Jével kapcsolatban nincs megállás. Mármint ami a fejlődés szintjeit illeti. Felállás, jövés-menés. És most lassan a beszéd. Vagy nem is lesz olyan lassú a dolog, ha az eddigi tempót figyelem.
Beszámoló, első kézből: egy Apáéból.
Persze az is lehet, hogy csak nekünk tűnik gyorsnak minden, mert azért az idő telik. Mindenesetre néhány napja Jé száját elhagyta az első, majdnem felismerhető, beazonosítható szó. Az könnyen lehet, hogy soha senki más rajtunk kívül fel nem ismerné, de nekünk egyértelmű. Teljesen más, mint az eddigi gügyögések, nyögések, szótagok. Azt persze túlzás lenne mondani, hogy beszél, de valami megint elkezdődött.
Emlékszel az elsőre?
Effére igen. 12 hónaposan a vauvau, aztán a lámpára a lálá. Nem túl eredeti, de azt hiszem ez esetben ez nem is feltétele a maximális elégedettségnek. Jének pedig az innta/innda, ami ugye a hinta. Könnyen lehet, hogy még néhány millió gyereknél ez volt az első amit kimondott. Bár előtte nem vettük észre, hogy különösebben rá lenne izgulva a hintázásra, de ezek szerint mégis. Biztos könnyű kimondani is, másrészt nem csoda, ha mély nyomot hagy a hintázás valakiben. Legális tudatmódosítás, lebegés, mindez néhány hónaposan! És az is biztos, hogy nem értjük félre, mert teljesen jó összefüggésekben használja a “szót”. Amikor hintáztatja magát az etetőszékben ülve, vagy amikor beszabadul a fürdőszobába, kinyitja a mosógépet és a belsejét ide oda hintáztatja, akkor is mondogatja.
Ha már beszéd
Barátok közt és ovistársak között is vannak kétnyelvű gyerekek. Érdekes helyzet. Meg persze a gyerek szempontjából, főleg a későbbiekben biztos jó is. Olyanokról is tudok, akik ugyan magyarok, de kétnyelvűen nevelik a gyereket. Nem tudom... Én valamennyire beszélek angolul, de valószínűleg csak ártanék vele, ha már most úgy beszélnék a gyerekekkel. Eff persze szokott kérdezni szavakat, hogy ez vagy az hogy is van angolul, meg a tévében is vannak olyan mesék, ahol bizonyos dolgok, mondjuk a dalok angolul vannak. Lehet, hogy jól elrontjuk a gyerekek jövőbeli esélyeit, de nálunk iskola előtt nemigen lesz komoly nyelvtanulás. Ez van.
Fekeke devenér
Eff eleinte, mint sok más gyerek is, ideges volt, ha nem értettük meg amit mond, vagy mert nem tudta rendesen kimondani. Mostanra egy két apróbb kivételével majdnem oké. Majd jövőre lesz logopédiai szűrés az oviban, de az óvónénik szerint nincs gáz. A szókincse meg szép, nagyon jól kifejezi magát. A beszédhiba amúgy cuki, egy darabig, de aztán már annyira nem jó senkinek. Én is jártam oviban logopédushoz, mintha az essz rendes kiejtésével lettek volna gondjaim. Legalább kiderült, hogy cső alakban össze tudom pödörni a nyelvem. Genetikai adottság. Van aki nem tudja. És vannak a beszéd érthetőségét zavaró egyéb tényezők is, amikkel elég gyakran szembe kell néznem: az affektálás meg a nyávogás. Idegesítő, de legalább nem beszédhiba.
Raccsolás vagy selypítés, dadogás vagy pöszeség, Jénél még nem tudom, lesz-e bármelyik. Így is úgyis érteni fogjuk, amit mond.
