Mióta gyerekem van, az egzotikusabb úti célokat szinte kivétel nélkül felváltották a hazaiak.
A nagy kivétel Ausztria maradt – nincs tengerpartja, viszont azzal se kell számolni, hogy a Hokedli Tours kint hagy fedezet híján valami apartmanban, amelyiknek az egyik ablaka a helyi vasútállomásra, a másik egy kanmurikra szakosodott bárra néz, éjjel negyven fok van, valamint az ország egzotikus ételei és egyes családtagok közt valami kibékíthetetlen ellentét lappang. Bécsi szeletet és császármorzsát eszünk itthon is. De nem ettől vonzó Ausztria.
A hegyeken, tavakon, csinos városkákon és felfoghatatlan renden túl, ami vonzóvá teszi őket, az a hozzáállásuk – főleg a családokhoz, gyerekekhez. Minden országúti restiben van gyerekmenü, gyereksarok, pelenkázó és legalább egy néni, aki Kinder Club feliratú bögrét és kifestőt nyújt át széles mosollyal a csimotának, ha egy kukkot nem beszélsz németül, akkor is. A szolgáltatások az egyszerű pluszkedvességtől a minősített gyerekbarát szállások, a Kinderhotelek minden földi jóval megáldott világáig terjednek – utóbbiak nem olcsók, viszont ha oda foglalsz szállást, minden szokásos hóbelevancot – vécészűkítő, kiskád, babakocsi, hordozó, etetőszék – nyugodtan otthon hagyhatsz, mert VAN. Zenés felár nélkül, a láncolat hotelei az ország minden sarkában megtalálhatóak, sítereptől termálfürdős vidékekig. Ezen felül minden szálláskiadó Herr és Frau Müller üdvözült mosollyal köszöni a rendkívüli kitüntetést, hogy Pityuval, a mindent megfogdosó vandállal és az ebédlőt teleüvöltő Felíciával pont őket tüntetted ki becses jelenléteddel, ugye jössz jövőre is? Sőt, ha legalább alapfokon beszéltek németül, akkor szórakoztatni is hajlandóak őket, amíg életed párjával ázol a jacuzziban. Az időjárás pedig itt tök mindegy – nyáron alpesi legelők, tavacskák és bicikliutak, télen síterepek és karácsonyi vásárok, ha meg reménytelenül esik az eső, akkor biztos akad beltéri szórakoztató esemény. És ha elkéstél a tervezéssel, akkor se csüggedj – szállás mindig van, talán nem a legolcsóbb vagy a legmuskátlisabb, de korrekt, tiszta, és jó helyen van. Rossz hely ugyanis nem nagyon akad arrafelé. Foglalni pedig általában lehet online, sőt magyarul.
Néhány példa:
A gyerek kétéves korában jártunk Karintiában. Az első napokat egy Kinderhotelben töltöttük – csak nem voltam egészen tisztában, hogy az 1700 méteres tengerszint feletti magasság mivel jár (5-13 fok augusztusban). Az árulkodó nevű Schneekönig hotelben (Hókirály) minden reggel az asztalunkra tették az aznapi ajánlatot, hiányos németséggel is átláttuk, időjárás, aznapi programok és ételek, valamint a tulajdonos személyes meghívása egy alpesi túrára, babahordozó és nordic walking bot a portán igényelhető, a tehenek a meredek hegyoldalon grátisz megtekinthetőek, mormotafütty kíséretében. A hotel alatt volt a Heidi Park – óriási, kissé giccses figurák a nálunk is vetített filmből. Otthon, szmogos délutánokon pedig érdemes rápillantani a hegycsúcs alpesi tavacskájának és környékének képére webkamerán idegcsillapító helyett.
A hegy alatti Millstatti-tó környéke volt a következő áldozatunk, ott egy nemesen antik K und K villát néztem ki (nem foglaltunk előre semmit), ami előtt roskatag, otthonkás, ősöreg mámi üldögélt. Ő volt a tulajdonos – a tó partjától nagyjából két méterre levő villájában harminc euró volt a mindennel felszerelt apartman. A web szerint a hely ódon báját némileg csökkentette, míg az árakat növelte egy felújítás azóta, de még mindig pazar. A Millstatti-tó nem épp termálfürdő, de a víz kristálytiszta, aki csónakázni akar rajta, pár euróért bérelhet környezetbarát, modern villanycsónakot, a fürdőgatyában érkező vendégtől NEM kértek igazolványt, sem kauciót. A látványból káprázatos útbeszámoló filmezhető, ha Pityu nem löki a kamerát a halak közé. Gleccserek, kisebb-nagyobb városok, nemzeti parkok kínálnak minden korosztálynak szinte mindent, fogyókúrázóknak azonban nem ajánlom a környék éttermeit. Túl jók.
