Ha már tudod milyen, miért állsz meg egy gyereknél?!?
Színházban voltunk. Régi barátainkkal találkoztunk, fiuk, Csigusz most múlt öt. Ki akartuk hagyni a szokásos kérdést ("ééés, mikor jön a következő?"), de aztán ők maguk kezdtek erről beszélni: még nem jön a második. Mert félnek.
Ki ettől, ki attól, de egész sok ismerősöm van, akik mind ezt ismételgetik. "Majd." De mikor van a majdnak vége? És miért?
Zsófi 38 éves. Lola négy, és Zsófi most, hogy újra gyereket terveznek Zsolttal, ébredt rá arra, hogy mire ő szülni fog, majdnem betölti a negyvenet. Már Lolánál is tartott a genetikai vizsgálat eredményétől, de egy másodiknál, ilyen "öregen" már nem csak fél. Retteg.
Zsolt persze szolidárisan vele retteg, bár nagyon szeretné az öcsit/hugit, a kérdést teljes egészében Zsófira bízza.
Ugyanígy van vele Laci is. Ők Misi fiuk mellé szeretnének második gyereket. Felesége, Annus szintén szeretne második babát, de olyan rossz szülésélménnyel jött el a kórházból, hogy nem meri bevállalni. Laci elvontabb dologtól tart: "Én egyszerűen attól félek, hogy a kicsinek valami baja lesz. Nem tudom, miért, nem meghatározható ez a félelem, és biztos vagyok benne, hogy ha netán sérült lenne a második gyerek, attól még ugyanúgy szeretnénk. De előre így látni... hülye érzés. És rossz." Laci maga sem tudja, miért tart ettől – egyszerűen csak benne van az érzés, és, mint elmondta, nem tud ellene semmit tenni. "Próbálom magam arra kondicionálni, hogy úgyis minden rendben lesz majd – de mivel most még maga a baba is egy gondolat csupán, könnyű ráparázni és nehéz azt mondani magamnak, hogy semmi baj nem lesz."
Van kiút
Dóráék egy spontán vetélés után kezdték túlaggódni a második gyereket. "Az elsőszülött Monánáál minden rendben ment. Akkor jött és úgy, ahogyan azt Áronnal kitaláltuk. A második terhesség is így indult, de a harmadik hónap közepén elment a baba. Az orvos sem tudta megmondani, miért. Én persze kétségbeestem, volt depresszió, apátia és egy hétig fel se tudtam kelni... Még szerencse, hogy ott volt Mona, aki reggelente kakaót hozott be nekem. Miatta tudtam, túl kell lennem a dolgon" – meséli Dóra. Ő most, hat hónappal a vetélés után ikrekkel terhes, és biztatja a rossz élményen átesett anyákat-apákat. "Már-már a fogantatásuk pillanatában tudtam, mi történik" – kezdi csillogó szemekkel. "Hirtelen mintha minden aggódásomat elfújták volna, onnantól nem agyaltam azon naphosszat, mi mehetne, mi menne rosszul, hanem az volt bennem, milyen boldogok leszünk majd négyen. Hát, úgy alakult, hogy öten leszünk boldogok – de annál jobb!"
Dóra szerint az ikrek odabentről sugároznak neki pozitív életérzést. A pszichológusok szerint ha boldog a mama, a bentlakó is az – és úgy tűnik, ez visszafelé is működik.
