Akinek nincs kedve háziállatot venni a gyereknek (vagyis magának), az élhet ezzel a kényelmes állattartási formával is.
Ha nem akarsz a lakásba háziállatot engedni, egy olcsó módszerrel élhetsz: etesd a környék madarait télen.
Ez a gyereknek is jó móka és közben megtanulja a felelősségvállalást és sok dolgot személyesen tapasztal meg a madarakról.
Bár a meteorológusok próbálják belebeszélni a fejünkbe, hogy a nyár fülledt, az őszi borongós idő csúnya, a havazás kényelmetlen és hideg, (ahogy egy népdalunk mondaná: Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha nincs jó idő, mindig esik az eső) azért én ellenállok és bizony be kell vallanom, imádom a havat.
Miután a lovak is megállapították a hasamat bökdösve (ami most még nem attól nagy, mert valaki feszíti belül), hogy ismeretlen kis lény kezdte meg útját (és reméljük elér hozzánk), kezdtem átértékelni a helyzetem és magam is megbarátkoztam a gondolattal. Ennek folyományaként nem siccegek a macskákra, a kutyával sem kiabálok, figyelmem pedig a hó megérkeztével kiterjedt a kert alkalmi téli látogatóira is, nevezetesen a madarakra. Akiknek a hófödte táj nem feltétlenül azt jelenti, mint nekünk, akik a meleg szobából nézzük, a pattogó tűz mellől.
Akinek nincs kedve háziállatot venni a gyereknek (vagyis magának), az élhet ezzel a kényelmes állattartási formával is. Igaz, simogatni nem lehet, de legalább felismer a gyerek néhány madarat, nem csak a biológiai atlaszból. Minden gyerek fejlesztve van mindenféle mesterséges eszközzel, de a környezetünkben található „ingyenes” eszközök a kutyát nem érdeklik. Főleg, hogy anyukának nincs az utolsó lapon a megoldóképlet, tehát ennek - annak utána kellene nézni.
A madarak téli etetése
Először is kell egy madáretető. Ami lehet egy PET palack kivágva, erkélyen egy virágalátét, de gondolom itt is határ a csillagos ég. Azt tartsuk azért szem előtt, hogy a madár elsősorban éhes és nem esztétikai élményre vágyik, amikor odaröppen. A külcsínnél fontosabb, hogy legyen mindig feltöltve. A madarak könnyen felfedezik az új etetőhelyeket, megszokják és évről évre visszatérnek.
A folyamatos etetés nagyon fontos (ha már elkezdtük), ugyanis a kis testű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Tehát ha másnap nem jutnak élelemhez, akár meg is fagyhatnak. Csak télen etessünk, a tartós fagyok elmúltáig, mert a jó szándék több kárt okozhat, mint hasznot. Több megfigyelés is beszámol arról, hogy egyes széncinege párok az etetőben maradó napraforgóval etették a fiókáikat, akik ezt nem tudván megemészteni, a gyomortól a nyelőcsőig felgyülemlő magoktól megfulladtak, elpusztultak.
Mivel etessük a madarakat?
A legjobb a magas olajtartalmú ipari (fekete) napraforgó. A pintyeledel, vagy a hullámos papagájoknak való eleség szintén kiváló, emellett az alma, a dió, a marhafaggyú, vagy a főtt, nem sózott szalonna. Főtt rizst, leveszöldséget, főtt tésztát szintén kitehetünk, a rovarevők, különösen a rigók szívesen fogyasztják.
Ha gyerekünket rá tudjuk arra venni, hogy naponta töltse fel az etetőt, ha szükséges, akkor amellett, hogy megtapasztaljuk mennyire tartós a lelkesedése az állatok gondozásakor (való-e neki nem csak „szezonális” háziállat), nagyon sok dolgot megtudhat a madarak életéről, viselkedéséről, ami könyvben ugyan olvasható, de korántsem olyan látványos, mint az élő bemutató. Akár meg is ajándékozhatjuk őket egy kis madárhatározóval.
Rosa Rugosa
