A legújabb elméletek szerint a szoptatásról való lemondás a természettől idegen döntés, ezért az anya tudat alatt a gyermeke elvesztésével hozza kapcsolatba.
Amerikai kutatóknak hála, végre megtudtuk annak az okát, hogy miért szorul gombócba a gyomrunk, amikor az elválasztásra gondolunk.
A legújabb elméletek szerint a szoptatásról való lemondás a természettől idegen döntés, ezért az anya tudat alatt a gyermeke elvesztésével hozza kapcsolatba, írja a Gyermekévek.
A szoptatással kapcsolatban számos kutatást végeztek, amelyekből korábban kiderült, hogy a nem szoptató anyák akár kétszer gyakrabban eshetnek gyermekágyi depresszióba, mint szoptató társaik. Amerikai kutatók ennek okait vizsgálták nemrégiben.
A terhesség-szülés-szoptatás az evolúció során mindig is szervesen kapcsolódott egymáshoz. Egy évszázada a csecsemő életben maradásának egyetlen esélye az anyatej volt, mára viszont az egyre jobban kifejlesztett tápszereknek köszönhetően nem hal éhen az a csecsemő sem, akit nem tud vagy nem akar szoptatni az édesanyja. Régen, ha az anya lemondott volna a szoptatásról, azzal a babája halálos ítéletét írta volna alá. Gordon Gallup ezzel magyarázza, hogy a szoptatásról való lemondást a modern anyák is természetellenes jelenségként, a gyermek elveszítéseként élik meg, ez lehet az oka annak, hogy a szülés utáni depresszió gyakoribb a nem szoptató anyáknál.
Gallup vizsgálatai még egy érdekes dologra derítettek fényt: a tápszeres babákat gyakrabban veszik magukhoz édesanyjuk, és hosszabb ideig ringatják őket. Ennek oka valószínűleg az, hogy tudat alatt ilyen módon próbálják pótolni a kötődést, amely a szoptató anyák és csecsemőjük között magától kialakul.
