Hozzátáplálás-sorozatunk mai részében kiderül, érdemes-e otthon nekiállni a bébiétel-készítésnek.
Örök kérdés. Hiszen ki ne érezne némi lelkiismeretfurdalást, mikor főzés felyett a gyereknek felbont egy konzervet? Most végre olvasóból lett szakértő-írónk, Bejo segít egy kicsit oszlatni a ködöt.
Mikor kezdjük a hozzátáplálást?
Rábeszélés helyett sorolom a szempontokat, az érveket és az ellenérveket ábécésorrendben. Mindenki harcoltassa őket ízlése szerint, remélem, a végén kijön a súlyozott átlag.
Minőség
A csecsemőélelmiszerek ún. speciális táplálkozási célú élelmiszerek, ezért külön minőségi szabályozás vonatkozik rájuk. Az üveges bébiételeket rendszeresen ellenőrzik, általában véve jó és állandó minőségűek, valamint garantáltan alacsony a káros anyag tartalmuk. Fokozottan igaz ez a bio bébiételekre.
Ha saját magunk főzünk, mindenképp gondoskodnunk kell róla, hogy az alapanyagok optimális frissességűek legyenek, és csak rövid ideig tároljuk őket hűtőszekrényben. Csak olyan alapanyagot vásároljunk, aminek beszerzési forrása ellenőrizhető. Ha valamely zöldségnél (pl. saláta, spenót, sárgarépa) fennáll a lehetőség, hogy magas a nitráttartalma, jobb, ha inkább üvegeset vásárolunk belőle (ezeket egyébként elkészítés után sem szabad sokáig tárolni). A legmegfelelőbbek a hazai, szezonális, szabadföldi termények, melyeket nem trágyáztak és permeteztek túl, betartották az élelmiszer-egészségügyi várakozási időt, majd egy szép napos órán leszüreteltek. Az ökológiai gazdálkodásból származó alapanyagokat folyamatosan ellenőrzik.
Idő
Az üveges bébiétel gyorsan beszerezhető, nincs főzési idő és nagyon praktikus tud lenni útközben. Ha a gyermeknek speciális vagy nehezen beszerezhető élelmiszerre van szüksége, abból szerelkezzünk fel tartalékkal pl. nyaralás, kórházi tartózkodás idejére.
Egy csecsemő mellett az extra főzést megoldani nem egyszerű, a kis adagok miatt sokszor pepecs munkának tűnik. Segíthet, ha nagyobb mennyiséget főzünk egyszerre, és kis adagokban lefagyasztjuk (lásd Eltarthatóság). Mikor a baba 10-11 hónapos kora körül áttér a családi étrendre, kicsit egyszerűsödik a dolog. Fűszerezés előtt kivehetünk egy adagot a párolt húsból, párolt zöldségből, tésztából vagy megpróbálhatjuk az egész családot - amennyire engedik - visszaterelni a „jó útra”. Hiszitek-nem hiszitek, én ebben az időszakban tényleg leszoktam a sóról!
Pénz
Szó mi szó, az üveges bébiételek drágák. Persze léteznek különböző árkategóriájúak, mégis.
És a bio zöldség, gyümölcs és hús is drága. Vagy lehet, hogy inkább a bizonytalan körülmények között kényszertermelt, -érlelt, -tenyésztett növényeknek és állatoknak van kényszeredetten alacsony ára? Úgy is vehetjük, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó termékek a minőségi áru reális árát tükrözik.
Az ökológiai gazdálkodás sok olyan mezőgazdasági technikát használ, ami „megdrágítja” a termelést és a tenyésztést. Cserébe garantált és általában véve jobb minőséget kapunk. Mikor a fiammal hozzátáplálósdit játszottunk, egy Budapest környéki biogazdaságból rendeltem minden héten egy ún. „közösségi ládát”. Ebben volt 5 kiló zöldség és gyümölcs 2009-ben 2500 magyar forintért. Ekkora mennyiségből sokszor még mi is megebédeltünk.
Íztréning
Ha elsősorban a természetes ízeket szeretnénk gyermekünkkel megismertetni, akkor a főzés ideálisabb megoldás. A házi koszt illat és íztréningben részesítheti a csecsemőt. Az üveges bébiételeknek, hiába variálják az összetevőket, legtöbbször egyenízük van. 9 hónapos kortól tehetünk a főzelékbe friss fűszernövényeket (pl. petrezselyem, snidling, bazsalikom), így könnyen elkerülhetjük a fölösleges sózást, cukrozást. Ne használjunk azonban csípős fűszereket (pl. bors, erős paprika), mert ezek megterhelik a csecsemő veséjét.
Eltarthatóság
Az üveges bébiételek hosszú ideig eltarthatóak. Akár nagyobb mennyiségben bevásárolhatunk belőlük, a kamra- vagy szekrénypolcon vígan elvannak egy darabig. Ne tegyük viszont őket ki közvetlen hőnek (pl. radiátor) vagy napsugárzásnak! Kezdetben a csecsemő azonban még csak nagyon kis mennyiségeket eszik meg. Bár már kaphatók kisebb (125 g-os) kiszerelésű bébiételek is, eleinte ez is túl sok lehet. Mindig csak annyit melegítsünk fel külön edényben, amennyit a baba egyszerre megeszik! A fel nem melegített maradékot jól zárjuk vissza, hűtőben tárolva még 2 napig fogyasztható.
