Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Marissa Mayer nyártól megszüntette a távmunkát a cégnél, majd gyerekszobát létesített saját gyereke számára az irodája mellett.
Marissa Mayer, a Yahoo vezérigazgatója hónapok óta ellátja témával az amerikai mamabloggereket. A nő, aki áttörte az "üvegplafont" terhes lett. Aztán visszautasította, hogy terhes képével szerepeljen a Forbes magazin címlapján, amikor a legbefolyásosabb üzletasszonynak választották. Aztán crowdsourcing módszerekkel támogatta meg a gyerek nevének kiválasztását, és bejelentette, hogy két hét szülési szabadság után visszatér majd a munkához. Csupa olyan esemény, amivel napokig, hetekig foglalkoztak az újságok és a blogok.
Most pedig újabb gumicsontot dobott a sajtónak, tulajdonképpen egyszerre rögtön kettőt is. Néhány nappal ezelőtt szivárgott ki az a Yahoo-s belső memo, amelyben a HR igazgató Mayer utasításainak megfelelően közli a cég minden távmunkásával, hogy júniustól kötelesek lesznek a cég valamelyik irodájába bejárni. Akinek ez nem tetszik, annak pedig kalap, kabát.
Ezzel párhuzamosan pedig - egyébként saját pénzén - az irodája mellett kialakíttatott egy gyerekszobát a gyereke, és annak nevelőnője részére.
Mindkét esemény eléggé felkavarta a kedélyeket. A Yahoo dolgozóinak egy része például szóvá tette, hogy számukra valószínűleg nem lenne opció gyerekkel és bébiszitterrel bejárni az irodába, akkor sem, ha esetleg ki is tudnák fizetni.
Mayer gyerekszobás lépését sokan kritizálják, antidemokratikusnak, elitistának tartva azt. De azért hallani olyan hangokat is akik megvédik a Yahoo vezérigazgatóját, mondván, hogy munkája egyáltalán nem tipikus, ő biztosan nem fog délután ötkor lelépni minden nap, nem úszhatja meg a meetingeket és tárgyalásokat, és nem maradhat távol a cég központjától - tehát jogos, hogy felelős pozíciójához ilyen privilegizált helyzet társuljon.
Az ellentábor érveit könnyű elképzelni: Mayernek nem számít a pénz, minek szül az ilyen, úgyis akkor vannak a meetingek, amikor ő mondja, megszünteti a távmunkát, de ő azért nem kerül kutyaszorítóba a gyerek és munka között, stb.
De jóval nagyobb, mégha kevésbé érzelmes vita bontakozott ki a távmunka megszüntetése miatt is. Előrebocsátom, hogy én nem tudom az igazságot, mert mindkét oldal érvei között találok egy csomó logikusat, elfogadhatót.
A hivalatos Yahoo álláspont szerint a döntésre azért volt szükség, mert a hatékony, kreatív munkához elengedhetetlen, hogy az emberek együtt, egy helyen legyenek. A folyosói beszélgetések, a munkahelyi ebéd - ami egyébként ingyenes -, az egymásnak odavetett ötletek pótolhatatlanok. Az otthoni munka során sokszor áldozatul esik a gyorsaság és minőség is. Egy Yahoo-vá kell válnunk, aminek az első lépése az, hogy fizikailag is együtt legyünk. Yahoo-snak lenni nem csak a napi munka elvégzéséről szól, hanem az emberek közti kapcsolatról, tapasztalatokról is, melyeket csak az irodában élhetünk át - szólt a levél.
A döntés támogatói, talán ők vannak kevesebben, azt hangoztatják, hogy Mayer döntése egyértelműen az eltunyult, és az utóbbi években teret vesztő Yahoo érdekeit szolgálja. Volt alkalmazottak nyilatkoztak, és mondták el, hogy a cégnek túl sok távmunkása van, akik "fejik" a Yahoot, keveset, és nem hatékonyan dolgoznak, elérhetetlenek, ha szükség lenne rájuk, és sosem teszik magukat oda igazán.
Mayerben végre megvolt a bátorság ahhoz, amit elődei (6 vezérigazgató 3 év alatt) nem mertek megtenni. Felvette a harcot, hogy a Yahoo-ból igazi, szilíciumvölgyi céget csináljon. A Yahoo parkolója délután ötkor hirtelen kiürül - egy olyan jelenség, ami a versenytársaknál ismeretlen, márpedig Mayernek hosszú, Google-ös múltja van. Ráadásul Mayer az amúgy is szükséges leépítések egy részét úgy viszi végre, hogy az nem is igazán leépítés, hiszen egy csomóan maguktól mennek el.
Igen ám, csakhogy legalább ilyen jó érvei vannak az ellentábornak is. Elsőként mindjárt például az, hogy ezzel a lépéssel Mayer azt éri el, hogy a távmunkás állományból mindenki el fog menni, akinek valódi munkaerőpiaci értéke van. Akinek ugyanis vannak lehetőségei, az nem fog belemenni a számára visszalépést jelentő változásba. Ki fog tehát bejárni az irodába nyártól? A távmunkás réteg legalja, aki senki másnak nem kellett, ezért kénytelen-kelletlen, de beletörődik a helyzetébe. Csak még utálni is fogja a munkáját onnantól.
Ráadásul a távmunka versenyképességéről számtalan tanulmányt készítettek már. A Stanford Egyetem kutatása például a Yahoo memóval egy napon látott napvilágott, ők call center munkatársak hatékonyságát vizsgálták, és azt találták, a távmunkások 13 százalékkal többet teljesítenek, mint az irodában ülők, miközben ráadásul elégedettebbek is a munkájukkal.
A Texas-i Egyetem tavaly év végén azt közölte, a távmunkások hetente 5-7 órával többet dolgoznak, mint azok, akik az irodában ülnek.
Az Egyesült Államokban egy friss felmérés szerint a munkaadók jó 60 százaléka engedélyezi, hogy a dolgozók legalább időnként otthonról végezzék a munkájukat, ami a duplája a tíz évvel ezelőtti adatnak. Vagy tényleg működik náluk a távmunka, vagy mindenki felült a legújabb vonatra, és még nem vette észre, hogy az rossz irányba megy.
Távmunkában dolgozni nem azért jó, mert kevessebet kell teljesíteni - állítják a pártolói. A munkát ugyanúgy el kell végezni, viszont rengeteg időt lehet megspórolni már csak azzal is, hogy reggel nem kell bemenni, délután pedig hazamenni. Ez pont elég lehet arra, hogy a gyereket reggel kényelmesen lehessen óvodába/iskolába vinni, délután pedig ne kelljen érte megfeszülve rohanni, és ne omoljon össze az élet, ha az iskolában épp egy nap szünet van - hangoztatják a távmunkában dolgozó anyák, apák.
