A kaja legyen minél műbb, az üdítő sok és cukros, a zene pedig nagyon hangos. Ennyi kell menő bulihoz.
Ha a zsúrnak mindenképpen meg kell lennie, mert a gyerekünk már okos, és a szokásjogra, esetleg a testvérei hasonló bulijára hivatkozik, akkor sajnos nem bújhatunk ki a feladat alól olyan pimf érvekkel, hogy a gyerek augusztusban született, most meg március van. Nézzük a jó oldalát: legalább nem romlik meg olyan könnyen a torta.
A buliszervezés a megfelelő időpont kiválasztásával kezdődik. Mivel, nyugodjunk csak bele, a végén úgyis a mi feladatunk lesz megszervezni és lebonyolítani az egészet, legalább azt kössük ki, hogy mikor NE legyen a buli. Például semmiképpen sem akkor, amikor nyakig vagyunk a munkában, vagy másnap jönnek Mici néniék Szombathelyről nyolcan, ebédre, vagy amikor éppen műtik a kutyát.
Előbb-utóbb úgyis akad egy megfelelő időpont, amit beírunk a naptárunkba, és amihez onnantól kezdve már tartan kell magunkat, pláne ha már kiküldtük a meghívókat. Ja, és még valami: ne szervezzünk zsúrt az osztálytárs bulija előtti napra. Egyszerűen nem illik belekényszeríteni egy versengésbe a másik szülőt. Utána egy hétig úgyis az lesz a téma az iskolában, hogy kinek a bulija volt a jobb, és ugye nem akarjuk elrontani sem a saját gyerekünk, sem a másik szülinapját?
Ha sikeresen kiválasztottuk az időpontot, jöhet a vendéglista összeállítása. Először is egyezzünk meg a kívánatos létszámban. Ez hagyományosan annyi vendéget jelent, ahány éves a gyerek, gyakorlatilag viszont szerintem ennek iskolás kortól már semmi értelme. 15-20 gyerek gond nélkül elvisítozik és rohangál egy hétéves zsúrján is, feltéve, hogy elég nagy a lakás. Amiből következik, hogy érdemesebb a gyerek kora helyett a rendelkezésre álló helyhez igazítani a vendégek számát.
Tudatosítsuk a kölyökben, hogy mélyen átérezzük, és boldogok vagyunk tőle, hogy a 12. a-ban is ilyen sok kebelbarátja van, nem is beszélve a céről, de a 80 négyzetméteres lakást momentán nem áll módunkban kibővíteni 160-ra. Úgyhogy legyen szíves, és ne hívjon meg egy hirtelen szeretetrohamtól vezérelve, szóban, chat-en, viberen további ötletszerűen kiválasztott személyeket. Egyet sem.
A meghívásokat érdemes még a buli hétvégéje előtti héten lerendezni, hogy legyen idejük a vendégeknek is felkészülni, és ne az utolsó pillanatban kelljen átszervezni a programjukat, esetleg pont a mi bulinkat kelljen lemondani.
Menü és program
Általánosan elfogadott tény, hogy egy kiskamasz házibulin minél rosszabb a kaja, annál jobb. Ez persze csak az összetevőkre vonatkozik, nem az ízre, mesterséges aromák előnyben. Gyakorlatilag a konyhában töltött minden perc elvesztegetett idő. Ha a gyerekek választhatnak a 80 százalék gyümölcstartalmú, igazi tejszínnel készült házi jégkrém és a Magnum között, biztosak lehetünk benne, hogy az utóbbiért nyúlnak majd, ahogy a nagyi évszázadok óta bevált receptje alapján sütött specialitásunk is csúfos vereséget fog szenvedni a bolti vaníliás karikától.
A chips és a gumicukor kötelező tartozékok, ki ne hagyjuk! Rendes ételre nem igazán lesz igény, ellenben inni, azt fognak, mint a gödény! Számoljunk nyugodtan fejenként másfél liter üdítőt, szigorúan a cukros, esetleg a cukros-szénsavas fajtákból. Mondanom sem kell, ezektől a mondatoktól máris teljes mértékben elhatárolódom, és összehúzott szemöldökkel helytelenítem minden szavát, de attól még igaz, bár én is szoktam a szememet forgatni.
