Tízből tíz tisztítószerreklám azzal operál, hogy a körülöttünk élő baktériumokat és egyéb mikroorganizmusokat nem csupán minimum az ebola veszélyességével bíró fertőző ágensnek mutatja be, de még akarattal és rossz szándékkal is felruházva őket helyes kis animációkban tárja a világ elé, amint ezek a mikroszkopikus kis lények főgonoszi kacaj kíséretében egyenesen ránk ugranak a vécéből meg a padlóról, hogy halálra fertőzzenek. De szerencsére van ellenük fegyver: az X vagy az Y tisztítószer, ami elpusztítja a mikroorganizmusok 99 százalékát.
Persze teljesen feleslegesen, mert a mikroorganizmusok nagy része apatogén (azaz semmiféle veszélyt nem jelent) az emberre nézve, időpazarlás tűzzel-vassal irtani őket (ráadásul fárasztó állandóan a vécét suvickolni és idegőrlő folyton azt látni, hogy már megint sáros lábbal lépett valaki az imént felmosott padlóra).
Egy részük pedig kifejezetten nélkülözhetetlen az egészséghez, gondoljunk az emésztőrendszer számára létfontosságú bélflórát alkotó baktériumokra. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ami ezekben a reklámokban folyik, az vegytiszta hisztériakeltés.
De mégis mi a tisztaságnak az a foka, ami igazán hasznos az immunrendszerünk számára? Beszélhetünk-e egyáltalán ilyenről?
Az évi egy kiló kosz sem csodaszer
Az allergológusok és más egészségügyi szakemberek már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek rá, mennyire megugrott az allergiás, asztmás és immungyenge gyerekek száma a 20. században.
1989-ben végül előállt egy Strecher nevű orvos, aki azt állította, hogy az asztmás, ekcémás és szénanáthás esetek számának meredek növekedése hátterében egyrészt az áll, hogy az érintett gyerekek kiskorukban a szükségesnél kevesebb, az immunrendszer válaszát kiváltó antigénnel találkoznak (azaz, túl nagy volt a tisztaság körülöttük), másfelől pedig az, hogy a mai családokban – főleg, ahol kevés a gyerek – sokkal kevesebb ember él összezárva, kevesebb fertőző ágenst adnak át egymásnak a családtagok, így „nem pörgetik” az immunrendszert.
Ez volt a ma már jól ismert higiéniaelmélet. Mindenki levonta a következtetést, miszerint egyen meg a gyerek egyéves koráig egy kiló koszt, és elfelejtkezhetünk az asztmáról, az allergiáról és sok gyulladásos betegségről. Azonban nem ez történt.
A régi barátaink elmélet
2003-ban aztán Dr. Graham Rook mikrobiológus előrukkolt a „régi barátaink” elmélettel, ami szerint az immunrendszerünk fejlődéséhez nem elsősorban olyan, betegségeket okozó baktériumokkal és vírusokkal kell találkoznia a szervezetnek, melyek például a kanyarót okozzák. A tipikus gyerekbetegségekért felelős kórokozók valószínűleg alig 10000 éves múltra tekintenek vissza, amit abból is gondolunk, hogy tömeges megbetegedéseket okozó, a beteget elpusztító vagy immunizáló betegségek, melyek kórokozói hamar „végigmennének” egy izoláltan élő, vadászó-halászó, vándorló embercsoporton, és nem tudnának tovább fennmaradni.
Ehelyett olyan baktériumokra lenne szüksége az immunrendszernek, melyek jó régóta velünk éltek az emberi evolúció során, a mikrobiom (az emberi szervezetben élő jó, rossz és semleges mikroorganizmusok összessége) részeként, egészen konkrétan a beleinkben. Úgy véli, a bélflóra összetétele rendkívül fontos hatással van az immunrendszer érésére és szabályozására. Márpedig a bélflóra elemeit nem csak a táplálékkal és a vízzel visszük be, kialakulásában az egész környezetnek szerepe van.
Dr. Stanwell Smith szerint valamikor az 1800-as években indult meg az a változás, ami megfosztott minket „régi barátainktól”. Ezek olyan – kétségkívül üdvözlendő, és az ijesztő gyerekhalandósági statisztikákat robbanásszerűen javító – változások voltak, mint a tiszta ivóvíz, a megfelelőbb táplálkozás, a jobb higiénés körülmények, és a valóban hatékony gyógyszerek megjelenése. „Mellékhatásként” azonban mindezek egyszerűen elzártak minket a régi mikroorganizmusoktól. Csak mostanában kezdjük megérteni, hogy milyen árnyoldalai vannak, lehetnek ennek az egyébként jótékony folyamatnak.
Sem a tisztaságmánia, sem a sárban fetrengés
Dr. Rook szerint sajnos nem fogjuk visszaszerezni „régi barátainkat” azzal, ha lemondunk a higiéniáról, fertőzött vizet iszunk és beköltözünk családostul egy kolerakórház mellékhelyiségébe. Ezzel csak új, veszedelmes kórokozóknak tennénk ki magunkat és a családunkat.
Függetlenül attól, milyen vehemenciával takarítja valaki az otthonát, egy mai városi lakás és környezet teljesen más mikrobiális közeget jelent, mint mondjuk egy tanya jelentett száz évvel ezelőtt, ennélfogva másféle mikroorganizmusok telepednek meg a szervezetünkben. Ez ellen nem sokat tehetünk.
A tisztaság tehát továbbra is fontos, csak nem abban a mániás formában, ahogyan azt a tisztítószerek eladásából élők el akarják hitetni velünk. És továbbra is merő ostobaság direkt megfertőztetni a gyereket bármilyen betegséggel, mert az nem erősíti az immunrendszerét, legfeljebb védettséget nyújt egy konkrét betegség ellen a továbbiakban. De arra meg ott vannak a védőoltások.
