Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az édesanya fogvatartott, de a baba szabad - mondja a bv ezredes. Az együttlét az első évben lehetséges a kecskeméti börtön anya-gyerek körletében..
Az udvart magas betonfal keríti, rajta a Micimackóból vett színes rajzok, fölötte szögesdrót. A szárítón apró, színes babaruhák. Az épület kapuját őr nyitja, de benn járókák, etetőszékek, babakocsik fogadnak. Börtönben vagyunk: a kecskeméti börtön anya-gyermek körletében. Ez az ország egyetlen intézménye, ahol a szabadságvesztésüket töltő anyák együtt lehetnek kisbabájukkal.
A 2002-ben átadott körletben húsz anyának van hely. A teltház ritka: jelenleg nyolc elítélt anya van benn kisgyermekével, egyikük ikrekkel. „Az édesanya fogvatartott, de a baba szabad ember” – magyarázza a sajátos elhelyezés alapjait dr. Zakhar Tibor bv. ezredes, a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka. A körletben szeretnének ideális feltételeket adni a csecsemők nevelkedéséhez: habár anyjuk szabadságvesztését tölti, a babának joga van vele lenni, és mindent megkapni, ami az egészséges fejlődéshez szükséges.
A kicsik kapnak tápszert, pelenkát, ruhát, babakocsit. Gyerekorvos, védőnő látogatja a csecsemőket, nevelőnő foglalkozik az anyákkal, ha kell, megtanítják őket a gyerekgondozásra. A parancsnok szerint az elítélt nők nem mindig tudják, mi az az anyaszerep, esetleg a saját családjukban nem kaptak mintát, főleg az először szülő nők. A babának joga van a rokonaival való kapcsolathoz: bármikor látogathatják a kint élő családtagjai a vendégszobában, ám ezzel a lehetőséggel nem mindig él a rokonság.
Tünde betöréses lopásért ül, állítása szerint ez volt az első botlása, a legkisebb gyerek apja vitte be a buliba, akit szintén lecsuktak. A baba távozása után még közel egy évig maradnia kell a börtönben. A fiatal nő bizakodó: „Szakmát szeretnék szerezni, megtanulni németül, és kimegyek a testvérem után Németországba”. Meglepve tudja meg, hogy a körletben a könyvespolcon német nyelvkönyvek is vannak, eddig nem jutott eszébe itt keresni őket.
Krisztina visszatérő vendég a körletben. A 38 éves nő tizenkét éve már élt az anya-gyerek körletben kisbabájával, most a hatodik gyerekével van benn. A legidősebb gyerekét a nagyszülők nevelik, a többi nevelőszülőnél van. Krisztina pár hónap múlva szabadul, a kisbabával együtt. „Szeretnék munkát találni, és visszakapni a négy nagyobb gyerekemet” – vázolja fel a terveit. Mivel egy hátrányos helyzetű térségből érkezett, ahol kevés a munka, a gyerek apja pedig börtönben van, nehéznek tűnik a visszakapaszkodás a civil életbe.
A hazai börtönviszonyokhoz képest a kecskeméti egység igen kulturált, nem lelakott, nincs zsúfoltság. Minden elítélt anyának saját kis szobája van, ahol a csecsemővel együtt él. A zárkákban épp elfér egy felnőtt ágy, a rácsos ágy a babának, légzésfigyelővel, pelenkázó, szekrény. A falon a családtagok, a többi gyerek fotói. A közös helyiségben abroszos asztal, tévé, könyvespolc, és persze vidám mintás etetőszékek, járókák, babakocsik, játékok. A faliújságon újságcikkek a szoptatás fontosságáról, a dohányzás ártalmairól - a benn élő anyák zöme dohányos.
Apró kert is kapcsolódik a létesítményhez, ahova kivihetik levegőzni az anyák a bébiket, sőt kísérettel olykor a közeli bevásárlóközponthoz is eltolják a babakocsit, hadd szokja a pici a nyüzsgést. Az egész közeg inkább óvodára vagy kollégiumra emlékeztet, mint börtönre. A parancsnok szerint az anyák igyekeznek rendesen ellátni a gyereket, ritka a magatartási probléma a körletben. Ha veszélyezteti a gyereket az anya, ha nem látja el rendesen, akkor kikerül innen, és nincs visszaút. „Ezt igyekeznek elkerülni az elítéltek, és minden szabályt betartanak” – mondja Zakhar Tibor.
Az anya-gyerek körletbe bármilyen büntetési fokozatban levő elítélt bekerülhet, viszont csak akkor, ha a büntetés-végrehajtás ideje alatt szülte a gyereket, általában a tököli börtönkórházban. Ha például egy háromhónapos csecsemő mellől vonul be a börtönbe, akkor már nem kérheti itt az elhelyezését. Azaz, az itt élő anyák terhesen kerültek be a büntetés-végrehajtásba. Hogy egy várandós nőnek meg kell-e kezdenie a szabadságvesztését, erről bíróság dönthet.
Az ENSZ Bangkoki szabályai mindenesetre azt javasolják, hogy a terhes nők és kisgyerekes anyák számra inkább alternatív büntetési szankciókat kell kiszabni az elzárás helyett, hogy el tudják látni kisgyerekeiket. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának közelmúltbeli jelentése szintén azt ajánlja Magyarországnak, hogy a terhes nőkre – hacsak nem nagyon súlyos bűncselekményt követtek el – másfajta, nem elzárással sújtó büntetést szabjon ki, vagy halassza el a szabadságvesztést.