Ha magunk szeretnénk főzni, akkor sem kell mindig friss zöldséget, gyümölcsöt és húst vásárolni. Sok minden kis adagokban lefagyasztható (pl. jégkockatartó, zárható hűtőtasak), akár párolva és már pürésítve, hogy csak vízfürdőben fel kelljen melegíteni, akár alapanyagként a későbbi feldolgozáshoz. Ilyen módon legfeljebb 6 hónapig tároljuk az ételt! A fagyasztás húsok esetén különösen praktikus. Jó minőségű húst nem könnyű beszerezni, viszont a csecsemő hetente hatszor kell, hogy kapjon belőle. Pároljuk meg a kockára vágott húst, pürésítsük és fagyasszuk le! Egy főzelékbe kb. „jégkockányi” (30 g) mennyiséget számítsunk.
Összetétel
Bár a rengeteg logó, gyártók által kiemelt információ igyekszik megkönnyíteni a vásárlást, a bébiételek összetételét érdemes alaposan kitapasztalnunk. Előfordulhat, hogy a főzelékekben só, a gyümölcsökben és desszertekben tetemes mennyiségű cukor (a cukrok az -óz „kémiai” végződést viselik, olykor álneveken bukkannak fel, mint almalé sűrítmény), tejpor vagy egyéb nem kívánt összetevő (pl. citromsav) és ízesítő (pl. kakaó, vanília, fahéj) van. Az is megesik, hogy egy-egy főzelékből hiányzik az olaj vagy egyszerűen csak „fűszerek” vannak rajta feltüntetve, anélkül, hogy pontosabban meghatároznák, miről is van szó.
Allergiás hajlam esetén fokozottan résen kell lennünk! Ilyenkor egyszerűbb kontrollálni az összetevőket, ha mi magunk készítjük az ételt. Ha üvegeset vásárolunk, inkább egyszerű összetételűt válasszunk, akár a teljes első évben. Egy csecsemőnek nincsen kifejezett igénye a fűszeres, sós vagy túlzottan édes ízekre. Bár a magzatvízzel és az anyatejjel sok mindent „megkóstolt”, és ösztönösen vonzódik az édeshez, az ízpreferenciát alapvetően mi magunk alakítjuk ki benne a hozzátáplálás során!
Környezetvédelem
Az üveges bébiételek fölösleges szemetet termelnek. S bár sötétzöld vagyok, üssetek, sajnos nem tudok egyéb érvet egyik irányban sem felsorolni. S ti?
Vízminőség
Már a tápszerkészítésnél is alapvető fontosságú, hogy a felhasznált víz csecsemőknek megfelelő minőségű legyen. Főzésnél szintén nem mindegy, hogy mi folyik a csapból. Bár a vezetékes víz Magyarországon csecsemők ételeinek elkészítésére is alkalmas, néhány dologra érdemes figyelnünk.
Ha kerti fúrt kútból vesszük a vizet, felhasználás előtt mindig forraljuk fel! Jó ha már terhesen, de legkésőbb a baba megérkeztekor mindenképp rendszeresen ellenőriztessük a víz nitráttartalmát (ÁNTSZ, helyi vízművek), mivel a nitrát túl magas koncentrációban csecsemőnél ún. „kékkórt” okozhat, ami életveszélyes. A víz nitráttartalma nem lehet magasabb, mint 30 mg/liter.
Vezetékes víz esetén a nitráttartalom mellett fokozottan figyelni kell a csövek minőségére. Ne használjuk fel a régi ólomcsövekből, ill. a rézcsövekből származó vizet a csecsemő ételeinek elkészítéséhez, ha a víz pH-értéke < 7,3 és egyidejűleg nagyon kemény is (> 21 német keménységi fok). Általában hagyjuk a csapvizet kifolyni, amíg érezhetően hidegebb nem lesz, és a friss vizet használjuk fel a bébiételekhez.
Vásárolhatunk babáknak is adható szénsavmentes ásványvizet, ún. „babavizet” is.
Higiénia
Kezdő háziasszonyoknak szóló rész következik, elnézést! Szóval: Csak akkor főzzünk a babának, ha megfelelő higiéniás körülményeket tudunk teremteni a konyhában. Jó, ha a gyermeknek kezdetben külön edényt használunk, ha a húst nem ugyanazon a deszkán vágjuk, amin előzőleg a zöldséget szeleteltük. A konyharuhákat, törlőkendőket, mosogatószivacsot sűrűn cseréljük és mossuk, mivel ezek a baktériumok melegágyai! Az edényeket mindig azonnal tisztítsuk meg a maradéktól és záros határidőn belül mosogassuk el! Ha az ételkészítésnél nem megfelelőek a higiéniás feltételek, a csecsemő könnyen kaphat hasmenést.
A szöveg elkészítéséhez a következő könyveket is felhasználtam:
Ingeborg Hanreich - Britta Macho: Rezepte & Tipps für Babys Beikost. Verlag I. Hanreich: Wien, 2010
Ingeborg Hanreich: Essen und Trinken im Säuglingsalter. Verlag I. Hanreich: Wien, 2010
