A képes mesekönyvet egy Floridában élő plasztikai sebész, Michael Salzhauer írta, aki nemcsak az anyukákon, hanem a gyerekeken is segíteni szeretett volna.
Különböző oktatókönyvek után kutatva bukkantam rá az A gyönyörű mamám (My Beautiful Mommy) című kiadványra, amit a megjelenése óta heves vita övez. A képes mesekönyvet egy Floridában élő plasztikai sebész, Michael Salzhauer írta, aki nemcsak az anyukákon, hanem a gyerekeken is segíteni szeretett volna.
Véleménye szerint ugyanis a szépészeti beavatkozáson áteső anyák nem törődnek eléggé a gyerekek aggodalmaival, akiket félelemmel töltenek el az ilyen műtétek, és azt is nehezen dolgozzák fel, hogy anyjuk arcvonása egyik napról a másikra megváltozik, vagy lufi méretűvé duzzadnak a mellei.
A sebész szerint az sem jó megoldás, ha a bekötözött fej okát kisebb balesettel magyarázzuk – Salzhauer szerint a gyereknek is tisztában kell lennie azzal, hogy a szülő teste megöregedett, bőre megereszkedett, és azért fordult plasztikai sebészhez, hogy szépnek érezze magát. Hogy ehhez minek egy alapvetően elég bizarr mesekönyvvel előállni, az számomra talány, mindenesetre akkora sikere volt a dolognak, hogy ugyan a doktor először csak az ügyfelei gyerekeinek számára nyomtatta ki a könyvet pár száz példányban, ma már az interneten terjeszti.
A történet egyik szereplője maga a doktor, aki a kigyúrt dr. Michaelt személyesíti meg, és aki a mesebeli kislány édesanyján végez el mindenféle sebészeti beavatkozást: orr-és hasi korrekciót, illetve mellimplantációt. Anyuci innentől kezdve boldogabb, mint valaha, van neki pisze orra és liternyi szilikonja, a mese végén pedig még egy koronát is kap apucitól (aki innentől kezdve biztosan nem a bébiszittert dugja tovább, hanem visszatér anyához).
Salzhauer ötlete valahol jogos, hiszen, ha egy gyerek nem kap megfelelő választ a kérdéseire, kombinálni kezd és szorongani. Másrészt viszont újabb problémák forrása: például a szülés után megváltozott testtől való félelemé (hiszen még anyu sem bírta kellő méltósággal viselni a megereszkedett melleket, és a terhességi csíkokat), ami egy gyerekben azt is megkérdőjelezheti, akar-e ő kisbabát ezek után. És ha már ilyen természetessé válik a plasztika, egyre több fiatalnak fog eszébe jutni idő előtt változtatni a testén. Innentől kezdve pedig sajnos semmi oktatói célzatot nem látok ebben a kiadványban, csak a burkolt reklámot: dr. Michael Salzhauer önreklámozását.
