A Katona előadását minden középiskolában el kéne játszani, mármint ha nem a szocializmusban élnénk, és bárkit érdekelne a diákok, tanárok véleménye.
A Katona József Színház Üvegfal mögött című előadását Scheiber Sándor Gimnáziumban néztük meg, amit igen jól tettünk. A Robert Merle azonos című regénye alapján készült mű ugyanis pont egy középiskolába, kis túlzással egyetemre való mű, hiszen az 1968-as francia diáklázadást dolgozza fel úgy, hogy abba a közönséget is bevonja. "Ti mit változtatnátok meg a rendszerben?" teszik fel a merésznek tűnő kérdést az iskolásoknak, akik vérmérsékletükhöz mérten aztán vagy válaszolnak ezekre, vagy nem.
Az előadást a színművészetis rendezőhallgató, Kovács D. Dániel rendezte, sokat improvizáló szereplői pedig a Katona színészei: Ötvös András, Pálmai Anna, Borbély Alexandra, Dankó István és Kovács Lehel. Nincs könnyű dolguk, egy rakás mérsékelt érdeklődésű diákot kell nemcsak lekötniük, de az előadás szerves részeseivé is tenniük, úgy hogy közben a történet se essen teljesen szét.
Az elképzelt szituáció nem bonyolult, a helyszín a Sorbonne bölcsészkarának egyik tanterme, és '68 márciusát írjuk, de ennek a történet szemszögéből csekély jelentősége van. A diákok elfoglalják az egyetemet, és ki békésebb, ki erőszakosabb módszerrel, de nagyjából mind ugyanazt akarják elérni: hogy ne legyen pocsék az oktatás minősége, hogy koedukáltak legyenek a kollégiumok, azaz némileg leegyszerűsítve, hogy figyeljenek rájuk.
Mutatnak szerelmeket, és rögtön az elejétől jó sokat foglalkoznak szex-szel, ami olcsó, de jól bevált trükk arra, hogy ráharapjanak a tinik, de mivel Merle írta ilyenre a történetet, elnézhető. Ráadásul a szex működik is, az előadás alatt a diákok egyre fesztelenebbül, bár még mindig gyanakvással viseltetnek a színészek iránt.
A történetet ügyesen adaptálta Végh Ildikó dramaturg, a karakterek sincsenek túlbonyolítva, így megismerhetünk szelíden és passzívan sztrájkoló lányt (Borbély Alexandra), az akár erőszakot is könnyedén alkalmazó fiút (Ötvös András), a belé titkon szerelmes, komplexusos zsidó lányt (Pálmai Anna), és a szexmániás szüzet (Dankó István). Az algériai vendégmunkást (Kovács Lehel) kezdetben nehéz bárhol is elhelyezni a történetben, de hamarosan kiderül a dramaturgiai szerepe, hiszen általa a darab könnyebben mutathatja be a társadalmi különbségeket és a valódi problémák gyökerét.
Jó másfél óra után jut el az előadás odáig, hogy felmerül egy eldöntendő kérdés, azaz hogy el kell-e foglalni a tornyot vagy sem, amit a színészek a tanteremben ülő diákoknak tesznek fel, remélve, hogy sikerül valahogy kimozdítani őket passzív állapotukból. Ez a Scheiber Sándor Gimnáziumban nem ment mint a karikacsapás, de a Katona színészeinek hosszas unszolására mégis két táborra szakadtak a nézők, és próbáltak ésszerű követeléseket felállítani, valamint meggyőzni a másik tábort saját igazukról.
Az Üvegfal mögött osztályteremben biztos, hogy működik, annyira, hogy simán el kellene vinni az előadást az összes középiskolába, annak ellenére, hogy mostanában nem éppen arrafelé halad az oktatásügy, hogy akár a tanárokat, akár a diákokat megkérdezzék bármiről is.
