A korábbi kereskedelmi tévés sikereket teljesen maga mögött hagyó Kovácsovics Fruzsinát jelenleg csak a gyerekek érdeklik. Miközben az utolsó évét húzza óvodapedagógián, gyerekdalokat írt, és kiadta őket lemezen, ami a szokásostól eltérő módon nem oktatni akar, csak szórakoztatva mesélni és indirekt módon fejleszteni. Mellette szeretne magánóvodát is nyitni, és minél hosszabb ideig mesélni. Többek közt erről faggattuk ki, miközben gipszet festett, mert hogy azt is szeret.
Miért ad ki valaki gyereklemezt?
Negyedik éve tanulok óvodapedagógiát, a gyerekek világa mindig vonzott. Most, hogy még közelebb kerültem hozzájuk és egyfolytában velük vagyok, éreztem, hogy a zeném is hat rájuk. Azt szokták mondani, hogy egy óvónőnek gyerek fejjel kell átgondolni mindent, és én is ezt csináltam. Előfordult például, hogy hallgattam a gyerekek beszélgetését és dalszövegben szőttem tovább a történetet, illetve láttam, mivel játszanak, és milyen szituációkba képzelik bele magukat, ezek is dalokat inspiráltak. A dalaimban én is kis történeteket mesélek el, kiszakadok a felnőtt világból, és elképzelem, milyen lehet például Lepke Lucának lenni.
Infantilisnek kell lennie egy gyerekzenésznek?
Szerintem ezt felnőtt fejjel nem lehet csinálni. Nagy adag gyereklelkűség kell hozzá. Az könnyebbséget jelentett persze, hogy már évek óta énekelek, de a lemezanyag készítése közben arra is rájöttem, hogy gyerekdalt írni számomra sokkal élvezetesebb, mint egy felnőtteknek szólót.
A gyerekdalok nagyrésze valami nevelő célzattal születik, de nálad nem érezni ezt. Tudatosan nincs ilyen felhang?
Szerintem egy gyereknek nem kell mindig direkten megmondani, hogy egye meg az ebédet és szeresse a kistesóját. A gyerekek nem hülyék. Az én történeteimbe bele tudnak helyezkedni, és le tudják vonni a tanulságokat. Ez koncepció volt és őszintén szólva ösztönösen sem jött olyan szöveg elő belőlem , hogy “edd meg a borsófőzeléket!” Én a gyerekek fantáziáját szeretném fejleszteni, arra ösztönözni őket, hogy képzeljék el a dalokat.
Tehát felhasználtad az óvodapedagógián tanultakat is?
Persze, amit ott tanulok, azokat mind beleépítem a dalaimba. Van például egy szerelemről szóló dal, amin többen is meglepődtek. Pedig a szerelem érzése nagyon fiatal korban is létezik. Nem pont úgy, mint nálunk, felnőtteknél, de már elkezdődnek az érzelmek. Ennek a dalnak az a lényege, hogy a hangulatával és a használt szavakkal kialakítsuk a gyerekekben a szerelem szó fogalmát, ezzel indirekt módon feljesszük őket.
Esetleg saját óvodai szerelmi tapasztalatokról is van szó?
Nem, ez egy általánosabb történet, egy legénykéről és egy leánykáról van szó benne. Annyira már nem is emlékszem az óvodai szerelmeimre. Azt tudom, hogy volt egy Peti nevű szerelmem, aki mindig bántott. Tudom, hogy sokakban élénken él az ovis korszak, de nekem csak néha vannak meg érzések. Arcokra és helyzetekre nem emlékszem, úgyhogy egyik dal sem szól Petinek.
Te amúgy hallgatsz gyerekdalokat?
Nagyon szeretem Szalóki Ágit, bár a dalaink különbözőek, az enyémekben kevésbé domináns a magyar népzenei vonal. Régen persze én is hallgattam Halász Juditot is, de most már többnyire csak akkor hallgatom a dalait, amikor az unokaöcsémmel hallgatunk lemezeket.
A te dalaidat is hallgatja az unokaöcséd?
Persze, sőt, a Ha a Zéti... dal róla született, őt Zéténynek hívják. Folyamatosan énekelünk, pingvintáncolunk együtt, Zétike nagy adagban kapja a lemezemet. Bár azt nem tudom, hogy szereti-e.
A fellépéseiden hogy méred le, hogy szeretik-e, amit csinálsz?
Látszik rajtuk. Interaktívak a koncertek, a gyerekek feljönnek a színpadra is, együtt táncolunk, utánozzuk a madarakat, lepkéket. Abból látom, hogy jó-e, amit csinálok, hogy látom, ott van-e a gyerekek figyelme , és azt hiszem, általában igen. De magammal szemben nagyon kritikus vagyok, mindig figyelem, hogy min kellett volna javítani. Most még abban a stádiumban vagyok, amikor még nem tudom teljesen átadni magam az élvezetnek, hanem figyelek minden apró rezdülésre, reakcióra.
Ennek a perfekcionizmusnak a része a fura fellépőruha is?
Észrevettem, hogy ezek a fellépőruhák közelebb hoznak a gyerekekhez, mert játékosságot sugallnak és én is kislányosabb vagyok bennük. Segítenek megteremteni a mesevilágot, kicsit olyan, mintha én is a meséből jöttem volna. Egyszer felléptem abban az óvodában is, ahol most vagyok gyakornok, és amikor odamentem a kis pörgős piros meseszoknyában, a gyerekek - akik a hétköznapi öltözékemhez voltak szokva - nem is ismertek fel.
Meg lehet élni gyerekdalokból?
Szeretném majd, hogy a suli befejezése után csak ezzel foglalkozhassak. Most még inkább csak szerelem. Óvónőként is ki akarom próbálni magam, a legnagyobb tervem pedig egy kétnyelvű, zenés magánóvoda, sok zenei foglalkozással. Nem arról van szó, hogy elégedetlen lennék azzal, amit a sima óvodák adnak, csak én egy kicsit mást is szeretnék csinálni.
