A tavalyi évben az újszülöttek 40,8%-a házasságon kívül jött világra, ami a magyarországi statisztika történetében az eddigi legmagasabb arány.
Itt lehet szó élettársi kapcsolatról, de arról is, hogy a gyermek az egyik szülő, általában az apa hiányával fog felnőni. S ha hozzávesszük, hogy a házasságok fele válással végződik, kiderül, hogy egyre kevesebb a hagyományos családi modellben nevelkedő gyerekek száma. Ezért is találtam érdekesnek a NY Timesban a minap megjelent írást, amely az apákat nagyobb szerepvállalásra ösztönző, társadalmi célú hirdetésről szól.
A “Hagyj időt az apaságra” (Take Time to be a Dad) elnevezésű kampány megálmodói arra törekedtek, hogy a társadalmi célú hirdetés az apákat nagyobb részvételre sarkallja gyermekeik életében. A kampány első felében a fekete (African-American), spanyol (Hispanic) és fehér (Caucasian) apákat vették célba, míg az idén októberben induló hirdetések az ázsiai-, az indián-, és spanyol-amerikai daddyknek szólnak. Így próbálják meg elérni az amerikai társadalom minél szélesebb rétegét, mondta Roland C. Warren, az állam által finanszírozott National Responsible Fatherhood Clearinghouse projekt média igazgatója.
(A kampányról bővebben itt olvashattok, ahol a kampányra készült egyik spot is megtekinthető.)
A jelenleg futó két TV-szpot közül az egyik egy barátaival futball meccset néző (amerikai-indián) apukát mutat be. Apuka feláll a TV elől, lemegy a ház pincéjébe, ahol fia éppen az elektromos gitárját dugja az erősítőbe, hogy gyakoroljon. Az apa leül egy dobfelszerelés mögé és – elfelejtve a tv előtt hagyott barátait – önfeledten zenél a fiúval.
A másik szpot szereplőit, az ázsiai apukát és kislányát egy “műtőben” látjuk, mindketten sebészmaszkot viselnek. Az apuka a kórházi sorozatokból ismert pattogós stílusban kéri asszisztensétől a szikét, a vattát, a ragasztót, a fakanalat, a tűt és cérnát – majd kiderül, hogy az operációt a kislány plüssmackóján hajtják végre.
Más kérdés, hogy a reklámok közül melyiket tartjuk reálisnak magyar viszonyok között, mindenesetre humorosak, ötletesek, és jól kommunikálják a nézőnek, hogy a csemetéinkkel együtt eltöltött “minőségi” idő (quality time), ha mégoly rövid is, igen nagy hatással bírhat a gyermek egész életére. S talán ezekért a rövid, tartalmas percekért érdemes igazán apának lenni.
Az Egészségügyi Minisztérium (Department of Health and Human Services) által indított kampányt megelőzte egy átfogó kutatás, amely alátámasztja a sokak által hangoztatott “apasági krízis” meglétét az Egyesült Államokban. Egy felmérés szerint tízből kilenc szülő ért egyet azzal, hogy “apa-hiány krízis” van ma amerikában. A National Responsible Fatherhood Clearinghouse projekt pedig azt találta, hogy azok a gyerekek, akik édesapjuk nélkül nőnek fel, átlagosan kétszer-háromszor nagyobb eséllyel szembesülnek tanulási vagy egészségügyi problémákkal, továbbá könnyebben válnak gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak áldozatává, valamint nagyobb valószínűséggel fognak elkövetni bűncselekményt életük során, mint a házasságban, a biológiai vagy örökbefogadó apával nevelkedő társaik.
Ezzel párhuzamosan a felmérés megerősítette, hogy azok a gyerekek, akik egy “résztvevő”, “jelenlévő”, szerető apával nőnek fel, nagyobb eséllyel teljesítenek jól az iskolában, valószínűbb, hogy egészséges önértékelésük lesz, és elkerülik majd a deviáns (high-risk) viselkedésformákat.
Az eredmények azért is elgondolkodtatóak, mert az USÁ-ban a gyerekek majd egyharmada, közel 20 millió gyerek nevelkedik egyedülálló szülővel.