A tortával kapcsolatban lásd fent: azért a két és fél percért, amit eltöltenek vele, teljesen fölösleges egész nap a konyhában sertepertélni. A közeli cukrászdából rendelt ugyanúgy megteszi, sőt, bizonyos kor fölött észre sem veszik, hogy egyáltalán nem volt.
Az ünnepelt és a meghívottak korához igazítva szervezhetünk játékokat is a zsákban futó versenytől a pignata bekötött szemmel való szétverésééig. Ezek színesítik az olyan állandó programokat, mint az üveghangon sikítva fel-alá rohangászás (kisebbek), illetve a besötétített szoba sarkában való sugdolózás/csókolózás (nagyobbak). Lényeg, hogy ezek megtartását kezeljük rugalmasan, és csak akkor vessük be, ha lankadni látszik a hangulat, de semmiképpen se szakítsuk meg vele a spontán kialakult, önfeledt párnacsatát. Nem lesz sikerünk.
Ja, igen, párnacsata. Nos, nem árt a buli előtt némileg elpakolni, legalább a drága, féltett és törékeny dolgokat. Sajnos a szőnyegben csak akkor nem fogunk beletaposott főtt tojás masszát találni, ha nem kínálunk főtt tojást (ajánlott), a lazán feltekert, és a fal tövébe tolt perzsa valami rejtélyes módon gyakorlatilag a teljes menüt képes magába fogadni, ez a tapasztalat.
Szóróajándék, zene, dekoráció
Mostanában divat, hogy a vendéglátó a bulin felül további ajándékokkal kedveskedik a meghívottaknak. Erre, mivel mélységesen helytelenítem, nincs se jó ötletem, se jó tanácsom. De ha már mindenképpen meg kell lennie, azt találtam ki, hogy időnként mindenkitől beszedek valami zálogot (hogy meglegyen a személyes kapcsolat), majd a megfelelő lélektani pillanatban zálogkiváltósat játszunk, amikor is némi ajándék kíséretében visszakapják az elkobzott dolgaikat, feltéve, hogy ügyesen teljesítették az egyébként testhezálló feladatot, amit kiszabok rájuk.
Ez nagyjából 14 éves korig működik, később már nem kísérleteznék vele, hacsak nem a gyerek totális beégetése a cél. Mondjuk e fölött a kor fölött szerintem már nem is igénylik a vendégek az ajándékot, csak legyen chips, kóla meg csajok/fiúk, és legyenek a szülők minél messzebb.
A zenére ne legyen gondunk. Vagyis igen, üzenjük meg a vendégeknek, hogy hozzanak nyugodtan. Lényeg, hogy jó hangos legyen. És vegyünk színházjegyet a szomszédoknak.
A lakás dekorálásával vérmérséklettől függően jó sok időt el lehet tolni, teljesen fölöslegesen. Úgyis csak azt élvezik, amit saját maguk szórnak szét. A szanaszét guruló lufik viszont tudják színesíteni a programot.
Szülői felügyelet
Nyilvánvaló, hogy általános iskolásokat nem hagyunk felügyelet nélkül, azt azonban, ha a szülő figyel, látja, hogy nagyjából milyen intenzíven kell jelen lennie. Ez egy elég széles skálán mozoghat a teljes láthatatlanságtól (lesötétített hálószobába való bezárkózás) a folyamatos ceremóniamesterségig, hogy csak a végleteket említsük. Lényeg, hogy ne tukmáljuk rá magunkat a csapatra, ez a nap nem rólunk szól! Teljes mértékben elhagyni a terepet és magukra hagyni a fiatalokat… hát, középiskolás kortól nyilván hihetetlen népszerűségre teszünk szert általa, de ne felejtsük el, hogy a felelősség akkor is a miénk. Persze, bárhogy is döntsünk, mindenképpen kell egy nagy levegőt venni előtte.
