Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mégoly ismeretlen is elsőre a szituáció, jobb ha bátran vágunk neki, lesz ami lesz alapon.
Hamarosan itt az ideje annak, hogy elváljunk a kicsitől: akár bölcsődébe, akár oviba megy a gyerek, aki először hagyja el az otthoni fészek melegét, az új helyzet nem csak neki lesz más, de anya is megrázó pillanatokat élhet át. Érdemes előre felkészülni.
Érdekes abba belegondolni, hogyan teszi meg első lépéseit a gyermek önállóan a külvilágban. Az a kicsi csecsemő, aki nemrég még tehetetlenül kalimpált a babakocsiban, most eltölt egy fél napot a mama nélkül, mintha csak munkába menne...?
Bármilyen gondos, mégis idegen kezekbe kerül majd, ami látva a cukin bohóckodó kis tipegőt, elsőre mindenképp szívszorító vízió. Viszont ha a bölcsi mellett döntöttünk, akkor ezzel a gondolattal rögvest a legelején le kell számolni, mert különben a szív szakad meg, még ha a gyermek különösebben nem sínyli is meg az életmódváltozást. (Esetleg látva hezitálásunkat a bölcsi ajtajában, átveszi az aggodalmakat, és végül ő is megijed.) Szóval mégoly ismeretlen is elsőre a szituáció, jobb ha bátran vágunk neki, lesz ami lesz alapon.
Ha lelkileg már készen állunk, jöhet egy-két praktikus gyakorlat.
1. Bemelegítés
Ahhoz, hogy az egész család felkészüljön, jó, ha bemelegítünk távollétből. Ha már korábban is vigyáztak mások a gyermekre, akkor nem árt, ha ők kicsit több időt is bevállalnak. Legideálisabb persze az lenne, ha itt több gyermek is a rendelkezésre állna a „tesztüzemhez”, de ha van olyan barátnő, akinek hasonló korú gyermeke mellé odailleszthetjük saját kicsinyünket, akkor ezt a távollevősdit kölcsönösen kipróbálhatjuk.
2. Napirend
A legfontosabb, hogy attól, mert másnál van a gyermek, ne boruljon fel teljesen a napirendje. Tudjon időben ebédelni, és pihenni, még akkor is, ha a saját kiságya nem áll a rendelkezésre. Ha a nagyinál már vannak saját dolgai, ágyneműje és macija, lehet neki készíteni egy „úti szettet” is. Ha tehát vendégségbe megy, ahol a délutánt is eltölti, akkor kéznél lesznek kedves, ismerős otthoni dolgok. Saját takaró, evőeszköz, kispohár. Csakúgy, mint majd a bölcsiben is.
Nyitott, nagyon érdeklődő gyerekek simán megmaradnak idegen környezetben, talán csak nem olyan bátrak, mintha a mama is velük lenne. Netán ugyanolyan bátrak, csak valamivel illedelmesebbek. Ha a gyermek ugyanazokat a karaktermozzanatokat hozza idegenben, mint otthon, annyi különbséggel, hogy a borsófőzeléket is megeszi,és altatni sem kell, akkor biztosak lehetünk benne, hogy elég érett a bölcsihez.
Az sem kizárt, hogy egy magánakvaló, félénkebb lurkó, aki szívesebben bújik meg anyu szoknyája mögött, esetleg magára talál, ha nincs kéznél szülői társaság. Fontos azonban, hogyha mégsem, és láthatóan szörnyen frusztrálja őt a nyüzsi és az idegen helyzet, akkor ne akarjuk „betörni” őt rögtön.
3. Nyugalom, mami, nyugalom
Lényeges, hogy anyu már ezeknél a próbáknál is vidám és megnyugtató legyen. Ha a gyermek azt látja, az élet normális része, hogy ő néha nem otthon, hanem máshol van egy ideig, akkor könnyebben el is fogadja.
