Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Császármetszés, babakocsi, meg nem tudunk szoptatni, meg állandóan fáradtak vagyunk, mi? Gyalázat! Pontokba szedtem, hogyan kell ezt jól csinálni.
A terhességem alatt megosztottam veletek, miért gondoltam azt, hogy tökéletes anya válik belőlem, most pedig, a szülés után megosztom veletek a tapasztalataimat, miért is gondolom azt, hogy ez a tervem sikerült. Mindez persze nem jött volna létre nélkületek, akik minden nap elláttok a lehető legjobb tanácsokkal és figyelmeztetésekkel, kedves Poronty olvasók!
Mert tudtam természetes úton szülni
Ma már minden apróság miatt császározzák a nőket, sőt, vannak olyanok, akik maguk kérik ezt a szülési módot, legtöbbször csupán kényelmi szempontból, felelőtlenül. Pedig a műtét alatt gyógyszerekkel tömik tele az anyát, nagyobb a fertőzésveszély és több szövődményes kockázata van, mint a hüvelyi szülésnek. Nem beszélve arról, hogy nyilvánvaló, a császáros anya és baba közt nehezebben alakul ki a kötelék, és nagyobb az esélye a szülés utáni depressziónak. A császárt szerintem nem is nevezhetjük szülésnek, szülés az, amikor megdolgozik vele rendesen a nő, nemcsak odafekszik lustán a kés alá és várja, hogy kikapják belőle a gyereket minden fájdalom nélkül.
Mert tudok szoptatni
Mindegyik kisbabámat hónapokig tudtam szoptatni, és már az első pillanattól kezdve rendesen be tudtam adni a szájukba a mellbimbómat. Nem nagyon értem a hisztit és a kifogásokat, hogy egyes nők nem tudnak szoptatni, hiszen mindenki képes rá, csak akarni kell. Ezek az anyák hamar feladják a dolgot, egyesek még a mellüket is féltik, biztosan azért.
Mert nem szoptatok nyilvános helyen
Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy sok anyuka hogyan képes nyilvános helyen szoptatni. Az etetést mindenki intézze el otthon a négy fal között, vagy pedig fejje le a tejet, és vigye magával cumisüvegben, hűtőtáskában. És nekem ne jöjjön senki azzal a magyarázattal, hogy a szoptatás természetes dolog, mert a szex is az, mégis megbüntetik azokat, akik parkban, étteremben szexelnek. A szoptatás igenis szexuális tevékenységgé válik, amint látható az emlő, a közterületen szoptatók is büntetést érdemelnének, közszeméremsértésért. Az ilyen anyák nem is a gyerek igényeit veszik figyelembe, csak mutogatni akarják a szottyadt mellüket. Aztán meg majd csodálkoznak, ha egyszer egy férfi utánuk megy és megerőszakolja őket.
Mert nem ráncigálom mindenfelé a kismanót
A fenti gondolatmenetet folytatva minden anyuka maradjon csak otthon, legalábbis maximum egy órára vigye ki sétálni a babát, ne hurcolássza össze-vissza, hogy úton-útfélen kelljen megetetnie. Egy kisgyereknek rendszer kell az életébe, amit az otthon biztonsága nyújt neki. Kiskorában amúgy is felelőtlenség emberek közé vinni, mert minden szar vírust összeszedhet, megfertőződhet. Aki ki szeretne mozdulni otthonról, az vegyen tamagocsit inkább, de ne szüljön gyereket!
Mert nem használok babakocsit
Soha nem teszem babakocsiba a kismanót, ugyanis egy kisgyereknek az anyai érintésre van szüksége jövés-menésnél is. Azt még megállom, hogy erről nem világosítsak fel minden ismerőst, és nem pörgök emiatt a baba-mama fórumokon, de az már nekem is sok, amikor valaki háttal teszi a babakocsiba a gyereket, hogy az ne is lássa az arcukat utazás közben.
Mert természetesnek veszem, hogy nincs szex
A hormonháztartás a szoptatásra és a babagondozásra van ráállva, vagyis semmilyen, szexre ösztönző hormon nem termelődik. Ezért teljesen természetes, hogy a hátam közepére sem kívánom a szexet, úgyhogy azok után, hogy a terhességem alatt sem feküdtem le a férjemmel, jó ideig most sem fogok. Ráadásul míg a melleimből csordogál a tej, el sem tudom képzelni, hogy a párom hozzájuk nyúljon, meg amúgy is, a gyerek bármikor felsírhat, sőt, meg is láthat minket ÚGY, hiszen egy szobában alszunk.
Mert nincs szükségem semmi és senki másra a kismanó mellett
A barátnőimnek is meg kell érteni, hogy nincs szükségem rájuk, most a baba az első. Reggeltől estig vele vagyok, a szabadidőt sem igénylem, minek is az olyannak gyerek, aki még a szülés után is elvágyódik egy-egy teázás melletti beszélgetésre. A gyerek maga a jutalom, és az élet értelme.
Mert sose vagyok fáradt
Totálisan elegem van azokból, akik feszt csak panaszkodnak, hogy mennyire kimerültek és fáradtak. Az ilyenek szerintem egyszerűen csak unják már az egészet, hiszen, ha valaki azt csinálja, amit szeret csinálni, abba nem lehet elfáradni. Az egész egyébként a szervezésen múlik, én sose vagyok fáradt, mindig fitten és vidáman állok a baba rendelkezésére, példát lehetne rólam venni mindenkinek. Ez a jele annak, hogy valaki valóban megérett az anyaságra.
Mert megfogadom mindenki tanácsát
Érett, felnőtt nőként azzal is tisztában vagyok, hogy mások gyereknevelésével kapcsolatban mindenki jobban tud mindent, vagyis teljesen jogos, ha olykor kéretlen tanácsokkal látnak el vagy dorgálást kapok egy-egy rossz húzásom miatt. Ezeket a tanácsokat igyekszem megfogadni, semmiképp nem akarom másképp csinálni a dolgokat, ahogyan azt a környezetemben jónak tartják.
Mert visszaadom a szülői bizonyítványom, ha valami nem jön össze
Ha pedig mégis megbocsáthatatlant hibázok, például együtt alszom a gyerekkel, pedig köztudott, hogy az beteges dolog, és a babáknak külön ágyban a helye, visszaadom a szülői bizonyítványom, mert nem tudnám elviselni a tudatot, hogy mások nem tartanak engem a legtökéletesebb anyának a világon.
