Szégyellős lesz-e gyerek, aki sosem látta a szüleit meztelenül? És vajon lesz önbizalma annak, aki meg igen? Meztelenkedés a családban.
Van egy gyerekkori fura élményem, aminek ott és akkor konkrétan semmi káros hatása nem volt, mégis megmaradt az emlékemben. Körülbelül 7 éves lehettem, amikor apukám a fürdőszobából egyszer csak pucéran, vizesen kiszaladt, mert kint felejtette a törölközőjét. Eléggé zavarba jöttem, vagyis inkább ledermedtem. Ennek egyetlen oka volt, hogy a szüleimet soha életemben nem láttam meztelenül, sem előtte, sem utána. Még ma is ösztönösen elfordítom a fejem, ha az azóta már kissé fesztelenebbé vált anyukám átöltözik előttem, s látom fehérneműben. Talán épp emiatt, a saját gyerekemmel egészen máshogy csináljuk.
Tudom, hogy ez a fajta titkolózás az oka annak, hogy gyerekként nagyon szégyellős voltam. Emlékszem, milyen rossz volt, amikor öltöztünk a tornaóra előtt, én mindenféle trükkös, villám megoldásokat találtam ki, hogy senki ne lásson semmit. Felnőttként sokat fejlődtem, de azért ma sem érzem magam olyan lazának, ha egy fitneszterem öltözőjében kell meztelenül zuhanyozni mások előtt. Pedig tudom, hogy ez teljesen normális dolog.
A férjeméknél nem volt tabu a meztelenség, de persze itt nem a magamutogatást kell érteni, és nem is azt, hogy nem volt intim szféra, hanem azt, hogy nem titkolta senki, milyen a teste. Ő így nem csoda, ha nem feszélyezi magát, sokkal szabadabb e téren. És azt gondolom, nem kell megrögzött naturistának lenni, hogy belássuk, minden ember csupaszon született, s ez a természetes állapotunk, emiatt nem kéne titkolni.
De félreértés nem essék, nem vagyunk meztelenkedősek, nem vagyunk naturisták (nudista strandon sosem voltunk, s bár nincs bajunk ezzel sem, de nem nekünk találták ki), egyszerűen lazán, természetesen viselkedünk egymás előtt. Azt gondolom, ha valaki el tudja fogadni a testét, példát mutathat a gyerekének, hogy szeresse önmagát úgy, ahogy van. Ez az egészséges öntudat egyik fontos része.
Szóval, nálunk ennek szellemében zajlanak a dolgok, s nagyon jól érezzük magunkat. Van, hogy együtt fürdünk, nem bújunk el, ha átöltözünk, s igen, a nagy kánikulában előfordul, hogy csak bugyi van rajtam. Sőt, éjszaka meztelenül szoktam aludni, s előfordul, hogy átjön hozzánk a kisfiam. És hiába már elmúlt hároméves, hiába látott már férfi és női becses szerveket, a kuki szót a saját kukija miatt ismeri, s csak annak megnevezésére használja, a női megfelelőjét nem is ismeri. Sosem foglalkozott azzal, hogy mi az. Egyszerűen neki ez olyan természetes része a testnek, mint a fejem vagy a karom.
Persze azt is tudom, megvan rá az esély, hogy mindez változni fog, hiszen simán el tudom képzelni, hogy egy idő után, amint a szexualitás is a képbe kerül, már zavarni fogja, vagy túlságosan érdeklődővé válik, de mi erre figyelünk, s azonnal vesszük a lapot, ha kell. De az is lehet, hogy ez sosem fog bekövetkezni. Előre nem tudhatjuk.
Mindezeket csak azért írtam le, mert több fórumon találkoztam hasonló témájú kérdésekkel, s sokan csak az egyik véleményt tudják elfogadni, mintha egyetlen igazság lenne a kérdésben. Nyilvánvalóan minden családban más a normális, de azt gondolom, a legfontosabb, hogy legyünk természetesek, következetesek, s figyeljünk a gyerek reakcióira, és beszéljünk vele őszintén arról, amire kíváncsi. Ha a gyerekemet valami zavarja, azt meg nyilvánvalóan el fogja mondani, jelezni tudja felénk (pl.: megváltozik a viselkedése, elfordul, elpirul), hiszen minden másban is ki tudja fejezni akaratát. Mi meg nyilván alkalmazkodunk, tiszteletben tartjuk ezt.
Mit gondolnak erről a szakemberek?
Ranschburg Jenő egyszer így beszélt erről: Én idős ember vagyok, koromból fakadóan, édesanyámat még hálóruhában sem láttam. Így én személy szerint nem pártolom a meztelenkedést. De ha egy családban természetes dolog ez, akkor nincs ezzel semmi baj. Nyilván ha a gyereket zavarja, esetleg felizgatja a látvány, akkor figyelni kell rá.
A szintén klasszikusnak számító dr. Spock is hasonlóan vélekedik erről. A nyolcvanas években megjelent könyvében lapoztam fel az ide vonatkozó részt, melyben az mondja, hogy a viktoriánus korban uralkodó prüdériát felváltó nyitottabb, a testet nem folyton eltakaró viselkedés sokkal egészségesebb. Más szakértőkre hivatkozva úgy véli, hogy mindkét nembeli gyereknek egészséges, ha otthon, a strandon vagy az óvoda fürdőjében meztelenül látják egymást. (Megjegyzés: itt a strand és az óvoda talán annyiban vitatható, hogy egyes szülők szerint nem is elsősorban a szemérmesség, hanem a higiénia miatt jobb fürdőruhát ráadni a gyerekre.). Ő is hangsúlyozza, hogy figyelni kell a gyerekek reakcióit, mivel kb. iskoláskor elején szexuális érdeklődésük kialakulása miatt zavarhatja, s izgathatja őket a meztelen szülők látványa. De ez is változó, kinél jön elő, s kinél nincs nyoma sem ennek.
Önöknél van meztelenkedés?
