosi gyerekek kipihenhessék az iskolaév fáradalmait. A polgárháború előtt a parasztgyerekeknek nem volt nyári és téli szünetük, viszont lazíthattak ősszel és tavasszal, már amennyiben a vetés és az aratás lazításnak minősül.
A városi gyerekeknek még ennyi sem jutott, egész évben suliba jártak. 1842-ban Detroitban a tanév 260 napon át tartott. Összehasonlításképp, nálunk egy tanév 180-181 napon át tart. De ahogy a városok növekedésnek indultak, a tégla és a beton közé megült a meleg, és iszonyatos forróságban éltek a városi népek. Ezért a tehetősebbek a nyáron elutaztak. Ez pedig problémákhoz vezetett. Mivel az iskolalátogatás nem volt kötelező akkoriban, ezért a tantermek kiürültek. Valamit tenni kellett.
A törvényhozók vitát kezdeményeztek, amihez hozzájárult, hogy a szabadidő szerepe társadalmi szinten is megnőtt. A szakszervezeteknek, és a 8 órás munkaidőnek köszönhetően, egyre több szabadsághoz jutottak a munkavállalók. A támogatók azzal érveltek, hogy az agy is izom, és túlterhelése sérülésekhez vezethet. Ha ez nem lenne erős indok, a légkondi még nem is létezett ebben az időszakban, ezért a városi iskolákban kibírhatatlanul meleg lehetett.
A századfordulón tehát a városi iskolákban a legmelegebb 60 napon szünetet rendelek el, amit a vidéki iskolák hamarosan átvettek. A cápák üzletet szimatoltak, nem véletlenül. A nyári vakáció manapság az egyik legjobban jövedelmező iparág Amerikában.
