Ha a gyereket sajátos nevelési igényűvé kategorizálják, még nem biztos, hogy bármi baja van.
Amikor egy szülőnek azt mondják, a gyereke valamiben lemaradt, és sajátos nevelési igénye van, a szülő jellemzően rástresszel a dologra. (Naná.) Pedig néha egy kis odafigyelés elég lenne.
Három hónap haladék a felzárkózásért
Múlt héten, amikor a nevelési tanácsadónál voltunk – immár másodszor közösen -, azzal búcsúztunk el, hogy legközelebb csak májusban keressük majd fel, amikor Olivér már betöltötte a harmadik életévét. Azt mondta, majd személyesen beszél azokkal, akik odaküldtek minket hozzá, mert ő azok alapján, ahogy megismerte Olivért, nem tud olyan
véleményt adni, amely a sajátos nevelési igényt indokolná. Van persze több célirányosan
fejlesztendő terület, mint a beszéd, a kézügyesség, a mozgáskoordináció vagy éppen az
önállóság, de ezek csak olyan mértékűek, hogy önmagában ezek alapján nem következik
semmilyen SNI-kategóriába sorolás. Amellett, hogy a bölcsiben továbbra is foglalkozik majd vele logopédus és mozgásterapeuta, most mi is majd olyan játékokat vetünk be otthon, amik főleg ezeket a képességeket javítják.
Fejlesztősdi
Olivér a karácsonyi szünet óta szorgalmasan gyűjti a szavakat. Két napja lepett meg a
szeretlek-kel, mondanom sem kell, elbőgtem magam. De a madár szó alatt neki van cinkéje, pipije, tyúkja, varjúja, szarkája, gólyája, kacsája, libája, kakasa...Szóval, fejlődik, nem kérdés.
Azt is tudni kell róla, hogy az átlagosnál nagyobb kisfiú, most már 101 cm körül van, 17 kiló, és olyan a testfelépítése, mint egy vízilabdázónak. Komolyan izmos, például
a felkarjain rendesen tagolódnak az izmocskák és döbbenetes ereje van. Mondjuk, ezt
tuti az apjától örökölte, aki genetikailag szintén a szerencsés alkatúak közé tartozik. Bár
reggelente együtt fekvőtámaszoznak (Olivér hangosan nevetgélve az apja hátán kapaszkodik végig). És ez a kis sportos, robosztus testalkat egy kissé ügyetlen, nagy lendülettel indított kézmozdulatokkal társul, vagyis a finommozgásra csak nagy összpontosítás árán képes, többszöri figyelmeztetésre. Már egy ideje direkt kirakózunk, a dupló legkisebb kockájával építkezünk, néha festünk, gyurmázunk, meg mostanában egyre többet rajzolunk. Látszik is a fejlődés, de még mindig sokat kell gyakorolni.
A másik fejlesztendő terület a mozgáskoordináció, az egyensúly, mert futni, ugrani, sánta
rókázni, sőt talicskázni is tud és szeret, de a finommozgás hiánya itt is látszik. Az ugrásokat követő leérkezése töredezett, merev, mert nem hajlítja be a térdét, de más esetben is látszik, hogy oldani, finomítani kell. Úgyhogy a hintázás, a tanulóbiciklizés még rendszeresebb napirendi pont lesz. Korábban már szemezgettem a szobai függőszékkel, ami a plafonról lóg, s amibe be is ülhet, hintázhat, forgathatjuk, vagy akár olvasni is tudunk majd ringatózás közben, talán most eljött az ideje, hogy beszerezzünk egyet.
Újraértelmezett játékok
Egy másik feladat még, amit a bölcsődei pszichológussal hozunk össze, az az önállóságra
szoktatás. Ugyanis nekem eddig nem tűnt fel, vagyis nem gondoltam, hogy az rossz dolog, ha nem vagyunk a közelében, pl. átmegyünk a másik szobába vagy a konyhába, akkor ő is azonnal otthagy csapot-papot, és jön. Nem akar a szobában egyedül maradni néhány percre sem. Legalábbis legtöbbször nem. Azt találtam ki, hogy talán úgy is lehetne ezen a dolgon előrébb lendülni, ha találnánk olyan játékot, amivel nagyon, de nagyon szeret játszani, amit nem lesz kedve csak úgy otthagyni. Mert eddig is eljátszogatott, de nem láttam sosem olyan igazi rajongást, lángolást. Úgyhogy első körben az itthoniakat próbáljuk újraértelmezni, még élvezetesebben, másként játszani, és talán ha sikerül ráhangolni ezekre, már akkoris előrébb vagyunk.
Egyébként múltkor, amikor felmostam, és ott téblábolt, mondtam neki, hogy menjen kirakózni a nappaliba, minthogy tiszta víz legyen, és csodák csodájára ment és játszott.
Meglepődtem nagyon. Aztán amikor egyik délután le akart feküdni, és beült az ágyába,
nézegette a kedvenc mesekönyvét, és én látva, hogy ebből nem lesz alvás, kimentem
teregetni, és megint ottmaradt. A csúcs az volt a héten, hogy kétszer is úgy aludt el, hogy
még nem aludt el igazán, és az ő tudtával kimentem a szobából. Ilyen még sosem volt
eddig, mindig ott kell üldögélnem, amíg mélyálomba nem szenderül, mert ha nem, az első
rezzenésemre felkel és szól, hogy maradjak. Ezeket már egyfajta fejlődési lépcsőnek élem
meg, de azért még nem ez a jellemző.
Elég sokrétű és több szálon fut most az otthoni fejlesztés, ami igazából inkább tudatos, irányított foglalkozás, olyan játékok, tevékenységek, feladatok beiktatásával, amik már önmagukban hordozzák a fejlődés lehetőségét. De élvezem, élvezzük mindannyian, mert most sokkal intenzívebben, élményekre törekedve töltjük a közös pillanatokat.
