A védőnő kérdezte múltkor, az egyéves státuszon, hogy Kicsi Lány tudja-e, mire való a kanál. Mondtam, hogy nagyon is jól ismeri, ahogyan a manikűrollót is. Csak míg az előbbit az esetek zömében szereti, az ollót konkrétan utálja.
Nyáron még csak-csak elviselte, mert kitaláltam, hogy kiülünk a kutyák mellé, míg kezelem a hosszúra nőtt karmait. Ami kb. így néz ki:
- Luca, ne húzd már el a kezed, csak gyorsan levágom a kezed. Őőőő, nem a kezed, csak a körmeid a kezeden. Süti, menj már arrébb, most nem tudlak simogatni. Bömbike, te is menj innen! Vidd már a nyálas játékodat! (Ezt persze a gyerek szeretné megszerezni, amit én több okból sem szeretnék hagyni. Egyrészt mert koszos, másrészt, ha nyúlkál a labda után, akkor elhúzza az ujját is.) S ha véletlenül nem fegyelmezem a két ebet vagy rimánkodok a gyereknek, hogy bírja már ki ezt a három percet, akkor énekelek. Szerintem a szomszéd alig várja, hogy végezzünk már. Khhhm, nincs operaénekeshez illő hangom. Sőt, még fürdőszobába illő sem, de ezt szeretem elfelejteni.
Igen ám, csak véget ért a meleg idő, így még bonyolultabb lett a körömvágás. Mert a Kicsi Lány úgy visít, mintha ölném. Pedig egy körömvágó olló nem alkalmas gyilkolásra, még a krimikben sem. Luca mindenesetre ezt nem tudhatja, mert retteg. Komolyan, félelem ül a szemében. Meg a hangjában. Az apja nem is bírja hallgatni, ő már menekül, ha látja, mire készülök. Luca is, csak őt még fel tudom kapni. Az apját meg nem, pedig néha neki is én vágom a körmét. S ő is retteg. Csak némán, ami nagy segítség. Pedig esküszöm, soha, egyiküknek sem sértettem meg a bőrét.
Szóval amióta megjött a hideg, keresem az új módszereket a körömvágásra. Próbáltam már a hi-fi elé ülni a gyerekkel, máskor ugyanis megbabonázva nézi, hogy villog, amikor zenél. Nem jött be. Kiültem a teraszajtóhoz, hogy lássa a kutyákat. Nem jött be. Kinyitottam az ajtót: a kutyák ugráltak, hozták a játékaikat, én veszekedtem velük, ez nagyjából bevált. Lehet, hogy a perlekedés hiányzik? De ha mégsem, akkor üljek ki mínusz tíz fokban is a nyitott ajtóba Kicsi Lánnyal körmöt vágni?
A problémám nem egyedi. Van, aki a gyereknek álmában vágja a körmét. Ami persze jó, ha nem alszik hason a kicsi (az enyém úgy alszik) és nincs a legalsó fok alá téve a matraca. A gyárilag beállított legalsó foknál még simán áttornászta volna magát a rácsokon, így inkább fúrtam új lyukakat még lejjebb. Ezzel persze magammal toltam ki, mert most olyan mélyen fekszik, hogy kis híján belezúgok az ágyba, amikor be akarom tenni a tíz kilós kisasszonyt. De a látásomnak sem tesz jót a mélység a sötétben, múltkor például boldogan néztem, milyen szépen, nyugodtan alszik Kicsi Lány, és nem értettem, hogy került egy hengerpárna az ágyába. A gyereket betakartam, a hengerpárnát megpróbáltam kivenni. Kiderült, hogy egy plédet takartam be a vaksötétben és a lányt cibáltam. Így utólag csak jó lett volna kissé lehajolni, mielőtt akcióba lépek, de gondoltam, a fájós derekamat kímélem. Megszívtam, a hengerpárnának álcázott poronty felébredt a rángatásomra, és cipelhettem, míg megnyugodott.
Szóval az ágyas körömvágás kilőve. A rimánkodós is, egy egyéves hiúságára ugyanis nem lehet apellálni. Azt sem érti meg, hogy le kellene vágni a karmokat, mert ezekkel akár egy pockot is megfoghatna a mezőn. Sőt, még tetszene is neki, hogy anya új játékot talált ki pocokfogás címszó alatt. Van, aki szerint nem is szabad vágni, csak reszelni a körmét. Kösz! Az még lassabb. Ti hogy oldjátok meg ezt a problémát?
