Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Még akkor se, ha tényleg! Három dolog, amit soha ne mondjon a gyereknek!
A tanácsokkal, hogy mit ne mondjon az ember a gyereknek ugyan Dunát lehetne rekeszteni, itt szeretnénk szólni, hogy jó lenne, ha a brit tudósok erről közölnének inkább cikkeket, de addig is, amíg ez megtörténik, mi mondunk újabb három olyan dolgot, amit mondanak, hogy semmiképp sem szabad.
A psychologytoday tulajdonképpen jófej, mert alternatívát ad, hogy mit lehet eggyel jobbat mondani, ha már elharapóztak a dolgot, a baj csak az ezzel, hogy ezeket a dolgokat (szerintünk) csak akkor mondjuk, ha véletlenül kicsúszik a szánkon. No, de a lényeg, hogy még véletlenül se csússzon ki, és még azt is kifejtik, miért.
Például ne mondjuk neki azt, hogy
Az idegeimre mész!
Miért? Mert ezzel bűntudatot ébresztünk benne, ami nem jó neki. És bár azt még a cikk írója is elismeri, hogy gyerekeink gyakran mennek az agyunkra, de felhívja a figyelmet rá, hogy ezt ne közöljük velük, pláne ne úton-útfélen, mert ettől a gyerek úgy érzi, hogy felelős más emberek lelkiállapotáért és ettől lesz később alacsony az önbecsülése és szorongani fog egész életében.
Mi van már veled???
Ez sem a megfelelő út, ha el akarjuk mélyíteni a kapcsolatot kis- vagy nagykamasz gyerekünkkel, mivel az ilyen és ehhez hasonlatos mondatok a szégyenkeltést használják motivációnak arra, hogy a gyerek változtasson valamelyik szokásán. Ez, ugyanúgy ahogy a fenti bűntudatkeltés azért rossz, mert azt a gondolatot erősíti, hogy már eleve a létezés is a gyerek hibája, ahelyett, hogy elmagyaráznánk neki, hogy a lelkiállapotunk számos dologtól függ, úgyismint a saját érzékelésünktől, a hangulatunktól, előzetes érzékeléseinktől, elvárásainktól.
A szégyenérzetet elősegítő mondatok azért sem célravezetőek, mert ezáltal a gyerek hibásnak érzi magát, és arra kezd fókuszálni, hogy mi a baj vele, ahelyett, hogy mit kellene a jövőben másképp csinálnia ahhoz, hogy mindenki jól jöjjön ki a dologból.
Jobban teszed, ha ... különben!!!
Ez a kifejezés, és az ehhez hasonló agresszióval és fenyegetéssel operáló mondatok pedig a legrosszabbat, a félelmet akarják felhasználni motivációnak, . Ne feledje, egy napon a gyereke nagyobb és sokkal önállóbb lesz, akkor a módszer hatásossága megszűnik. De ami ennél nagyobb baj, hogy ez a gyereket egyértelműen abba az irányba tereli, hogy az agresszió és a fenyegetés célravezető, sőt az egyetlen járható út. Mindez pedig egyenes út a bizalom teljes leépüléséhez.
A cikk a rejtett üzenetet keresi a kimondott szavak mögött, azaz, hogy igenis számít az, hogy a gyerekből milyen érzéseket váltanak ki szavaink, vagy az, hogy hogyan, milyen belső folyamatokon át próbáljuk elérni a célunkat, mi felnőttek. Mert házi pszichológusunk szerint nem mindegy, hogy azért nem csinálja legközelebb a szerintünk rosszaságot, mert fél, hogy megalázzuk, vagy azért, mert megérti azt, hogy bár tudjuk, hogy ő nem akart rosszat, nekünk ez a viselkedése mégis valamiért nem jó. Hiszen a két dolog egészen más gondolkodást, hozzáállást eredményez.
És akkor hogy mit is mondjunk helyette?
1. Nem szeretem ezt a fajta viselkedést...
2. Nem szeretem, amikor ezt vagy azt csinálod...
3. Amikor te így ..., akkor én ezt és ezt érzem.
Tessék legközelebb kipróbálni!