Csalóka lehet a játszótéri viselkedés, mert itt az apróságok nap mint nap más gyerekekkel találkoznak, mindig vannak új arcok a sok ismerős mellett. Márpedig ha minden nap új figurákat kell megismernie a kicsinek, akkor az ismerkedést mindig elölről kell kezdenie. Ha itt már a megszokott pajtásokkal találkozna, egészen másként viselkedne. Kertvárosban lakó anyuka elmondása szerint másfél éves kisfia nyitott és laza a szomszéd gyerekekkel, akikkel együtt játszik a közös udvaron, míg a játszótéri egy-két óra kevés a feloldódáshoz.
A bölcsi előnye tehát, amit előre nehéz lenne reprodukálni, pont ez a megnyugtató, az állandó közösség. A gyermekek imádják az ismétlődő, előre kiszámítható dolgokat, bízhatunk tehát abban, hogy ez segíti az új helyzet megszokását.
Próbaképp kísérletezhetünk játszóházzal is, ami a bölcsi „előszobája”. Vannak olyan helyek, ahová akár fél napokra is le lehet adni az apróságokat, itt van beszoktatás is. Tehát anyu először együtt örül az új, még izgalmas játékoknak, majd egyszer csak angolosan távozik. A nevelőnők felhívják, ha bármi gond volna, de kérdésemre megtudtam: a gyerekek 90% a legnagyobb örömmel marad, inkább elmenni nem akaródzik, főleg, ha a játszóházban más gyerekek is vannak.
Ilyen helyeken hétvégi programokat is szerveznek, egy viharos szombaton ki lehet próbálni a pacsmagolós, festős, rajzolós „zsúrt”, amit az egyik játszóházban szerveznek.
A bölcsis fogadónapot jó, ha közösen látogatjuk meg a csemeténkkel, aki valószínűleg kíváncsian ácsingózik majd a már összeszokott banda után, akik a kertben játszanak.
A beszoktatás alatt pedig a gondozónők ellátnak az adott helyen bevált rengeteg tanáccsal és tudnivalóval: hogyan, milyen ritmusban történik a beszoktatás, mire kell figyelnünk, és mivel könnyíthetjük meg a dolgot.
A bölcsiről egyébként pontosan ugyanannyi rémtörténetet, mint sikersztorit hallani
Ha visszakanyarodunk a dolog lelki vetületeihez, akkor szerintem lényeges felkészülni arra, hogy valami biztosan meg fog változni.
Még ha flottul is megy minden, nem kizárt, hogy evési, alvási szokások felborulnak. Valószínűleg többet lesz beteg a kicsi a zsilipelés időszakában, míg immunrendszere megszokja a sokkal intenzívebb terhelést. Ekkor sokan érezhetik úgy, hogy csöbörből vödörbe estek, mert többet van otthon a gyerkő a betegségek miatt, és gyakorlatilag egyfolytában beteg, de reménykedni lehet, hogy ez egyrészt elmúlik, másrészt pedig csalhatunk is kicsit: ha elkezdődik a bölcsi, konzultálva a gyerekorvossal, elkezdhetünk adni a picinek valami furfangos vitaminkoktélt, főleg a borús őszi, téli hónapokban.
Egy ismerősünk, akinek már gimis fiai vannak, fejcsóválva emlékezett vissza rá, hogy amikor a fiúk kicsik voltak, bölcsikezdés után egyszerűen nem voltak hajlandóak nyugovóra térni. Kiderült, hogy a vasfegyelem, amivel a bölcsiben a délutáni alvást levezényelték, bőségesen elég volt ahhoz, hogy a kicsik este tizenegyig vígan kihúzzák. Mire sikerült kiegyensúlyozni újra az időbeosztásokat, sok hosszú éjszaka következett.
Ehhez hasonló meglepetésekre jó, ha titokban felkészítjük magunkat, legfeljebb kellemesen csalódunk. Egy biztos: a következő tizennyolc év szorgos reggeli összekészülődéssel és tűzön vízen át bölcsibe, oviba, iskolába és gimibe indulással fog telni, tehát jó, ha hamar belejövünk.
