Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gyerekek sokszor siettetnék az időt. Van, amelyik feleséget nem akar, de kombit igen. Csak a miértjét nem tudja.
Én már felnőttnek számítok. A koromat tekintve mindenképpen. Aztán, hogy valójában az is vagyok-e, meg hogy annak is érzem-e magam, az már más kérdés. A gyerekek viszont – na nem mindig – szeretnék siettetni az időt. Mert a felnőtt létnek vannak általuk előnyösnek ítélt vonatkozásai.
(Én Vagyok az Apád: apának a Balaton a Riviéra)
És most megint spórolok egy kicsit a szellemi energiáimmal, mert gyakorlatilag az Efftől ez ügyben elhangzott információkat fogom feldolgozni. Nem igazán arról lesz szó, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Érintőlegesen persze ejtettünk már szót róla, de nem jellemző beszédtéma köztünk. Amúgy természetesen hol ez, hol az. Pókember, kaszkadőr, orvos. Meg azt is mondta már, hogy olyan akar lenni, mint anya meg apa, mert nem akar senkinek a főnöke lenni.
Egyebek
Van viszont egy csomó más vonatkozása a felnőttségnek, ami bizonyos szempontból jobban izgatja. Vagy éppen egyes dolgok megtételét ahhoz köti, hogy majd ha felnőtt lesz, akkor. Vagy éppen majd pont akkor nem teszi meg. Így például nem lesz felesége. Indoklás nélkül. De gyümölcsöt is majd csak akkor fog enni, ha felnőtt lesz. Észérvek emelett sincsenek felsorakoztatva. Az alma meg a banán kivételek. Folytatva a sort, olyan kocsija lesz, amelyik olyan gyors, mint egy versenyautó. De nem az (a nagybátyja gorillájának is olyan van), mert öten is ülhetnek benne és nagy a csomagtartója. És majd elvisz vele, ahova akarom.
Amiért nem érdemes sietni
Többek között azért, mert elvesztene egy csomó privilégiumot. Ezek közül néhány teljesen magától értetődő, mint a hosszú nyári vakáció, az, hogy egyáltalán nem kell dolgozni, vagy éppen az, hogy egy darabig még büntetlenül viselkedhet őrült módjára – akár nyilvánosság előtt is. De vannak olyan dolgok is, amelyeket Eff saját maga dolgozott ki.
- Ha egy gyerek meg akar nézni valamit, akkor azt meg is nézi.
- Ha egy gyerek meg akar csinálni valamit, akkor azt meg is csinálja.
És milyen igaza van... Éppen ezért ezek tükrében nehéz megérteni, miért is akar akkor egyáltalán felnőni?
Várom is meg nem is
Mert egyrészt megismételhetetlen a gyerekkor, és akik megérték már, hogy felnőtt a gyerekük, azok kicsit szomorúak is az elszakadáskor. Másrészt milyen jó is lenne, ha nem kéne mondogatni, hogy egyen már, mosson kezet, ha végre pénzt keresne, és eltartaná magát, és végre én is foglalkozhatnék a fontos dolgokkal. És nem mellesleg én bizony kihagytam bizonyos lehetőségeket, hogy a gyerekekből már most profitáljak. Amúgy ha igazán komolyan akarnám venni ezt a kérdéskört, akkor olyanokat is mondanék, hogy ne a mi beteljesületlen vágyainkat próbáljuk megvalósítani a gyerekkel, ne legyen ügyvéd vagy sakkozó csak azért, mert mi azt akarjuk.
Én csak annyit akarok, hogy felnőttként is legyen majd jó fej, és élvezze amit csinál és szeressen élni.
Ámen.
