Olvir anyuka picit besokallt, de talán mégsincs ezzel egyedül.
7 óra: Elkészíted a szokásos reggeli kakaót, mire ő teát kér, mézzel. Meg olyan mézes kenyeret, mint az oviban. Méz nincs itthon, de mire elkészül a tea, ami túl forró, rájön, hogy mégis inkább kakaót kérne. Az viszont időközben kihűlt, és megbőrösödött a teteje, és ez már így nem is kell.
8 óra: Ha elkápráztatod a gyereked azzal, hogy ma az új Thomas mintájú pólójában mehet az oviba, akkor a másik gyerek üvöltve követeli, hogy ő is abban akar menni. De neki nincs olyanja. Vagy tegnap leöntötte narancslével és még mindig a lavórban ázik.
9 óra: Az oviban biztos, hogy arra a délelőttre szervezik a barkácsdélelőttöt vagy a kísérős programot, amikor egy hónapja lefoglalt időpontod van a fogorvoshoz/nőgyógyászhoz/fordrászhoz, vagy állásinterjúra mennél. Természetesen az anyukákat az óvónénik sok szeretettel várják, sőt számítanak rájuk.
10 óra: Amikor elérkezik a jó előre befizetett kirándulás napja, a gyereked vagy lázas lesz, vagy üvöltve kapaszkodik a lábadba, hogy ő bizony fel nem száll a buszra egyedül. Vagy nem lesz lázas, nem is üvölt, te viszont elfelejtesz neki szendvicset csomagolni.
12 óra: Amikor kivételesen minden testi és lelki sérülés nélkül jöttök haza a játszótérről és már kezdenél elbizakodottá válni, akkor találsz a mosógépben/a kanapé párnái mögé rejtve/az éjjeliszekrényed fiókjában egy sáros, ragacsos homokozólapátot.
12 óra 10 perc: A heti ebédtervezésnél egyetlen szempont vezérel: hogy 10 percen belül tálalható legyen és legalább az egyik gyerek megegye. Ez a gyerek még véletlenül sem az lesz, aki előző nap még szerette az adott ételt. Kivételt képeznek olyan esetek, amikor rengeteg tejföl borítja el az egészet, amit kiválóan le lehet nyalogatni róla, azt hála istennek mind a kettő megeszi.
12 óra 30 perc: Amikor havonta egyszer elszundítasz a gyerekekkel együtt így délután, számíthatsz rá, hogy csönget a postás, hosszan és fülsértően. Aztán a kezedbe nyomja a szomszéd ajánlott levelét.
15 óra: A nagyobb gyerek, bár már úgy másfél éve képes lenne rá, egyáltalán nem hajlandó egyedül felöltözni vagy levetkőzni. Így egy fagyos téli reggelen 43 darab különböző ruhadarabot helyezel el három különböző méretű testen, lehetőleg a megfelelő testrészeken.
16 óra: Amikor szépen felöltözve végre elindulnátok a játszóra, a bábszínházba/táncházba/zeneoviba, és már ott toporogtok nyakig beöltözve az ajtóban, a nagyobbik gyerek kijelenti, hogy kakilnia kell. Leveszed a kabátokat, és kivárod azt a 12 percet. Próbálsz arra gondolni, végülis milyen jó, hogy ez még itthon történik. Közben mintha a kisebbik háza tájáról is gyanús szagok szállingóznának, de elhessegeted azzal, hogy ez biztos a nagyobbtól jön. Mire újra felöltöztök és leértek az utcára, bebizonyosodik, hogy a kicsi követte a nagy példáját, és ő is termelt valamit a pelusba.
18 óra 30 perc: Amikor végre szerencsésen hazaérsz az éhes, szomjas, fáradt és nyűgös gyerekekkel, talán már vár a munkából hazaesett férj, aki viszont egyáltalán nem érti, miért vagy ilyen ingerült, amikor „egész nap csak itthon vagy” a gyerekekkel.
22 óra: A gyerekek megvacsoráztatása és lefektetése után másfél órát, csöndben és nyugalomban kisbabás fórumok, blogok és cikkek olvasásával töltesz, majd rájössz, hogy nálad mindenki magabiztosabban, vidámabban, kiegyensúlyozottabban, tervszerűbben, nagyobb körültekintéssel és sokkal kevesebb üvöltözéssel neveli a gyerekeit. És rajtad kívül senki se hagyja őket órákig mesefilmet nézni, pláne nem csokit enni közben.
23 óra 30 perc: Mire a lelkiismeret furdalást követően végre elaludnál, biztos, hogy valamelyik gyerek felébred és kitúr az ágyadból.
