Több mint egy hete vagyunk itthon bezárva mindenféle betegségek miatt. Lassan egymás agyára megyünk.
És ebben én vezetek.
Nem tudom, ti hogy bírjátok, ha hosszasan otthon kell maradni egy olyan gyerekkel, aki ugyan beteg annyira, hogy ne mehessen sehova, viszont igényli a programolást, futkározást, játékot. Én két gyerekkel csináltom ezt most már majd' másfél hete. És kezdek szétcsúszni, de előtte még csináltam egy számvetést, mi történt a héten itthon.
Péntek: Bencét hazaküldték a bölcsiből. Persze A-ZON-NAL kellett érte menni, "Laura félóra múlva kel, 40 perc múlva ott vagyok" válasz "nem, most kell jönni!" Szomszéd bácsi átráncigálása 5 perc, lámpa, könyv, keksz 3 perc, futás. Bencének persze semmi baja, legalábbis otthon 37 fokot mértem és az energiaszint sem süllyedt. ...amúgy egész héten nem.
Hétvége: Bence köhög, Laura orrából dől a takony. Iyenkor szerencsére van a gyerekeknek apjuk is, és rá lehet hagyni egy csomó mindent, amit amúgy magától is megcsinál csak hét közben nincs neki rá ideje. De persze nem mentünk sehova, összeraktuk a bonyolult Thomasos síneket, elemet cseréltünk a mozdonyban és nekiláttunk a kifestőknek.
Hétfő: Laura szintén köhög, Bencéből dől a takony. Szétszedtük a bonyolult Thomasos pályát, csináltunk másikat fasínből. Gyurmáztunk, most már többszínű a szőnyeg. Két széttépett kifestő már a kukában végezte mert összevesztek rajta. Anya az altatás után bevallja apának, hogy elég nehezen bírja a napi hajszát.
Kedd: Orvosnál voltunk. Két és fél órát vártunk a folyosón, ha most nem kapnak el semmi komolyabbat, soha. Tologattunk várótermi székeket, olvastunk, széttéptünk egy kifestőt és lefagyott a fenekünk a hideg folyosóra betervezett vaspadon. Anyukámnak hihetetlen hála: ő vezette a bújócskázást. Délután átépítettük a fasíneket, elszórtuk a ceruzákat és újra elemet cseréltünk a mozdonyban. Anya az altatás után kiborul majd bocsánatot kér.
Szerda: Bence köhög és taknyos, Laura dettó. Semmi nem javul. Délelőtt gyurmázunk újra (a szőnyeg határozottan zöldül), bővítettük a fa sínpályát, elővettük a Duplót, kipakoltam a már eltett-kinőtt játékokat, Laura pedig a komplett ruhásszekrényt, hogy anya az altatás után se unatkozzon. Délután szétszedtük a fasíneket miután Laura szétrombolta majd megcsapkodta vele Bence fejét, Bencével muffint sütöttünk (céklával és répával), aztán a két gyerek összeveszett azon, ki ülhet a fehér kisszéken és ki a sámlin. Megtaláltuk a piros ceruzát. Anya az altatás után kiborul és nem kér bocsánatot.
Csütörtök: Bence köhögése javul, Lauráé egyre rosszabb. Telefonon konzultáltunk a doktornővel, holnap megyünk a fülorrgégészhez. A gyerekek egymásra ragasztgatják a betegséget, anyu vett nekünk egy légtisztítót, hátha. Programnak jó volt, Laura másfél órán keresztül ült mellette és néha megölelte. Bence egyik vonatpályával sem akar játszani, ma a tévéből megrendeltük a Verdák első részét. Laura pirosra színezte az új, anno hófehér kisszékét. Anya az altatás után már nem kommunikál.
Péntek: Javul a helyzet, most csak másfél órát töltöttünk a kórházi folyosón a dokira várva, aki aztán visszarendelt minket jövő szerdára és javasolta, hogy addig azért ne menjünk sehova. Anya már a nap közepén kiborul, aztán összeszedi magát és összerakja Bencének a fa sínpályát ÉS a bonyolult Thomasosat is. Azt Laura szétszedi. Két kifestővel egyetemben. Kitesszük a karácsonyi dekorációt, eltörünk egy télapót, feladjuk nagyobb karácsonyi terveinket.
A héten tizenkétezer forintot költöttünk gyógyszerekre, amelyektől a gyerkők nem gyógyultak meg, viszont Laura végre nem pánikolva rohan át a lakáson ha meglátja a porszívót az orra felé közeledni, Bence megtanult két Mikulásdalt, amit nem hajlandó elénekelni, csak ha nem figyelünk. Anya (ezúton) megkéri apát, ne vegye tekintetbe a hisztijét, csak kifáradt.
