Régebben a lányok teherbeesésének veszélye miatt tartották indokoltnak a szüzesség elvesztésének eltolását, illetve egyfajta erénynek számított érintetlenül férjhez menni. Ma már mindenféle fogamzásgátló módszerek állnak rendelkezésre a nem kívánt terhesség megelőzésére, melyek megfelelő, biztonságos használata mellett az egyik érv elvileg máris okafogyottá vált.
A mai kamaszok szülei mégis feszülten, némelyek rettegve várják azt a napot, amikor a gyerekük (jó esetben) eléjük áll, hogy tanácsot kérjen a szexuális élet elkezdéséhez, vagy egyértelműen kiderül, hogy már el is veszítette a szüzességét. Bevallom, én is féltem a lányom és a fiam is, korábban már volt cikkünk, amelyben arról (is) írtunk, milyen veszélyei vannak a túl korán kezdett nemi életnek.
A fogamzásgátló módszerek megjelenése ugyan csökkentette a nem kívánt terhességek számát, háromból egy terhesség mégis művi abortusszal végződik még ma is Magyarországon, ami azt jelenti, hogy még a felnőttek sem képesek biztonságosan védekezni.
Nem egy harminc feletti, értelmiségi barátnőm esett már teherbe amiatt, mert engedett a csábításnak akkor is, amikor nem volt kéznél óvszer, vagy csak úgy gondolták a partnerükkel együtt, hogy a megszakításos módszer működni fog. Ha érett nőktől és férfiaktól nem lehet elvárni, hogyan várhatjuk el egy tizenéves fiataltól a racionális gondolkodást minden egyes ilyen helyzetben? De mégsem tilthatjuk el őket a szextől.
Engem egyébként még úgy neveltek (legalábbis próbáltak arra nevelni), hogy a szüzesség erény, a férfiak is szűz lányt akarnak feleségül venni. Édesanyám is kitartott a nászéjszakáig, ezt tőlem is elvárta volna. Ez a gondolkodásmód már akkor, a kilencvenes években is elég konzervatívnak tűnt a számomra, most meg 2015-öt írunk, úgyhogy ilyenekkel biztosan nem mosom a lányom agyát.
Miért lenne kevésbé értékes egy fiatal lány attól, mert már nincsen szűzhártyája? Mitől értékesebb az a kamasz, aki behatolás nélkül kielégíti a fiúja szexuális szükségleteit? Személy szerint igyekszem a kettős erkölcsi mérce alkalmazása nélkül nevelni a gyerekeimet: a szexualitás terén sem vagyok szigorúbb a lányommal és engedékenyebb a fiammal.
Nem hiszek abban, hogy a fiúknak minél korábban kell tapasztalatot szerezniük, míg a lányoknak tartogatni a szüzességüket 18 éves korukig. Véleményem szerint egy 15-16 éves lány is lehet érett gondolkozású a szex vonatkozásában (vagy legalábbis annyira érett mint sok felnőtt), ha megfelelő nevelésben és felvilágosításban részesül. Ennek hiányában viszont huszonévesen sem fognak kiegyensúlyozott szexuális életet élni.
Miért ne csinálják, ha ők úgy érzik, hogy eljött az ideje? Pszichológusok szerint azt kell nekik megtanítani, mikor is jött el:
- Amikor saját maga szeretné az aktust, és nem a partnere kedvéért megy bele a dologba, vagy azért, mert a barátnői már mind elvesztették a szüzességüket.
- Amikor valóban tudatos, komoly döntésről van szó egy kiegyensúlyozott kapcsolatban, és nem hirtelen fellobbanásból elkövetett kaland, a felelősségvállalás minden szikrája nélkül.
- Amikor tisztában van azzal, hogy a szexuális aktus veszélye nemcsak a terhesség, hanem betegségek, fertőzések forrása is lehet, és védekezik ezek ellen.
- Amikor a közösülést megelőzte már pár alkalommal a petting, aktus nélküli kölcsönös örömokozás.
- Amikor már kialakult az orgazmuskészség, vagyis a fiatal már képes elélvezni önkielégítés folyamán.
- Amikor képes a negatív élményt (pl. fájdalom az aktus alatt) tanulságként feldolgozni, és nem kudarcélményként értékelni.
Annak, hogy a felsorolt hat kritériumnak egy kamasz száz százalékban megfeleljen, lássuk be, minimális esélye van. De mennyi az esélye egy felnőttnél? Hiszen ahogyan fentebb is említettem, már a védekezésnél több harminc feletti ismerősöm bukna meg, és akkor még a frigiditást, kudarcélményt nem is említettem.
De valahol el kell kezdeni a szexuális életet, tapasztalatokat kell gyűjteni - vagyis megfelelő, alapos felvilágosítás, folyamatos beszélgetés után meg kell próbálni bízni a gyerek döntésében, vagy legalábbis elfogadni azt.
Nem kell a szomszédba sem mennem egy ellenpéldáért: amikor tizenhét évesen úgy gondoltam, kilenc hónapnyi járás után lefekszem a barátommal, fogamzásgátlót írattam fel. Az orvosi vényt viszont édesanyám megtalálta a tankönyvemben, volt is cirkusz belőle, aminek vége az lett, hogy édesanyám eltépte a receptet, én pedig el lettem tiltva a fiútól.
Persze, lett újabb gyógyszer felíratva, és a sráccal sem szakítottam meg a kapcsolatot, sőt, le is feküdtünk egymással - ha a szüleimen múlt volna, védekezés nélkül. Nem is értettem akkor sem, hogy milyen szándék vezérelte édesanyámat, amikor megfosztott a felelősségteljes védekezés lehetőségétől.
Titeket hogyan készítettek fel az első szexuális élményetekre a szüleitek? És ti hogyan viszonyultok most szülőként a gyerekeitek szexuális életéhez?