Két éve a kiskorú intenzív nyaggatására látogattunk a Bad Gleichenberg-i Dinoparkba. A park egészen a magyar határ mellett fekszik, a teljes élmény kedvéért foglaltunk szállást a fák koronájára épített aprócska faházban, ami erősen emlékeztetett gyerekkorom úttörőtáboraira, itt sincs saját vécé-zuhany, van viszont a naponta kétszer kitörő művulkán műsárkánnyal, éjszakai lámpástúra a dínók közt, felnőtteknek heverészés az úszómedence partján, míg a kölkek őrjönghetnek a réten meg a bazi nagy műanyag dínók közt. A póniló Magyarországon olcsóbb. Magyarul amúgy mindenki beszél– pincérek, programszervezők, talán csak a két fiatal artistafiú nem, akik nyilván kettes alára végeztek a bohócipari technikumban, végül is csak minden harmadik labdájukat ejtették el. A Dinopark azóta is küldi hírleveleit, hátha járunk még arra – azt nem tudom, hogy a parkkal szemben lévő disznófarm (Ausztriában állítólag olyan kevés van belőlük, hogy egy kézen meg lehet számolni) megszűnt-e már, mert az étterem teraszán elég komoly volt a légyjárás.
Egy komoly ötévessel aztán már lehet kultúrabb programot is szervezni. Nyugat-magyarországi nyaralásunk során ruccantunk át ismét a labancokhoz, ezúttal Léka várába. A vár elnevezés nem koszvadt romokat, hanem megdöbbentően impozáns épületet takar – de aki keresi, nyissa ki jól a szemét, valahogy kétszer is elhajtottunk mellette, mire rájöttünk, hol kell lekanyarodni. A szokásos vármúzeum mellett a legemlékezetesebb az ifjúsági szimfonikus zenekar volt, akik a vár termeiben gyakoroltak – olyan jól játszottak, hogy a lányomat úgy kellett kicibálni onnan. Kőszeg felől a vár pár óra alatt elérhető és bejárható.
Eddigi utolsó túránk adventkor volt. Bécsben pazar a díszkivilágítás adventkor, vásárok pedig minden nagyobb téren vannak. A gyereknek a Természettudományi Múzeum (felnőtteknek: itt őrzik a Willendorfi Vénuszt) és a schönbrunni kastély jelentette az igazi nagy élményt, mint szaranya itt vallom be, hogy a Természettudományiból este kilenckor úgy seprűztek ki bennünket. Másnap pedig végiggyalogoltuk Schönbrunnt is, kérem, hagyják ki a rémes Sissi-figurákat a bigyóboltban, figyelemre méltóak viszont a parkban a mókusok, ott szép időben kilátás a városra, esőben esernyő nyílik.
Gmundenbe azért mentünk, hogy havas alpesi tájat lássunk, megérkezésünkkor reménytelenül esett az eső. Az idegenforgalmi irodában a fiatal fiú azzal vigasztalta a lányomat, másnapra ígértek havat. „De jó lesz, felébredek, és minden fehér” – lelkesedett elalvás előtt. Persze, gyerekem, és az ablakon meg benéz a Mikulás....reggel felébredtünk, és minden csupa-csupa hó. Hja kérem, a labancok az ifjú vendég úrhölgy kérésére hóügyben is intézkednek, nyilván, akárcsak mézeskalács csillagról a párnán. Mondanom sem kell már, előre oda sem foglaltunk szállást.
Hazautazás előtt még elnézegetjük a népes családot, az étterembe el merik hozni a körülbelül négy hónapos babát is, az ősz hajú nagymama pedig vidáman húz egy nagy slukkot az előtte csücsülő hatalmas korsó sörből, lihegve mászunk a behavazott fenyőkkel borított hegyre (csak egyszer huppanok seggre 32 hetes terhesen), és ügetünk körbe-körbe a tó körül, ne fényképezz máá, ez a huszonhatodik képed ugyanarról. De olyan gyönyörűűűű.
Idén nyilván a Járda-Szigetekre megyünk nyaralni, pedig Tirolban még nem is voltam, most már két Kinderrel szórakoztathatnám a türelmes és gyermekszerető labancokat.
Linkek:
Frau Margarete K und K villája: http://www.villa-streintz.com/index.htm
Schneekönig Hotel a hegytetőn: http://www.schneekoenig.at/
Gmunden: http://www.gmunden.at/system/web/default.aspx
Dinopark: http://dinopark.kristall.hu/
Léka vára: http://www.ritterburg.at/
