Nem kell aggódni, ha a gyerek kicsit lemarad kortársaitól, és inkább megtartja magának a gondolatait. A nyelvet lassabban elsajátító kicsik ugyanis semmivel sem esélyesebbek a későbbi viselkedési vagy érzelmi zavarok produkálására, mint dumálósabb pajtásaik.
Az igaz, hogy az a bébi, aki később kezd beszélni, kétévestől ötéves koráig problémásabb, mint locsifecsi társai, de a bűvös hatodik év betöltése után esélyeik kiegyenlítődnek. A Pediatrics júliusi számában legalábbis erről számoltak be a kutatók, ahogy arról a LiveScience is beszámolt.
A kutatás eredményei alapján azt javasolják, hogy ha a szülők amellett, hogy a gyerek későn kezd csak beszélni, a fejlődésben nem látnak más elmaradást, csak figyeljenek és várjanak.
"Úgy tűnik, hogy pusztán az a jelenség, hogy a gyerek később kezd beszélni, önmagában nem jelent kockázati tényezőt a későbbi viselkedési és érzelmi zavarokra vonatkozóan" - nyilatkozta Whitehouse, a tanulmány szerzője. "Ugyanakkor bizonyítékaink vannak arra, hogy ha a nyelvi problémák az iskolás korban is fennállnak, akkor már növekszik a gyermek esélye arra, hogy más területen is problémákkal szembesüljön a későbbiekben."
Whitehouse és kollégái egy kisgyerekekből álló csoportot figyeltek meg egészen 17 éves korukig. A szülőknek a gyerek kétéves korában részt kellett venniük egy felmérésben, melyben csemetéjük nyelvi készségeiről, szókincséről, illetve viselkedéséről kérdezték őket. A gyerekek 5, 8, 10, 14 és 17 éves korában újra és újra tesztkérdéseket tettek fel nekik, melyek segítségével nyomon követhető volt a fejlődés.
Azok a gyerekek, akik kétéves korukban lemaradást mutattak (a csoport 15%-a), viselkedési és érzelmi zavarokkal is küzdöttek, azonban ötéves korukra többségük behozta a lemaradást.