A magyar gyakorlatban a terhes elítéltek a szülés előtt minimum egy hónappal kerülnek a tököli börtönkórházba, ahol a szülés után hat hétig maradhatnak. Ezután, ha kérik, akkor kerülhetnek a babás körletbe. Ezt nem minden anya kéri: az utóbbi hét évben 129 gyerek született a börtönkórházban, és közülük 85 került Kecskemétre. Kizáró ok lehet, ha gyámhatósági határozat tiltja el az anyát a gyerek nevelésétől, például korábbi, gyerekkel kapcsolatos bűncselekmény miatt. Az elhelyezésnél nem mérlegelik, hogy az anya a baba fejlődése miatt kéri ezt, vagy azért, hogy ő maga a hazai börtönviszonyoknál lényegesen kulturáltabb körülmények közt élhessen.
A körletben a csecsemő egyéves koráig maradhat benn a baba és az anya, ennél tovább akkor sem, ha már csak pár hónap van hátra az anya büntetéséből. Ha az anya büntetése a gyerek egyéves korában nem telt le még, akkor őt átszállítják abba az intézménybe, ahol a további szabadságvesztését tölti. A babát pedig vagy a család veszi magához, vagy ha ezt nem vállalják, akkor a gyámhivatal nevelőszülőkhöz helyezi ki. Az anya kérésére persze ennél rövidebb idő után is kiadhatják a babát.
Tavaly összesen tizenhat anya és baba élt itt. Hat anya a gyermek egyéves kora előtt szabadult, a bébivel együtt. Hat gyermeket az anya családja vett magához, négy pedig állami gondozásba került. Ha a gyermek nevelőszülőhöz kerül, akkor a területi gyámhivatal jelöli ki, hogy hova. A babát általában a fogvatartott lakóhelyének közelében helyezik el, az anya a gyámhivatalon keresztül tarthatja a kapcsolatot vele.
Az elválás fájdalmas: általában a nevelőszülő egyszer bejön a börtönbe a gyerekért és elviszi, nincs összeszokási, barátkozási folyamat. Egyéves korban a babák már elég rosszul veszik az elszakadást az anyjuktól, sírnak, ez minden félnek szívfájdító. A jelenlegi gyermekvédelmi ajánlások hosszabb, többhetes ismerkedést javasolnak, az elválási trauma csökkentésére és a kötődés kialakítására az új gondozóval, ha egy gyerek egyik helyről a másikra, például csecsemőotthonból nevelőszülőkhöz vagy örökbefogadókhoz kerül.
A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat módszertani kiadványa szerint még csecsemőknél is legalább egyhetes barátkozásnak kell megelőznie az új családba kerülést. „Néha a fogvatartott az utolsó pillanatig állítja, hogy a hozzátartozó elviszi a gyereket, és az utolsó héten gondolja meg magát. Mivel nyitott a körlet, lehet látogatni, akár bejöhetne többször is a nevelőszülő ismerkedni, de nem szokták igényelni” – magyarázza a gyors elválás okait a börtönparancsnok.
Haladó gyakorlatnak nevezi a csecsemők anyjukkal való együttes elhelyezését Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója. (Az SOS nevelőszülői hálózatokat működtet az országban, Kecskeméten is, így ide is kerülhet börtönbaba.) A leválást is meg kell azonban tervezni. „Kevés súlyosabb trauma van annál, mint amit egy egyéves csecsemő elszenved, amikor elválasztják anyjától, a számára egyetlen, biztonságot jelentő személytől, és a megszokott környezettől” – hangsúlyozza.
Ha a baba nevelőszülőhöz kerül, ennek megtervezését el kell kezdeni legkésőbb 3 hónappal a távozása előtt. Be kell vonni a gyermekjóléti szolgálatot, a gyámhivatalt, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatot, hogy találjanak nevelőszülőt és legyen idő az ismerkedésre. Ha az előkészítés, összeismerkedés elmarad, az átkerülés minden fél számára nagyon nehéz. Ráadásul előfordul, hogy az anya és gyermeke kapcsolattartásának szabályozására is több hétig kell várni, annyira bürokratikus a rendszer. „A gyerek sokat szenved, feleslegesen. És előre megjósolható, hogy az anyjával való találkozás több hét után újra felzaklatja” – magyarázza Szilvási Léna. Egy csecsemő időélménye más, mint a felnőtteké, számára a nem megfelelően előkészített elválás és késői, ritka találkozás újabb traumák sorozatát jelenti. Mindez megelőzhető lenne tervezéssel, előre gondolkodással.
Mindenesetre a rapid elválást ma evidenciaként kezelik a körleten, Tünde, a korábban már említett egyik fogvatartott anyuka épp ezért tervezi, hogy már 8-9 hónapos korában kiadja a kislányát. „Látom, a nagy babáknak már fáj az elválás” – mondja a 22 éves nő, akiknek ez a bébi már a harmadik gyereke, a harmadik apától. Az elsőt a férje neveli, a másodikat a nagymama. Tervei szerint a férj fogja kivinni ezt a kisbabát, és majd a nagymama neveli.
Arra nincsen adat, hogy alakul a körletből szabaduló anyák későbbi sorsa. Azt sem tudni, akinek a gyereke a körletből állami gondozásba került, később vissza tudja-e kapni a babát. Nincs utánkövetés. „Köszönőlevelet nem szoktak írni az elítéltek” – mondja a parancsnok. A jó jel az, ha nem találkoznak többet az elítélttel, ha nem kerül vissza a börtönbe, akkor talán beilleszkedett a társadalomba.
Ha érdekli a gyermekvédelem, a Gyereksorsok.hu blogon talál további olvasnivalót.
