Mindig csodáltam Abigélben, hogy egyáltalán és semmilyen szinten nem érdekelik a rajzfilmek. Persze ez még változhat, az elmúlt két évben azonban nem látott semmi olyan rajzfilmet, se itthon, se másnál, ami csak minimálisan is érdekelte volna.
Azt hittem pedig, hogy a gyerekeket ösztönösen megbabonázzák a mozgó, színes, nagyfejű mesefigurák. Azt nem állítom, hogy teljesen hidegen hagyja a tévé, bár nem sok alkalma van nézni, mert mi nem vagyunk nagy tévések. Maximum híradót láthatott néha, az mindig nagyon tetszik neki, mert abban mindig van busz, meg autók meg Duna.
Rajzfimből Bebe tévét, meg valamelyik rajzfilmcsatornát próbáltam néha bekapcsolni, főleg amikor az apukája külföldön volt, és szerettem volna vacsorát főzni, de soha nem kötötte le. Az első pár alkalommal még nézegette tíz percig, utána már rá se hederített, ha bekapcsoltam. A legviccesebb az, amikor a nagyszülőknél a többi unoka megbabonázva bámulja tévét, Abigél pedig a szoba másik végében játszik valami mással. Nyáron egyáltalán nem is kerültünk tévé közelébe, ősszel, ahogy rövidültek a napok, újra megpróbálkoztam vele, néha bekapcsoltuk az Esti mesét, egy kis Lolka és Bolka vagy egy kis Kisvakond, az eredmény kb. 30 másodperc.
Az ismerősök és barátok megdöbbenve hallgatták mindig, hogy Abigél soha nem néz mesét, és nem azért, mert megtiltjuk neki, hanem mert egyszerűen nem érdekli. Születésnapjára is kapott egy dévédét, valami piros figura volt az elején, már ki sem bontottam, ha egyszer nem érdeklődik ezen műfaj iránt, hát legyen. Aztán egyszer csak megtalálta a DVD-t, érdeklődve nézegette egy darabig, majd hozta, hogy bontsuk ki. Kibontottuk, és további pár nap telt el úgy, hogy megbűvölve nézegette a tokon lévő képeket, különösen a piros figura tetszett neki. Majd egyszer csak hozta a DVD-t, és a lehető legnagyobb határozottsággal elém állt: „Megnézzük!”. „Jó, megnézzük” - feleltem, és bedugtam a lejátszóba.
Abigélen látszott, hogy egy egészen új élményre készül rá, elhelyezkedett a kanapén, hozta a macit meg a hörcsögöt, majd feltárult Elmo világa. Soha nem láttam még ilyennek a lányomat, az első pillanattól kezdve megbűvölve nézte Elmót, és soha nem látott rajongással szereti azóta is. Majdnem minden nap van egy kis Elmo világa, de ha nincs, akkor is sokat emlegeti beszél róla, Piros Elmónak hívja. (Először nem értettem, hogy miért, de aztán kiderült hogy neki az összes többi figura is Elmo, Kék Elmo, meg Zöld Elmo.) Folyamatosan töröm a fejem, hogy mi foghatta meg Elmóban ennyire, hiszen továbbra sem érdekli a tévében semmi más.
