Testvérnapló: betegségesdi – a hős és a hőscincér

Több mint egy hete vagyunk itthon bezárva mindenféle betegségek miatt. Lassan egymás agyára megyünk.

És ebben én vezetek.

tk3s 11945514
Fotó: .

Nem tudom, ti hogy bírjátok, ha hosszasan otthon kell maradni egy olyan gyerekkel, aki ugyan beteg annyira, hogy ne mehessen sehova, viszont igényli a programolást, futkározást, játékot. Én két gyerekkel csináltom ezt most már majd' másfél hete. És kezdek szétcsúszni, de előtte még csináltam egy számvetést, mi történt a héten itthon.

Péntek: Bencét hazaküldték a bölcsiből. Persze A-ZON-NAL kellett érte menni, "Laura félóra múlva kel, 40 perc múlva ott vagyok" válasz "nem, most kell jönni!" Szomszéd bácsi átráncigálása 5 perc, lámpa, könyv, keksz 3 perc, futás. Bencének persze semmi baja, legalábbis otthon 37 fokot mértem és az energiaszint sem süllyedt. ...amúgy egész héten nem.

Hétvége: Bence köhög, Laura orrából dől a takony. Iyenkor szerencsére van a gyerekeknek apjuk is, és rá lehet hagyni egy csomó mindent, amit amúgy magától is megcsinál csak hét közben nincs neki rá ideje. De persze nem mentünk sehova, összeraktuk a bonyolult Thomasos síneket, elemet cseréltünk a mozdonyban és nekiláttunk a kifestőknek.

Hétfő: Laura szintén köhög, Bencéből dől a takony. Szétszedtük a bonyolult Thomasos pályát, csináltunk másikat fasínből. Gyurmáztunk, most már többszínű a szőnyeg. Két széttépett kifestő már a kukában végezte mert összevesztek rajta. Anya az altatás után bevallja apának, hogy elég nehezen bírja a napi hajszát.

Kedd: Orvosnál voltunk. Két és fél órát vártunk a folyosón, ha most nem kapnak el semmi komolyabbat, soha. Tologattunk várótermi székeket, olvastunk, széttéptünk egy kifestőt és lefagyott a fenekünk a hideg folyosóra betervezett vaspadon. Anyukámnak hihetetlen hála: ő vezette a bújócskázást. Délután átépítettük a fasíneket, elszórtuk a ceruzákat és újra elemet cseréltünk a mozdonyban. Anya az altatás után kiborul majd bocsánatot kér.

Szerda: Bence köhög és taknyos, Laura dettó. Semmi nem javul. Délelőtt gyurmázunk újra (a szőnyeg határozottan zöldül), bővítettük a fa sínpályát, elővettük a Duplót, kipakoltam a már eltett-kinőtt játékokat, Laura pedig a komplett ruhásszekrényt, hogy anya az altatás után se unatkozzon. Délután szétszedtük a fasíneket miután Laura szétrombolta majd megcsapkodta vele Bence fejét, Bencével muffint sütöttünk (céklával és répával), aztán a két gyerek összeveszett azon, ki ülhet a fehér kisszéken és ki a sámlin. Megtaláltuk a piros ceruzát. Anya az altatás után kiborul és nem kér bocsánatot.

Csütörtök: Bence köhögése javul, Lauráé egyre rosszabb. Telefonon konzultáltunk a doktornővel, holnap megyünk a fülorrgégészhez. A gyerekek egymásra ragasztgatják a betegséget, anyu vett nekünk egy légtisztítót, hátha. Programnak jó volt, Laura másfél órán keresztül ült mellette és néha megölelte. Bence egyik vonatpályával sem akar játszani, ma a tévéből megrendeltük a Verdák első részét. Laura pirosra színezte az új, anno hófehér kisszékét. Anya az altatás után már nem kommunikál.

Péntek: Javul a helyzet, most csak másfél órát töltöttünk a kórházi folyosón a dokira várva, aki aztán visszarendelt minket jövő szerdára és javasolta, hogy addig azért ne menjünk sehova. Anya már a nap közepén kiborul, aztán összeszedi magát és összerakja Bencének a fa sínpályát ÉS a bonyolult Thomasosat is. Azt Laura szétszedi. Két kifestővel egyetemben. Kitesszük a karácsonyi dekorációt, eltörünk egy télapót, feladjuk nagyobb karácsonyi terveinket.

A héten tizenkétezer forintot költöttünk gyógyszerekre, amelyektől a gyerkők nem gyógyultak meg, viszont Laura végre nem pánikolva rohan át a lakáson ha meglátja a porszívót az orra felé közeledni, Bence megtanult két Mikulásdalt, amit nem hajlandó elénekelni, csak ha nem figyelünk. Anya (ezúton) megkéri apát, ne vegye tekintetbe a hisztijét, csak kifáradt.

Blogmustra