Ahogyan az ismeretségi körömben és az internetes hozzászólásokból tapasztalom, megoszlanak a vélemények arról, hogy egy csecsemőt kell-e minden nap fürdetni. Nálunk alap - bár korábbi írásom alatt megtudtam, hogy a mindennapos fürdés kényszerbetegség, sőt, igazából a többdiplomás, értelmiségi nők hülyesége -, és mélységesen megdöbbent, hogy 2014-ben a kisbabák megfelelő ápolásáról kell posztolni.
Nekem egyszerűen nem lenne szívem a saját magatehetetlen gyerekemet némi fenéktörölgetés után bedugni az ágyba, de sajnálattal tapasztalom, hogy ezt még a környezetemben is nagyon sokan megteszik azzal a felkiáltással, hogy egy pár hetes vagy hónapos gyerek nem piszkolódik be.
És persze: nem kell azt a szerencsétlen csecsemőt minden nap vastagon szappannal bekenni, aztán lesikálni, de azért jó néhány dologra érdemes lenne odafigyelni.
A nem fürdetés eredménye látványos és gyakran érezhető is, most pedig felsorolom, mik a jelei, ha egy csecsemőt rosszul ápolnak:
- Kezdjük rögtön a feje búbján: koszmó. A koszmó fehéres-barnás-sárgás pikkelyszerű zsíros képződmény, ami a leggyakrabban a baba fejbőrén szokott megjelenni, de nemcsak ott. Előfordul a szemöldök környékén és a fülek mögött is. Ennek ugyan nem sok köze van a koszhoz, eltávolítása mégis nagyon fontos, mert könnyen elhatalmasodhat, és bakteriális, gombás fertőzésekbe torkollhat. Láttam már nem is egy csecsemőt ezzel a problémával küzdeni, pedig a koszmó kellő odafigyeléssel megelőzhető és kezelhető, enyhe, kezdődő eseteiben pedig speciális készítmény sem kell hozzá, csak finom, de alapos dörzsölés a fürdetésénél.
- Egyes kisgyerekeknek az átlagosnál jobban zsírosodik a füle. Jó hír, hogy ezt a jelenséget szintén lehet kezelni, rossz hír, hogy ehhez sem elég az esti fenékmosás vagy nedves törlőkendővel való áttörölgetés. Nyilvánvaló, hogy a fülzsírnak sok szerepe van, hiszen védi a dobhártyát és a fület a szennyeződésektől és a fertőzésektől, de ha egy baba füléből látványosan csorog a vastag fülzsír, az undorító. Erre nem mentség az sem, hogy nem ajánlatos fültisztító pálcikával belenyúlni a gyerek fülébe, hiszen a külső hallójárat némi időráfordítással tisztítható egy textilpelenka nedves csücskével is.
- Sokan elhanyagolják a fülek mögötti rész tisztítását is, ahol nemcsak a koszmó telepszik meg, hanem a piszok is. Nemrég az orvosi rendelőben láttam egy cuki, elálló fülű kiskölköt, akinek konkrétan fekete volt az a rész a retektől. Akármibe fogadom, hogy az bizony már napok óta nem volt megmosva.
- Nem létezik olyan kisgyerek, akinek a nyakába ne folyna be etetésnél vagy bukásnál a tej, és ezt a problémát sem lehet csak törlőkendővel megoldani. Igazi bacilusforrás, nem beszélve arról, hogy pillanatok alatt bebüdösödik. Gyakorló szülő vagyok, de sokszor még nekem is nehézkes az esti fürdetésnél kellően megtisztítani a nyaki redőket, hogy azokban semmi túrószerű képződmény ne maradjon, és ne csípje, marja ki a gyerek bőrét. Fájdalmas és hosszú procedúra utána rendbe hozni.
- De ott vannak a többi hajlatok és redők is, minél kerekebb egy csecsemő, annál inkább probléma ez. A nagyobbik lányom olyan duci volt, hogy a csuklójánál lévő redők alatt is pillanatok alatt megült a kosz.
- A fenéken és a környékén keletkező pirosodó bőrkiütés általános jelenség, de elhanyagoltságra utal, ha ezek is sebesednek, esetleg váladékoznak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem elég a törlés. A baba fenekét minimum naponta kell mosni és megfelelően ápolni, lehetőség szerint szellőztetni.
- És a sokadik alapvető jelenség: a hosszú köröm, ami nemcsak ápolatlanságra utal, de a gyerek ki is karmolhatja vele az arcát. Az ujjbegy vonaláig érdemes visszavágni, nem szabad túl rövidre, inkább gyakrabban, még ha macerás is.
- Végül a ruházat: hülye magyarázat a rendezetlen külsőre, hogy "mert gyerek". Igen, az egyértelmű, hogy a ruha hamar piszkos lesz, mert gyerekről van szó, de mi a mentség arra, hogy abban a cuccban is marad még órákon keresztül (ha nem a homokozóban tölti azt az időt)? Ne már a gyerek megjelenésének rovására menjen a vízzel, árammal való spórolás. Aztán meg lehet csodálkozni, hogy annyi elhanyagolt felnőtt vesz körül minket - hiszen ezt tanulták, ezt hozták otthonról.
