Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Összességében, utólag örülök, hogy vettünk egy vetítőt.
Azt olvastam egyszer Vekerdy Tamástól, hogy sem a bábszínházat, sem a diavetítést nem ajánlja a kisgyermekeknek, márpedig ha az ember ezt olvassa, meg is ragad benne. Mert hogy a gyermek számára a „fejből” mondott mese a legideálisabb, így volt ez régen is. Abigél egyéves volt, amikor teljesen magától elkezdte hozni, hozni a könyveket, hogy meséljük el, így a fejből mondott mesék terve elég hamar dugába dőlt, és világossá vált, hogy könyvvel rendelkező családok esetében ez elkerülhetetlen, hiszen a gyereket jobban érdekli a kép, mint a puszta hang. (Persze gondolom ezért lenne ajánlatos először a kép nélküli mesék világába bevezetni).
Aztán elkezdtem kacérkodni a diavetítő gondolatával is, mert eszembe jutott, mennyire szerettem én annak idején, de sokat gondolkodtam, kétévesen nem korai-e. És mikor a játékboltban kiderült, hogy egy diavetítő 18 ezer, a diafilmek darabja pedig 1200 forintba kerül, gyorsan úgy döntöttem, hogy de igen, korai.
Végül barátaink javaslatára kilátogattunk az Ecserire, ahol négyezer forintért jutottunk hozzá a szuper gépezethez, pont olyanhoz, amilyen nekem volt annak idején. (Oké, ötezer volt, de egy ezrest alkudtunk. Vaterán ennél némileg drágábban, 7-8000 forintért juthatunk régi vetítőhöz.) A hozzá való diafilmek pedig halomban álltak, 400 forintért. És örömmel tapasztaltam, hogy igazán kicsiknek szóló diafilmek is vannak, amik nekünk például megvannak könyvben, sőt rövid Weöres Sándor versek is. Később egy antikosnál, egy pincében véletlenül ráleltem egy csomó Marék Veronika diafilmre, nálunk könyven is az a sláger itthon, így ez diafilmekből is hamar kedvenc lett. (Bár engem ért egy kis meglepetés, sok Boribonunk van, de a Boribon, a játékmackót például most láttam először a diafilmen. Ti tudtátok, hogy Boribonnak felvágták a hasát? Azért ez durva, nem?)
A legnagyobb kedvenc diafilmen a Csúnya kislány, eleinte csak ezt kellett vetíteni, aztán szépen lassal rá lehetett vezetni, hogy van még egy csomó jó mese, így megszerette azokat is, meg a vetítést is. Egy fél délutánt is el tudunk a vetítéssel tölteni, így összességében, utólag örülök, hogy vettünk egy vetítőt. És azóta már kis antikváriumokat is felfedeztem, ahol 3-400 forintért lehet a régi diafilmeket megkapni. Rengeteg új mesét is megjelentetnek diafilmen (például a Bogyó és Babócákat), ha ezek közül szeretnénk válogatni, érdemes közvetelnül a gyártótól rendelni, (www.diafilm.hu), jóval olcsóbb, mint a boltokban.
