Rengetegszer előfordult már otthoni filmnézés közben, amikor megszakítják az adást, hogy egy jó 10-15 perces reklámblokkal toldják meg az izgalmakat – ilyenkor egyszerűen átkapcsoltam másik csatornára, hogy ne kelljen a reklámot bámulni. Csak hogy ez nem jó megoldás, mert jellemzően ott is ragadtam az új csatornán egy másik szuper filmet találva, aztán csak jóval később esett le, hogy tulajdonképpen nem is ezt a filmet néztem – amikorra meg már fölösleges volt átkapcsolni a terv szerinti eredetire. Szóval, hogy rendesen meg tudjak nézni egy filmet, rávettem magam, hogy végigszenvedjem a reklámokat.
Már régebben is feltűnt, hogy eszméletlenül bugyuta reklámokkal tömik a gyerekek fejét. És bár van pár tényleg klassz is köztük, a legtöbbtől idegrohamot lehet kapni. Most azokat szedtem össze, amelyektől a hideg ráz.
Máris első helyre került az egyik legidegesítőbb, ami nélkül viszont nem mehet le egy reklámblokk sem (tehát legalább négyszer-ötször láthatnám egy nap) és pont ennyiszer is lehet kiborulni rajta. Ugye nem kell magyarázni, miért?!
Pipi Popóval folytatnám a sort, és nem csak azért, mert elég szexista neve van, hanem mert egy olyan elképesztően nyávogó és idegesítő szinkronhangot találtak a kislánynak, hogy nemhogy arra nem ösztökél, hogy a babát megvegyem, de addig csapkodnám a földhöz, amíg egyben van. Igen, önnek most teljesen igaza van: el kellene mennem pszichológushoz, túl nagyok az indulatok bennem, tudom...
Azt még elviselném, hogy bugyuta dalocska fut a reklám alatt, de, hogy a babák neve „Anna Nász”, „Gyümi Lüszi”, "Szilva Irma" és még sorolhatnám, na az már igazán kétségbeejtő. De komolyan, Anna Nász?!? Ne már! És akkor a befőtt babákról még nem is esett szó...
A következő reklámban olyan alapvetően cseszik el a következetes gyereknevelést, ahogyan csak a nagymamák és az óvónénik tudják. A beszélő baba közli, hogy ő aztán nem fogja megenni a szendvicset – adják neki egyből az édességet – mert ő bizony süteményt kért. És mivel egy jó anya úgy cselekszik ahogyan a gyerek diktál, már kapja is a tortát. Persze arról már ne is beszéljünk, hogy milyen a rémisztő hangja van a babának.
„NE-O-GRA-NOR-MON (NE-O-GRA-NOR-MON, NE-O-GRA-NOR-MON, NE-O-GRA-NOR-MON, NE-O-GRA-NOR-MON). Olyan ismerős az illata. Téged is ezzel kentelek ám, amikor ilyen pici voltál.” És itt jön a nagy „AHA!” érzés, hiszen tényleg #facepalm mindenki emlékszik arra a kenőcsre amivel csecsemőkorában a fenekét kenték, ugye?
És végül szeretném azt is megmutatni, hogy egyáltalán nem vagyok gyerekreklám-gyűlölő – legalábbis azon reklámoké nem, amelyekben nem gügyögnek, visítanak, selypítenek, affektálnak, stb... Szóval, ha ilyenek mennének a mesék között, mint amilyen például az alábbi Nurofen reklám is, biztosan meg sem fordulna a fejemben, hogy lehalkítsam a tévét vagy netán másik csatornára kapcsoljak. Vagy ilyen cikkeket írjak.
Önt melyik reklám idegesíti a legjobban? Írja meg nekünk levélben ha nincsen a következő listában!
