Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Oviba, iskolába csak HACCP sütit lehet vinni, így biztonságosabb Van olyan anyuka, aki beküldene kétes dolgot, tudva, hogy a gyereke is eszi majd?
Oviba, iskolába csak bolti vagy cukrászdai sütit lehet vinni, mert így biztonságosabb. De tényleg? Miközben az összes ünnepségre anyukák viszik a kaját? Mikor a gyümölcs származását bemondásra elhiszik? Egyáltalán, feltételezik, hogy anyuka beküldene kétes dolgot, miközben tudja, hogy a gyereke is eszik majd belőle? 
Tegnap kézhez kaptam az óvodánk házirendjét, amiben megakadt a szemem egy érdekes ponton. Idézem: „A rendezvények céljára a szülők csak az élelmiszeripar által előállított és gyárilag csomagolt felbontatlan terméket, illetve a működési engedéllyel és HACCP rendszerrel rendelkező cukrászatból származó süteményeket hozhatnak az intézményekbe.” Amikor megláttam, eszembe jutott, hogy már hallottam erről, de akkor azt hittem - az erről mesélő anyukával egyetemben -, hogy ez az ő óvodájuknak/szülőknek a különleges igénye. Utánakérdeztem, és kiderült, hogy ez egy iskolákban és ovikban általánosan használt szabály.
Még egyszer rákérdeztem erre, meg akartam győződni arról, hogy ez most csak egy kötelező napirendi pont, amit a gyakorlatban nem is vesznek figyelembe, vagy komolyan is veszik. Az egyik óvónő azt mondta, újabban számlát és az összetevőket felsoroló listát kell kérni a cukrászdából, csak így lehet bevinni például a szülinapi tortát.
A másik óvónő erre hangosan gondolkodva feltette a kérdést, hogy és mi van (lesz) azokkal a pogácsákkal és a sütikkel, amiket a szülők a különféle rendezvényekre - szüreti mulatság, karácsonyi teadélután, farsangi buli, stb - szoktak beküldeni. Mert ezekről azért senki nem mond le szívesen, nyilván. Nekem úgy tűnt, itt van némi holtjátéka a dolognak, nem volt egyértelmű és összehangolt a két óvónéni válasza. Mert akkor, ha a torta nem lehet házi, akkor legyünk következetesek, és a pogácsa se lehessen az, vagy minden, vagy semmi.
Kíváncsiságból rákerestem az ételmérgezésekre a neten. Nem is hittem volna, mennyire gyakori a menzai, táborozós, éttermes, lagzis, tömeges ételmérgezés. Talán még mások emlékeznek arra a hat évvel ezelőtti esetre, amikor is egy Vas megyei cukrászdából rendelt süteményektől négyszázan megbetegedtek, és hatan meg is haltak. Azóta a cukrászt felmentették, bizonyíték hiányában. De volt olyan ételszállító is, amelynek ételeitől nyolcszáznál több menzás lett rosszul, náluk szintén nem találtak bizonyítékot, így őket sem vonták felelősségre. Sőt, azóta is a legnagyobb ételszállítók egyikeként ténykedik. Ez tényleg olyan nagyon tutira biztonságos?
Én már most leszögezem, biztosan nem fogok költeni arra, hogy a saját, minőségi alapanyagokból készített tortámat egy műtortára cseréljem le, csak mert az óvoda egy szabályt félig-meddig betart. Akkor inkább viszek be egy szép gyümölcsszobrot, az is van akkora élmény, mert eltér a megszokott csoki- és habkreálmányoktól. Főleg, mert van olyan ovistárs, aki tejallergiás, így neki minden tortázást végig kell néznie, de enni egyikből sem ehet. Egy falatot sem. (Bár baráti körben hallottam már olyan figyelmes anyukáról, aki a tejérzékeny csoporttársnak külön vitt be egy szelet neki való tortát is.)
A gyümölcsszoborral legalább már ő is nyugodtan ehet a többiekkel. És ahogy ezt írom, megint felmerül egy újabb kérdés: A gyümölcstől nem félnek? Hiszen az is lehet permetszeres. Ér bármit az a nyilatkozat (elvileg van ilyen), amiben ki kell fejtenem, hogy otthoni és nem permeteztük, vagy hogy a boltban vettem? Nem hiszem.
Értem én, hogy aggódik az óvoda, mossa kezeit, ha a szülő szalmonellás krémesétől dőlne ki az egész csoport, ők erről nem tehetnek. De megoldás az, ha hozunk egy olyan szabályt, amit csak alkalomszerűen tartanak be, akkor is minek? Egy kolléganőm mesélte, hogy náluk is él ez a szabály, de amikor ő (ezt elfelejtve) bevitte az általa készített tortát, örömmel vették... Tehát, akkor mi alapján döntik el, hogy egy sütemény átcsúszhat a rostán, és mi az, amit inkább visszautasítanak?
Ne legyenek illúzióink, nagyon sok olyan anyuka van, aki esetleg megsütné azt a tortát, de arra már biztosan nincsen 5-6 ezer forintja, hogy ugyanezt megvegye egy jó cukrászdában (25-30 gyerekre már méretes torta kell), úgyhogy inkább bevisz tescós/auchanos tortát, mert az olcsó is, és szabályos is. Pedig valószínűleg otthon jobbat sütött volna...
Jó-e az, ha sok szülőt rákényszerítenek arra, hogy egy rosszabb, egészségtelenebb minőséget vásároljon, s azzal „kedveskedjen” a gyerekeknek? Vagy, hogy minél jobbat vegyen, ezreket költ egyetlen tortára? Nyilván, aki amúgy sem sütne süteményt, tortát, azt ez a kérdésfelvetés nem érdekli, de sokan vannak, akik a házi sütögetéssel éppen azért foglalkoznak, hogy az iparinál/boltinál jobbat adjanak, és/vagy ne terheljék túl a családi kasszát.
Ha már mindenképpen felelőst kell megnevezni, legyen. Én vállalom, hogy aláírok egy nyilatkozatot, amiben felelősséget vállalok az ételeim minőségéért, és részletesen leírom, mit tartalmaz az étel. De megint felmerül bennem egy kérdés: vajon melyik szülő adna rossz ételt a közösbe? A saját gyereke éppúgy elfogyasztja, mint a többi csoporttársa.
De hogy kicsit álmodozzak, én simán el tudnék képzelni egy olyan kampányt a közintézményekben, ahol az ÁNTSZ közreműködésével készülne felvilágosítás - többek között - arról is, hogy mely ételek rejtenek veszélyeket, hogyan előzhetjük meg a bajt, milyen fontos a higiénia a konyhában, a kézmosás, az ételek megmosása, a hőkezelés vagy a frissesség. Ezek sokaknak alap dolgok, de vannak, akik nem is tudják, hogy a tojás, a nyers hús, a kezeletlen tej milyen veszélyeket rejt. Egy elméletben és gyakorlatban is tudatosan sütögető anyuka jó eséllyel képes minőséget alkotni, még ha valójában nem is igazi konyhatündér.
Nálatok betartják ezt a szabályt, vagy vannak kiskapuk, amikkel élni lehet? Vagy egyáltalán nem is téma ez?
